Nem, ez a bejegyzés nem egy bizonyos George R. R. Martin ciklusról fog szólni, hanem egy 1983-ban készült Ralph Bakshi - Frank Frazetta koprodukcióról. Mint már a korábbi, filmes gonoszokkal foglalkozó cikkemben is említettem, az eddig általam látott Bakshi művek nem kimondottan nyerték el a tetszésemet. Ezek közé tartozik a Wizards, A Gyűrűk Ura, a Cool World, valamint a bejegyzés témája, a Tűz és Jég. A felsorolt címek közül viszont toronymagasan ezen a film viszi a pálmát, mind karakter-ábrázolás, -motivációk és -fejlődés, történt-struktúra, valamint mondanivaló terén - ugyanis az alkotásból ezek mind teljes mértékben hiányoznak! Jó, ez most egy kicsit övön aluli ütés volt a többi Bakshi műnek, de azoknál sokszor a következetlenség fájt (igen, még a Gyűrűk Ura adaptációnál is, ahol sokszor mintha tettek volna az eredetire). Viszont ami nincs, azt nem lehet elcseszni. Nos, miután már tudjuk, mivel nem találkozhatunk eme grandiózus műben, nézzük meg, mi az, amit cserébe ajánlani tud nekünk.
Nos, felváltott fogcsikorgatást és áll-leejtést. Az előbbi a dialógusok, az utóbbi a grafika miatt. Egyrészt a filmet rotoszkópos technikával forgatták, magyarán felvették a színészek mozdulatait, és azt rajzolták át a vászonra, ennek megfelelően a karakterek mozgása jóval spontánabb és dinamikusabb, mint amit rajzfilmektől megszoktunk, a manapság uralkodó 3D animációkról nem is beszélve (ja, amúgy meg külön áldásos, hogy nincsenek benne más filmekből kiemelt, kicsit elsatírozott képek, mint a Wizards tankja. Másrészt Frank Frazettáról van szó, a fenébe is, ennek megfelelően olyan szereplővel is találkozhatunk a műben, mint...
Azt hiszem, férfitársaimnak már ez elég kell legyen, hogy szaladjanak is a videótékába. Ami a női olvasóimat illeti, őket a mennyiséggel kárpótolták, ugyanis a bájos Teegra szinte elvész a rengeteg bicepsz között. (A gondosan elrejtett szexuális utalás ezzel meg is volt... ötöst!)
Teegrán kívül ugyanis ott van az őt - inkább rosszul, semmint jól - oltalmazó Larn, illetve a Conan-Batman ötvözet, Darkwolf (hé, a kézenfekvő Conman mégsem vette volna ki jól magát), akinek egyetlen célja, hogy bosszút álljon a film gonoszán, Nekronon. Nem derül ki, hogy miért, de ugye erre már fentebb is figyelmeztettem a tisztelt publikumot.
Apropó, Nekron csak engem emlékeztet egy szorulásos Elricre? Akárhogy is, az ifjúval gondok vannak... az hagyján, hogy meg akarja fagyasztani az egész világot, de amikor az anyja elrabolja neki Teegrát, teljesen ki van fordulva magából, hogy mi szükség neki egy ilyen nőcskére. Oké, oké, ha most azt mondom, persze, frigid, bizonyára ki fognak fütyülni engem, ezért inkább nem teszem... D'oh!
A történet: Nekron és anyja meg akarja fagyasztani a világot, és a Jég Birodalma vészesen közeledik a Tűz Birodalmához. Nekron anyja, Juliana, kvázi-neandervölgyi csicskásaival elrabolja Teegrát, hogy ezzel kényszerítse térdre ellenfelüket. A neandervölgyiek elől menekülve persze Teegra belefut Larnba, ami szerelem első látásra, majd csatlakozik hozzájuk a Sötét Barbár, Darkwolf, akinek biztos megölték a szüleit, és valahol lehet egy komornyikja, aki a Darkwolf-barlangot tartja tisztán. A végén a jók győznek. Ennyi. Amúgy meg meghalnak sokan. Ettől függetlenül képregényrajongóknak érdekes lehet, hogy a forgatókönyvet Gerry Conway és Roy Thomas írta.
Hangulatos egy sword&sorcery fantasy, de, mint mondtam, én a színvonal emelése végett egy olyan nyelven nézném meg, amit nem ismerek. Vagy lenémítanám. Volt dolgom már vészesebbel is, de azért még örültem volna, ha példát vesznek a két évvel korábbi A tűz háborújáról, mert hőseinknek tényleg nem erősségük a beszéd, és erre az sem mentség, hogy a társalgás akkoriban talán pár generációra tekinthetett vissza. Igaz, akkor nem értenénk, hogy Tűzőr miért ereszti a gleccserekre a vulkánok láváját... nem mintha így világos lenne, mert annak a szerencsétlen dzsungelnek mindegy, mi pusztítja el, ellenben talán hőseinknek valamit enniük is kellene, miután lezúzták a gonoszt, de kicsire nem adunk. A lényeg az, hogy hőseink a végén csókolóznak, Darkwolf pedig még feltűnik, majd eltűnik egy snittre, mint Death Dealer, de igazából ezzel az egy képpel tökéletesen össze is foglalható a szerepe.
Érdekes egy alkotás a Tűz és Jég, és meglehetősen vegyesen érzek iránta. Nem tudom, hogy ajánljam-e azoknak, akik nem rajongói Frazettának, vagy csak annyit mondjak nekik: 80-as évek. Tudjátok, amikor a barbárok, és nem a mágusok voltak a toppon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése