A zseniális Kolbász professzor és az Univerzum sötét titkai

Kolbász professzor volt a Föld legnagyobb lángelméje, és ezen az sem változtatott semmit, hogy történetesen egy virsli volt. Éppen a fraktálok végső természetét kutatta, amikor megcsörrent a telefon.

– Ja? – szólalt bele udvariasan, holott utóvacsorára járt az idő.

– Kolbász professzor? – Grenadír marsall volt az, a Föld csillagközi védelméért felelős katonai vezető. – Jöjjön be gyorsan, veszélyben az emberiség!

– Natürlich, mein Freund! – felelte Kolbász professzor. Igaz, az univerzum összes nyelvét beszélte, de attól még büszke volt bécsi származására, ezért mondandóit rendre egy kis osztrákkal fűszerezte. – Mindjárt készítem is a személyi rakétám!

– Fölösleges, már küldtem önért Wolt Taxit!

Ekkor csöngettek odakintről. Kolbász professzor kinézett, és már odakint is állt fuvara.

Így hát meghagyta házirobotjának, BBQ-nak, hogy visszajöttéig mindent tartson rendben a lakásban, etesse meg az aranyhalakat, ő pedig indult útjára megmenteni a világot.

 

Tudta, hogy nagy a baj, amikor a Csillagközi Védelmi Minisztérium főhadiszállásán nemcsak Grenadír marsall várta, hanem az Univerzum császárnője, Fräulein Frühstück is egy megtermett legény társaságában. Kolbász professzor már kisgyerekként is ismerte a világegyetem úrnőjét, elvégre jóban volt édesapjával, Dr. Abendessennel, akivel anno kibékítette a gyíkembereket a zéta reticüliekkel.

– Gott in Himmel, avassanak be, mi történt? – vágott a dolgok közepébe Kolbász professzor, mihelyst letette a poggyászát.

– A csillagok, drága Kolbász professzor – kiáltotta elhalló hangon Fräulein Frühstück. – Egyenként tünedeznek el az égről!

Kolbász professzor az általa kifejlesztett kronoszkóphoz ment, és belenézett. Való igaz, ahol régen az Alfa Centauri csillagai ragyogtak, most csak egy tábla állt, „Elkelt!” felirattal.

– Ej, csillagokat lopni a legaljasabb cselekedett! – dohogta a bajsza alatt. – Hiszen sok idő telik el, mire észrevesszük, hiszen mi csak az évekkel ezelőtt kibocsátott fényüket látjuk innen, addigra pedig a tolvajoknak már rég bottal üthetjük a nyomát.

Éppen ezért is fejlesztette ki a kronoszkópot, ami éppen jelen formájukban mutatta meg a csillagokat.

– Mondja, Kolbász professzor, van esély arra, hogy az elkövetők földiek és itt, ezen a bolygón tárolják a csillagokat? – kérdezte Grenadír marsall.

– Ha így lenne, arról tudnánk.

– És mégis hogy?

– Hát kezdésnek rögtön szénné égtünk volna.

– Akkor hát ehhez a küldetéshez bíz én kellek! – lépett elő a termetes legény.

– Kolbász professzor, hadd mutassam be önnek Tart, Odin legkisebb fiát! – mondta Fräulein Frühstück!

A legény büszkén a mellére csapott.

– Így igaz, Tar vagyok, Thornak és Tyrnek kisöccse, Asgard legifjabb porontya. Fivéreim már rég hírnevet szereztek maguknak. Thornak például ott a Mjölnir, urupöröly, jégóriások veszte, trollok átka. Nekem örökös tiszteletjegyem van az éves oslói kultúrfesztiválra… nem panaszkodok, de immáron eljött az én időm, hogy megmutassam ki vagyok!

– És mit tudna hozzátenni ehhez a küldetéshez? – kérdezte Kolbász professzor. A tudományban hitt, nem pedig az istenekben.

– Egyszerű ez, derék disznóbélbarátom! – zengte érces hangon a legény. – Mert tudom, ki áll a csillagok eltűnése előtt!

 

Történt pediglen világnak hajnalán, mikoron még alig száradt meg a festék az égbolton, Ymirnek koponyáján, hogy Tar egy átdorbézolt éjszaka után kiment könnyíteni magán. Látja ám, hogy lova kantárjával egy idegen babrál alamuszi módon.

Tar szeme elkerekedett; tudta ám, ki ez az idegen, az Ördöngös Öreg ő, az Eredendő Bűn maga, ki anno fortéllyal megszerezte magának földalatti poklot! Az idegen rávigyorgott, majd Tar lovára pattant, és elvágtatott a messzeségbe.

Tar sem volt rest, rögtön paripát keresett magának… csak hát az Öreg galádságában kifogta az összeset szekér elől, istállóból!

Volt azonban falnak támasztva egy roller. Tar rögvest rápattant, és üldözőbe vette az Öreget.

Hét éjszakán, hét nappalon át űzte szakadatlan, olykor bal lábával, olykor jobb lábával hajtva a rollert, cselezvén ki végtagjaiba beavászkodó fájdalmat!

Majd Léthé folyójánál az Öreg lovastól Kharón ladikjára pattant. Tar sem volt rest, rögtön szájába fogta a rollert, és átúszta a folyót… épp csak mire kiért másik partra, heveny feledékenység lett úrrá rajta.

Így az Öreg elmenekült, de előtte megfogadta, hogy lelopja ő csillagokat az égről!

 

– Így történt hát! – fejezte be a történetét Tar. – Azért is kísérem el ezen kalandon, mert van, ahol kudarcot vall a tudomány, és csupán hitre lehet támaszkodni!

– Jól van hát – egyezett bele Kolbász professzor. – Vágjunk is bele!

Csöppnyi félelem nem lakozott a szívében, ha kötelességről volt szó. Nem egyszer vigyázott szomszéd kölyökkutyájára, mikor az rokonokhoz ment.

Így hát újdonsült társával rögvest Németországba utazott, és meg sem álltak a Frankfurti Kilövőállomásig, ahol már várta őket a jó professzor tubusrakétája.

Közben Kolbász professzornak arra is volt ideje, hogy virágot és burgundit küldjön kedvesének, aki történetesen párizsi volt, és így romantikus lélek. Nem akart vele azért fasírtban lenni, mert nem köszön el illően út előtt tőle.

– Mondd, derék disznóbélbarátom – szólalt meg Tar, mikor már Nyugalom Tengerét hasították rakétájukkal –, tudod-é műszereid segítségével, hol rejtőzik az Ördöngős Öreg, mert ő képes volt Heimdall mindentlátó szeme elől is elrejtőzni!

– Nem – vallotta be Kolbász professzor –, de van egy barátom, aki többet tud nálam.

– Akkor hát hiába vagyunk hitnek és tudásnak bástyái, mégis koldulnunk kell szükséges ismeretet!

– Igen – vont vállat Kolbász professzor. – De tudod, ifjú barátom, minden dolognak megvan a maga módszere, és ha ez hiányzik, sohasem juthatunk el a kitűzött célhoz.

– Bölcs szavak!

– Kedvenc filozófusom mondta, Roger Bacon – mondta szerényen Kolbász professzor. – Amondó vagyok, készüljünk fel a hosszú útra!

Ezzel Tart hátra vezette, ahol egy hibernációs kamra állt.

– Hosszú az út a csillagok között, javaslom, tegyük el magunkat hosszú mélyálomra!

– Heh! – kiáltotta lelkesen Tar. – Akkor hát mintha csak Odinálomba merülnék, erőt nyerve a nagy csatához! De itt csak egy hely van… hogy vészeled át az utat?

– Ó, értem ne aggódj! – felelte Kolbász professzor, ezzel kinyitotta a mélyhűtőt, befeküdt a tökfőzelék mellé, és magára zárta az ajtót.

Tar tűnődve nézte az alkalmatosságot, aminek elejére mágnessel kiragasztva virított Kolbász professzor tézise, amivel kibékítette egymással az Univerzum erőit. Ezért pedig egyszerre kapott béke és fizikai Nobel-díjat, valamint egy ötös alát.

Tar elégedetten mosolyodott el. Hiszen az, ki kibékíti egymással világnak fortyogó haragát, rosszember nem lehet! Ezzel hát Odinálomba merült, miután elfogyasztott egy sört a hűtőből.

 

Hosszú hónapok teltek el, mire eljutottak a Vegára, ahol a közhiedelemmel ellentétben tárt karokkal várták Kolbász professzort.

– Lélekemelő ez a fogadtatás! – jegyezte meg érces hangon Tar.

– Így is van! – értett egyet Kolbász professzor. – Mert tudod, képesek vagyunk áthidalni fényéveket a tudomány segítségével, de két szív között mégis csak egyedül a szeretet képezhet hidat!

Ezzel egyetértettek, és a rövid ünneplés után rögtön ellátogattak Kolbász professzor barátjához, aki a hegytetőn élt házában. Tar gyanakodva emelte fel szemöldökét, mikor vészjósló ugatás harsant feléjük.

– Ne lepődj meg – intette társát Kolbász professzor –, de a barátom egy mézeskalácsemberke, és mint ilyen, ő az organikus technológiára esküszik. Lám, a háza is, űrhajója is mézeskalácsból van. Ez pedig, aki itt ránk ugat, nem más, mint az ő Kutya nevű morzsája!

Ezzel a jó professzor meg is simogatta a lelkes házőrzőt.

Mielőtt azonban megnyomhatták volna a csengőt, kinyílt az ajtó, és az elismert mézeskalácstudós, Döme állt előttük. Cukormázszemében pánifélelem izzott.

– El kell mennetek innen, Kolbász barátom, mert veszélyben az életetek!

– Gott in Himmel! – kiáltotta Kolbász professzor. – Mondd, mi történt, Döme?

– Saját fajtám árult el! – sírta Döme. – Szakadár mézeskalácsemberek támadtak rám, és elrabolták tőlem a Nektáronomikont, amivel megidézték az Ördöngös Öreget, kire nem hatnak fizika törvényei!

Alig mondta ki, egy repülő sütistál jelent meg a fejük felett két csészealj táraságában, és egy sugárnyaláb szippantotta fel a professzort és asgardi társát, lent hagyva a zokogó Dömét.

 

Mihelyst a sugárnyaláb a mézeskalácsemberek anyahajójára vitte őket, két zabpehelysúlyú birkózó gyűrte le Kolbász professzort és társát, és a szakadárok vezérének tejszíne elé vitték. Kolbász professzor állta foglyul ejtőjük ádáz tekintetét. Nem ingott meg, nem is okolta Dömét a történtek miatt. Tudta, hogy egy faj alapvetően se nem rossz, se nem jó, és mindegyiknek megvan a fekete bárányuk.

A mézeskalácsemberek sem voltak különben.

– Hatalmas bűnt követtek el a világegyetem ellen! – rótta fel a vezérnek szigorúan.

– Dehogyis! – kiáltotta a mézeskalácsemberek vezére megszállott hangon. – A világegyetem követett el hatalmas bűnt ellenünk!

Ezzel Tarra mutatott.

– Ennek az istenízinknek az apja, Odin, felakasztja magát a fára, hatalmas titkok birtokába jut! De mi jut nekünk, ha minket akasztanak fel fára Baldur születésének évfordulóján? Felfalatás, nem más!

Felemelte a Nektáronomikont vészjósló nyugalommal.

– Legyen hát felfalatás a jussa a világnak is, de még a kezdet kezdetén, hogy ne történhessen meg ez a szörnyű igazságtalanság!

– Nem úgy van az! – mennydörögte Tar. – Megállítunk téged, cukornak és méznek bűnös szülötte, ha abba még Utgar-Loki is beleremeg jöttunheimi trónján!

– Épp ezért kaptunk el titeket, hogy ennek elejét vegyük! – kacagta a szakadárvezér. – Mert most megidézem az Ördöngös Öreget, ki szőröstől-bőröstől felfal titeket némi barnasör társaságában!

Tar elsápadt.

– Valamit eszelj ki, derék disznóbélbarátom, mert méltatlan halál ez egy áz istennek!

– Ha már itt tartunk, nekem is – berzenkedett Kolbász professzor –, elvégre mégis a tudományra hagytam testemet!

Ezzel egyetlen mozdulattal megcserélte az anyahajó polaritását, ami rögtön kilökte őket a világűrbe. Ott azonban már várt rájuk Kolbász professzor rakétája.

Ám mielőtt felocsúdhattak volna és üldözőbe vehették volna a szakadár mézeskalácsokat, azok beindították térhajtóművüket, és eltűntek időnek mélységes bugyraiban.

 

– Mi tévők legyünk? – vakarta fejét Tar. – Mert valahogy meg kell akadályoznunk e galádságot, mielőtt meg nem történik!

– Méghozzá hamarosan, mert ha sikerrel járnak, egy időhullám minket is eltöröl! – Értett egyet Kolbász professzor.

– De miként érhetnénk utol őket?

– Hát, ezen a hajón nincs térhajtómű… de a közelben van egy fekete lyuk, melynek másik vége a Naprendszer születése idején hajít ki minket. Már ha jók a számításaim.

Tar az állát simogatta.

– Tudod, valahol nem hagy nyugodni az, amit a mézeskalács mondott. Csakugyan nincs igazság a világon…

– Való igaz, mert a világon csak annyi igazság létezik, amit mi, halandók belerakunk! – csattant fel Kolbász professzor jogos haragjában. – Ránk pedig nem csak az emberek számítanak, de a delfinek és koalák is!

– Ez pedig olyan bizalom, amit nem árulhatunk el! – csapott az asztalra Tar oly’ hévvel, hogy az egész világegyetem beleremegett.

Így hát csatára készültek mindketten.

Tar mithrilinget vett magára, melyet gyémántokkal vert ki Durinn; Kolbász professzor elővette legjobb szkafanderét, mely teljes kiőrlésű kifliből készült.

Tar trollok vérével és hamuval kente be arcát; Kolbász professzor kecsöpbe és mustárba tunkolta önnönmagát.

Tar elővette fejszéjét, melyet Muspelheim lángjaiban hevítettek és Nilfheim jegében hűtöttek; Kolbász professzor szószszóróját Nagymama Tormájával töltötte meg, mely egyaránt csípte szemet és tisztította orrot!

Mihelyst odaértek úticéljukhoz, egyetlen közös csatakiáltással hagyták ott a rakétát.

Így ugrott fejest fekete lyukba áz isten és tudós virsli, állítván meg világnak múlását!!!

 

Hosszú-hosszú ideig zuhantak át fekete lyukon, évmilliárdokon át. A földtörténeti eónok merő pikoszekundomoknak tetszettek csupán. Száz jauntnyi, ezer jauntnyi időt hullottak, míg végre eljutottak Naprendszer születéséig, hogy kezdetét vegye az, amit északnak skald költői csak halkan úgy hívjanak farkasordító éjszakákon, hogy Selyemsonka Saga!

Amikor megérkeztek világegyetem hajnalára, a szakadár mézeskalácsemberek már várták őket.

– Hosszú utat tettetek meg, de mindhiába! – kacagta a szakadárok vezére, ezzel az alattuk frissen kihűlt Földre mutatott. – Mert az Ördöngös Öreg már felszürcsölte az őslevest, így soha nem alakul ki élet a bolygón!

– Nem addig, te hitvány lator! – kiáltotta bőszen Tar. – Cukormázba vont gonoszság szukafattya! Mert nem azért győzte le Bór nagyapám Ymirt, hogy ilyen koleszterinnövelő gaz bitangok üljenek tort a mindenség hamvai fölött!

Ezzel fejszéjével hatalmas tüzet idézett, megpirítva a szakadárvezért.

Kolbász professzor sem volt rest, rögtön magához vette a Nektáronomikont, és még éppen időben tette, mert már jött is az Ördöngös Öreg, hogy értük nyúlva falja fel őket…

…ám alakja megremegett, majd vibrálni kezdett, ahhoz hasonlóan, mint amikor beakad a lemez.

Mert a jó Kolbász professzor végtelen leleményességében egy időhurkába börtönözte minden gonoszság atyját, majd némi párolt káposztával a fekete lyukba hajította, eméssze őt innentől kezdve gravitációs kút végtelen bendője!

A szakadárok vezére éktelen hangon kiáltott fel, de Tar félrelökte őt, majd pár gombnyomással megváltoztatta az anyahajó pályáját, és útjára indította azt. Ezzel felkapta Kolbász professzort, és kiugrott az űrhajóból. Kolbász professzornak még arra volt ideje, hogy egy erőteret idézzen maguk köré Nektáronomikonból.

A szakadár mézeskalácsemberek űrhajója pedig teljes gőzzel nekiment a Tejútnak, ahol aztán a nemlétimádó édességek rögtön szétáztak.

 

Hanem aztán odalent a Földön Kolbász professzor nagy gondban vakarta a fejét. Hát egyszer nem volt ősleves, mert felszürcsölte azt az Ördöngös Öreg.

– Mondd, tudományok szakavatott disznóbele – szólította meg őt kiérdemelt tisztelettel Odin legkisebb fia –, Nektáronomikon segítségével nem tudnál mégis csak életet csiholni?

– Nem lehet – sóhajtotta Kolbász professzor. – Mert ez az átkos könyv csak a Nagy Öregeknek kedvező életet hozna létre, olyanoknak, mint Nyaralótelep vagy a Vén Katalóg!

– Akkor hát hiába volt minden?

Kolbász professzor szeme felcsillant.

– Nem, mert még mindig van víz ezen a planétán! Őslevest pedig mi is tudunk főzni! Szólítsd hát Nornákat, hogy sokszorozzák meg fejszéd erejét, hevítve fel ezt a hatalmas óceánt!

– Legyen hát! – emelte fel Tar feje fölé fegyverét. – Kérem hát sorsszövő anyákat, hogy fejszém lángja hevíttessen fel több ezer Kelvinre, mellyel rotyogni fog Földnek óceánja, mint a katlan!

És így is lett. A két kalandor pedig nem volt rest, rögtön neki is láttak az őslevesnek: répát szeltek, hagymát aprítottak, borsot törtek, még betűtésztát is szórtak a kromoszómáknak, majd, amikor megvolt minden, még Kolbász professzor is megfürdött benne a jobb ízvilág kedvéért.

Amikor végeztek, elégedetten vették szemügyre művüket.

– Na, még pár milliárd év, míg összeáll, de hát a jó ősleveshez egyetlen recept van, a végtelen türelem! – állapította meg Kolbász professzor.

– Sikerrel jártunk hát! – dörmögte Tar. – Mert érzem, hogy Yggdrasil gyökerei mélyen belemélyednek ebbe a téridőkontinuumba, és nyílik meg út Heimdall szivárvány hídja felé. Lám, hirtelen mézeskalácsemberek egyik csészealja is itt termett!

– Akkor hát szabad az út a jelenünkbe – állapította meg Kolbász professzor.

– Úgy, mert minden visszatért kerékvágásába – mondta Tar. – Sőt, mi több, egy fontos igazsággal lettünk gazdagabbak. Mert hát hasztalan minden vita tudomány és hit között. Hogy világ isteni beavatkozásban vagy fizika törvényei által teremtetett? Meddő szócséplés ilyenen torzsalkodni, mikor tudás és hit emberi lélek tartóoszlopai. Hogy én Idunn almái által tartom magam fiatalon, te pediglen tachionsugarakkal tolod ki a szavatosságod? Nem mindegy, mikor mi mindketten világnak jobbulásán fáradozunk?

– Így is van – értett egyet Kolbász professzor. – Fölösleges is szembe állítani a mágia művészetét a fizika tudományával, hiszen a művészet is tudomány, és a tudomány is művészet. A tyúk, a tojás és az omlett tipikus esete.

Ezzel kezet rázott Asgard legifjabb fiával.

– Tudod, innentől kezdve más szemmel nézek az istenekre.

– Ahogy – felelte Tar – én is más szemmel nézek húsból vétett teremtményekre!

Ezzel feje fölé emelte fejszéjét, és egy lobbanással el is távozott a létnek ezen síkjáról.

Kolbász professzor se volt rest, beszállt a csészealjba, beállította a koordinátákat a jelenkorba, és el is tűnt a hipertérben.

Várta őt a Kozmosz, várták őt a kalandok.

A zongoraharcos

 

Oleg Nefarasson volt észak legnagyobb harcosa, és ezen az sem változtatott semmit, hogy az istenek dühükben zongorává változtatták. Ez nem szegte kedvét, ellenkezőleg, ugyanúgy harcolt az igazságért, új helyzetét pedig előnyére is fordította, mivel minden este kedvenc fogadójában zenélt.

Aznap este a Kék Duna keringőt adta épp elő, amikor megjelent egy szokásos részeg kötekedő.

– Hé, öreg! – Kiáltotta sörtől bűzlő hangon. – Nem tetszenek a Gisz-dúrjaid! Lehet, hogy az ellenség nyila levitte mindkét fülemet, de attól még hallok!

Ezzel megnyomta Oleg Nefarasson egyik billentyűjét. Oleg nem volt rest, rögtön rácsapta a fedelét, majd sörét a kötekedő képébe öntötte. Ezutóbbi nehéz volt kéz nélkül, de Oleg megoldotta.

– Hé! – Szólt közbe erélyesen Nasszer Szevasztopolics Rockefeller, a kozmopolita kocsmáros. – Ez egy tisztességes fogadó, itt nincs helye verekedésnek!

– Sajnálom, Nasszer – szabadkozott Oleg –, de érzékenypontomra tapintott!

Így hát engesztelésül eljátszotta a Holdfény szonátát.

Alig végzett az előadással, amikor a könnyes szemű közönség közül egy fiatal srác lépett elő.

– Maga Oleg Nefarasson, észak ostora, délnek zongorája?

– Az vagyok, fiú! – Felelte Oleg szerényen. – Vagy ismersz még más zongorává változtatott harcost?

– Segítenie kell nekünk! – Kiáltotta a fiú izgatottan. – A népem szenved! A gonosz Herr Zwischeln kizsigerli adóival a szegényeket, és aki segít a másiknak, azt még jobban!

– Nahát! – Mondta döbbenten a zongora, aki egykor ember volt, de attól még továbbra is az igazság bajnoka. – Ezt nem hagyhatjuk annyiban!

Ezzel odakiáltott a kocsmárosnak.

– Nasszer, előhoznád a kardomat, Gonoszzsigerlőt? – Egyszerű név volt ez egy kardnak, de Oleg vallotta, hogy csatában számít az, hogy lényegre törők legyünk. Ott nem volt helye mismásolásnak.

A kocsmáros átadta a fegyvert, Oleg pedig felcsatolta.

– Most kicsit el kell mennem, hogy rendet tegyek a világban és kiálljak a bajbajutottakért. Szólsz Peternek, hogy addig helyettesítsen?

Nasszer komoran bólintott. Peter ugyan nem tudott zongorázni, de képes volt órákig zsonglőrködni két döglött hallal, akkor is, ha megkérték, ne tegye.

– Na fiú, akkor vezess! – Fordult Oleg újdonsült társa felé.

– Artúr vagyok – hebegte a legény. – Nem állok rokonságban a legendás királlyal. Ez nálunk gyakori név.

– Értem, Artúr – mondta a zongora. – Javaslom, ne is vesztegessük az időt, hanem induljunk!

Artúr szemmel láthatóan vacillált.

– V-véletlen nincs paripája uram? Gyorsabb lenne…

– Nincs, fiam. Egyetlen hátas bír el egy zongorát, a gyapjas mamut, de az nem él meg ebben a klímában. A folytonos szél összekócolja a bundáját, amitől nem lát, és elbotlik a lábában.

Azért eltűnődött, hogy mit lehetne tenni.

– De majd felszállunk a legközelebbi tehervonatra, az fiataloknak két peták, öregeknek és zeneeszközöknek három!

Így is tettek.

 

Herr Zwischeln komoran ült éjfekete telivérjének hátán, és a láthatárt fürkészte. Nem volt ez egyszerű olyan sisakban, ami az egész arcát eltakarta, de az emberek így jobban féltek tőle, már pedig Herr Zwischeln hajlandó volt áldozatot hozni a gonoszságért.

Megtehette volna, hogy nem öltözik tetőtől-talpig koromfekete páncélba ebben a rekkenő hőségben, és kiváltképp nem a napon várakozik, hanem az árnyékban, de hát a fénysugarak adtak kontrasztot a belőle áradó sötétségnek. Így hát Herr Zwischeln akkor is kitartott, ha már majdnem lefordult a nyeregből a hőgutától.

Elégedetlen volt a birodalma méretével. Lehet, hogy mást jobb kedvre derített volna, hogy országát minden délelőtt tíz és tizenkettő között körbebicklizi egy csimpánz, de ő ilyenkor a szívében fojtogató ürességet érzett.

Elvégre a határtalan gonoszság birodalma is legyen határtalan.

– Nagyuram, nagyuram! – Fekete bőrruhába öltözött pribék rohant Herr Zwischeln felé. Akárcsak ura, úgy ő is szenvedett a hőségtől, de Herr Zwischeln szigorúan megtiltotta a pamuttextilt, ami lélegzik is. Elvégre az ő birodalmában senki ne akarjon szabad levegőt.

– Mit akarsz, pondró? – Köszöntötte illően hű szolgáját.

– Kémeink jelezték, hogy erre tart Oleg Nefarasson, észak zongoraharcosa! Ő egy gusztustalanul jó ember, segít a szegényeknek, meg minden…

Herr Zwischeln kongó hangon kacagott fel, még ha ez hosszú távon ártott is tüdejének.

– Na, ha ő tart erre, akkor mi majd méltón fogadjuk őt!

 

Oleg és Artúr már félúton jártak, amikor útjukat állta az Örökéj Tornya, ami ezerévig tartotta rettegésben a környéket – ám azóta múzeummá alakították a környék koboldjai, és hétfő kivételével mindennap várta a tudásra szomjazó vándorokat.

Ha pedig már erre jártak, hőseink betértek, mert az ember mégis csak szánjon egy órát saját látókörének szélesítésére, akkor is, ha zongora. Így hát hagyták, hogy a koboldok tárlatvezetést tartsanak nekik és egy sereg turistának, hogyan is készült a boszorkánymester halálfőzete, és milyen kedvezményekkel próbálta maga mellé állítani a Sötét Úr a hegyi trollokat.

– Tudom, hogy ezt most időpazarlásnak érezted, fiú – mondta kedélyesen Oleg, miközben együtt majszolták a büfében vett perecet –, de én azt mondom, hogy üres fejjel és üres hassal nem lehet küzdeni a gonosz ellen, mert túljár az eszünkön! Ezért is támogattam mindig a tanárokat.

Artúr csöndben hümmögött. Szerencséjükre ingyen és bérmentve beengedték őket, miután Oleg eljátszotta a Boldog szülinapot és a Boci-boci tarka örökbecsűeket lelkes közönségének, mert a környékbeli koboldok igen is értékelték a művészeteket.

– Látod hát, miként működnek az elnyomó rendszerek? – Oleg jóízűen elfogyasztotta perece utolsó darabját. – Mert legyőzhetem én a te Herr Zwischelnedet, de értő oktatáspolitika és egészségreformok nélkül hamar jön más is a helyére. A demokráciáért nem egy ember küzd, hanem tömegek nap mint nap.

Artúr biccentett, és fürkészőn bámulta a szeme előtt elterülő tájt. Nem volt egyszerű dolga, mert az egész vidéket ködlepte el. Az egyik kobold ugyanis egykor fejébe vette, hogy itt bizony AC/DC, Aerosmith és Led Zeppelin koncerteket fog tartani, és vett hozzá ködgépet. Azonban az emberek egyszerűen nem jöttek egy sűrű erdő közepébe, amiben hemzsegtek az óriáspókok, sárkányok, baziliszkuszok.

Ám hiába volt alkalmatlan a koncertekre az infrastruktúra, ha már egyszer beruházott erre a ködgépre, akkor használta is. A rend kedvéért, egy bűbájjal működtette, mert a megújuló energiaforrások híve volt. Oleg elkérte a névjegykártyáját, de nem fűzött hozzá sok reményt.

– Na, ha lélekben felkészültél arra, hogy legyőzzük ezt a Zwichelnt és utána rögtön polgári alkotmányt hozzatok létre, akkor felőlem indulhatunk is! – Mondta lelkesen észak ostora, kelet grádicsa.

 

Herr Zwischeln a dombtetőn állt, amikor Oleg és Artúr befordultak az erdőből kivezető úton. A gonosz kényúr elégedetten röhögött sisakja alatt. Gondoskodott, hogy méltó fogadtatásban részesítse ezeket a felbújtókat, seregében számos bandita, ogre, griffmadár, mantikór, kentaur, bohóc és pár bérszámfejtő kapott helyet.

Semmit nem bízott a véletlenre.

Ez azonban nem tántorította meg Oleg Nefarassont, aki hosszú karrierje során látott már különbet is.

– Herr Zwischeln! – Köszöntötte ellenfelét harcoshoz illően. – Emberek bánata, ártatlanság könnyekből szőtt korbácsa! Ezennel kihívlak téged egy párbajra az igazságért, szeretetért, egyenlőségért!

Herr Zwischeln és kihívója farkasszemet néztek egymással. Ez egyiküknek sem volt egyszerű, mert a zongorának nem volt szeme, Zwischelnét meg továbbra is sisak takarta. De ez egyiküket sem zavarta.

Herr Zwischeln elő is kapta varázsfegyverét, Alapjogmángorlót, ám mielőtt penge pengén csattanhatott volna, lágy, andalító muzsika szólalt meg.

Herr Zwischeln előtt lepergett egész élete vagy másfélszer. Hirtelen rájött, hogy soha nem akart kényúr lenni, a benne rejlő keserűséget az okozta, hogy lemondott álmáról, hogy okleveles bélyeggyűjtő legyen. Így hát rögtön lemondott minden hatalmáról, azt a népnek adta, és elment, hogy megvalósítsa igazi önmagát.

A nép persze örült, rögtön megtette ünnepnapnak ezt a mostanit, persze, csak miután egalitárius törvényeket és kétkulcsos adórendszert vezetett be.

– Látod, fiú? – Fordult Oleg Artúr felé. – Mennyivel többet ér a zene a kardnál, mert az rögtön a szívbe hatol?

– Értem – felelte Artúr –, de akkor minek hoztad magaddal a kardodat?

– B-tervnek, kölyök, ha az A-terv nem válik be.

Mert hát egy dolog volt az elv, és más a gyakorlatiasság. Ezt Artúr is belátta.

– Ne menj el, maradj velünk! – Kérlelte a zongorát. – Megteszünk oktatásminiszternek!

– Sajnálom, nem fogadhatom el! – Mosolyodott el szélesen Oleg, kivillantva összes billentyűjét. – Mert legyek bár ember vagy zongora, amíg létezik igazságtalanság a világban, amíg az ártatlanok arcát keserű könnyek mossák, addig nem nyugodhatok!

Ezzel sarkon fordult, és fel is kerekedett három lábán masírozva, egyenesen a napnyugtába. Artúr addig nézte, míg Oleg jellegzetes alakja el nem tűnt a láthatáron.

Hír a jövőből: Orosz trollok felpontozták a Sötét Főnixet!

A 20th Century Fox legutóbbi – és vélhetőleg utolsó – X-men filmje 103%-on áll a Rottentomatoes oldalon, 10.1-en az imdb-n. „Ennyire még szerintem sem volt jó”, nyilatkozta Simon Kinberg, a film író-rendező-producere.

Noha a filmet csúfos bukásra ítélték Amerikában, ennek ellenére gyanúsan jó kritikák születtek róla a világhálón. A nemrég alapított ZuckerPolice vizsgálatot indított az ügyben, ami kiderítette, hogy a kritikák 97%-a a szibériai Trudajscsisijagrádból származik, ahol a lakosság három főt számlál, a hóembereket nem beleszámítva.

Állítólag a felpontozás, mint mindig, most is politikai vonatkozású volt.

– Nagyon szimpatikus számunkra, hogy film felvállaltan közvetít kommunista értékrendet – nyilatkozta a kibertámadás egyik résztvevője, aki a BoriszIvanovics1983 felhasználói név mögé rejtette személyazonosságát. – Míg képregényben Magneto egész országot irányít, itt jómunkás emberként két kezével építi fel saját kolhozát többi proletárral. Jómunkás Magneto ezután velük együtt fogyaszt el Ócseny Harasó vodkát, amihez uborkával is kínálja őket, majd előbb Internacionálét rakja fel, aztán lábát asztalra.

– X-men vonzereje pontosan kismunkásember mivoltukból fakad – mondta a másik elkövető IvanBoriszovics1992 – Magneto sosem lesz olyan pozícióban, mint Marvel gonoszok – utóbbik vezérigazgatók, ő meg punkrock apuka, aki gyári meló után fellép kocsmában, de attól még nem érdekli őt konformizmus, beszól bolsoj burzsoának. Tetszik hozzáállás – előbb Gyedpúlban kaptunk jó Kolosszust, most meg belül is vörös Magnetót. Ha kell, visszarakja ő vasfüggönyt.

Noha a filmkészítő tagadnak bármi ilyesmi jellegű mondanivalót – különösen, hogy egy hónapja újraalakult az Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló bizottság – úgy tűnik, hogy ez a téma az amerikai közönséget se kerülte el.

– Az én hőseim ne legyenek szegények, hanem legyen három autójuk, legújabb iPodjuk, és legalább egy kisebb cég élén adjanak a gonosz szájának – nyilatkozta Boris Johnson. – Ha szegényeket akarok látni, meglátogatom a börtönt, az olyan, mint az állatkert, emberekkel.

Az orosz kiberakció egyébként annyira megosztotta az Egyesült Államokat, hogy Texas már ki is vált, Florida meg nem tudja eldönteni, hogy állam-e, vagy nagy megye, sok mocsárral és nyugdíjassal. Úgy tűnik, Az utolsó Jedik-akció után ez volt a kegyelemdöfés.

– Szégyellem, hogy eljutottunk ide – nyilatkozta Barack Obama volt-elnök, miután utódja inkább elment golfozni – régen pont az kovácsolta egybe nemzetünket, hogy ezek a filmek szarok… most pedig ez osztja meg?

Közben források szerint Putyin a Kremlinben dühöngött.

– Érdekes, a Szávánál nem aktivizáltátok magatokat ennyire, mint ennél a hollywoodi szemétnél – fortyogta, majd ellovagolt egy medve hátán.

Bár Kevin Feige nem nyilatkozott még ebben az ügyben, és állítólag a teljes MCU elhatárolja magát, már hallani olyanokról, hogy a felvásárlás után az új filmeket Kínában és Oroszországban Mar. X-menként fogják hívni – a Mar. ez esetben a Marvel rövidítése.

Rick and Morty

Az egyik kedvenc új - lassan 3 évados - rajzfilmsorozatomról írtam.

Hogyan rendezzünk Coen filmet?

Valahol az is a tisztelgés egyik legőszintébb formája, ha minél többen másolnak minket. Innen tudhatjuk, hogy jó úton járunk. Hiszen lássuk be, hányan akartak az új Spielberg, az új Coppola vagy az új Scorsese lenni? Egykor valószínűleg azok is, akik azóta megtalálták a saját hangjukat. Az alábbi pontokban összeszedjük, mi kell ahhoz, hogy Coen filmet rendezzünk. Minél több stílusjegyet kipipálhatunk, annál jobb - figyelem, ne zavarjon minket, ha akad olyan stílusjegy, ami nem szerepel az összes Coen filmben. Elvégre a Coen fivérek könnyen rendeznek Coen filmet, hiszen ez a nevük. A többieknek azonban oda kell tenni magukat!

1. A történet forogjon egy hatalmas pénzösszeg körül, amit nem kap meg senki.

2. Sőt, sokan veszítenek közben, nem is keveset.

3. Végy egy zsánert. A karaktereid 85% higgye azt, hogy ebben a műfajban tartózkodik. Pedig nem.

4. Legyen benne egy karakter, aki keveset szerepel, mégis mindenki rá emlékszik.

5. Legalább egy karakter beszéljen ízesen.

6. A történet tetőpontja menjen szembe az elvárásokkal. Ha közelebb van az antiklimaxhoz, mint a katarzishoz, az nem baj.

7. Ne felejtsünk el történet közben legalább egy kis iróniát adagolni.

8. Az iróniát bármikor kiválthatja a nyers brutalitás.

9. Béreljünk fel egy híres színészt, hogy csináljon hülyét magából, vagy menjen szembe a róla élő imázzsal.

10. Szerepeljen legalább kettő a következő színészek közül: George Clooney, Josh Brolin, Frances McDormand, Steve Buscemi, John Goodman és John Turturro.

11. Idézd meg látvány terén egy adott műfaj/közeg atmoszféráját.

12. Válogass hozzá ízlésesen aláfestő zenét.

+1. Legyen egy jó ügyvéded, aki kimagyaráz, hogy ez nem lopás, hanem tisztelgés (ez általános feltétel, ha egy ismert rendező előtt akarunk "tisztelegni").

Az élesztő erős - így láttam a legújabb Csillagok háborúját

(Kép a The Geek Strikes Back oldaláról)

Figyelem, az alábbiakban az új Csillagok háborúja teljes története kerül elmesélésre spoilerekkel együtt, úgy, ahogy én láttam!

Oscar Isaac és Max von Sydow üldögélnek a sivatagban, és arról beszélgetnek, melyikük hogy játszaná Macbethet. Ám ekkor megjelenik az elvakult Star Wars rajongó, Öt Kiló Rén, aki akkora fan, hogy az eBayről rendelt hegesztőmaszkot, amivel Darth Vaderként eltakarhatja az arcát. Alig várja, hogy elkezdődjön a történet, így rögtön mészárlásba kezd.
– Hol van a térkép, ami elvezet Luke Skywalkerhez? – kiáltja bőszen.
– Őszintén? – kérdi Max von Sydow. – Inkább ölj meg! A Dűne és a Flash Gordon után szerepeltem a Star Warsban is. Most már nyugodtan meghalhatok…
Öt Kiló Rén megöli.
– Hé, és mi van A hetedik pecséttel?
Rén odafordul, és szembetalálja magát Oscar Isaackel.
– Hol van a térkép, ami elvezet Luke Skywalkerhez?
– Te, láttad az első Csillagok háborúja filmet?
– Ezerszer.
– Akkor hajrá!

Közben Isaac robotja, BB8 elrohan a sivatagban. Mivel Steve Jobs tervezte, ezért minden létező alkalmazást feltelepítettek rá, még a GPS-t is. Így jut el Daisy Ridleyhez, aki a világtörténelem legnagyobb Star Wars találkozója után takarít fel már vagy tíz éve.
A lány rögtön felfigyel rá, miután a robot elénekli neki a Daisy Bellt.

Ez alatt egy csillagrombolón Rén túszul ejtette Isaacet.
– Basszus, már elárultam, hol a térkép Luke Skywalkerhez – mondja Isaac.
– Igen, de engem a következő két rész összes fordulata is érdekel!
– Azt nekem nem mondták el!
– Akkor is megkínozlak!
– Kérlek! – csattan fel az X-szárnyú pilóta és elismert színész. – Fél év múlva a csicskámmá teszem Magnetót, majd pont te fogsz engem megtörni?
Rén sértődötten elviharzik, és csak azért sem kínozza meg Isaacet.
Közben John Boyega rájön, hogy ő nem akar rohamosztagos lenni. Rögtön kiszabadítja Isaacet, és elkötnek egy TIE vadászgépet.
– Teljesen megértelek – mondja Isaac –, én sem örülnék egy olyan szerepnek, ahol azonnal lelövik az embert. De mi akarsz lenni?
– Hát, még nem tudom – vallja be Boyega –, de a lázadók mindig is menők voltak…
– Figyelj, ha segítesz hazajuttatni, én elintézek neked egy meghallgatást.
– Komolyan?
– Igen. A Panelufókban jó voltál, a többi már csak önbizalom kérdése…
Ekkor kilövik alóluk a gépet.
– És ha ehelyett kényszerleszállást hajtok végre egy elhagyatott bolygón?
– A Tatuin?
– Nem, ennek egy napja van…
– Akkor mehet.

Daisy kicsit mogorva, mert az ócskás nem sok Erzsébet-utalványt ad az összegyűjtött kacatokért. A Dickens-regényből származó fazon hirtelen megpillantja BB8-et, és felcsillan a szeme.
– Az ott egy focilabda?
– Nem.
– Akkor nem kell.

A kényszerleszállás nem a terv szerint ment végbe. Isaacet mintha a föld nyelte volna el, az űrhajót meg biztosan.
Boyega kétségbeesetten keresi új barátját, de Daisybe botlik bele.
– Elnézést, nem látta Oscar Isaacet?
– De – feleli a lány –, jó volt a Llewyn Davis világában…
Ám hirtelen két TIE-vadászgép jelenik meg a semmiből, és figyelmeztető lövésekkel megsemmisítik a környező falut. Ennyire nem tudnak célozni.
A két fiatalnak sem kell több, elkötik Harrison Ford lakókocsiját, aztán meg csodálkoznak, amikor megjelenik benne.
– Nocsak! – emeli fel a szemöldökét mindenki kedvenc rosszfiúja. – Kikhez van szerencsém?
– John Boyega – mondja az egyik.
– Daisy Ridley – feleli a másik.
– Jó, de én itt például Han Solo vagyok, nem pedig Rick Deckard vagy Indiana Jones.
A lány ezen eltűnődik.
– Nézzük csak… Winston, Peter, Egon… Rey, legyek Rey!
– És te fiam?
– Hát, a rohamosztagos ruhámra az van írva, hogy THX 1138…
– Értem. Hát a skandináv metált szereted-e?
– Igen.
– Akkor a te neved legyen Finn!

Közben a galaxis egyik havasabb régiójában a Birodalomból lett Első Rend bemutatót tart.
– Íme – mondja Haxni Tábornok – A hetvenes évek esztétikája a huszonegyedik század igényeihez igazítva!
A bemutató átütő siker lesz, miután néhány bolygót átütnek a nemlétbe.
Utána Haxni konspirál egy jót Öt Kiló Rénnel és mesterével, Baljós Jelenléttel, aki kicsit Palpatine, kicsit meg Uatu, a Szemlélő.
– Itt az ideje, hogy megbeszéljük a történeten tátongó hatalmas lyukakat – mondja Baljós Jelenlét.
– Hát, most, hogy leültünk a sok rohangálásban, tényleg sort kell kerítenünk rá – vakarja meg üstökét Haxni.
– Igen – ért egyet Rén. – Nem tudom például, ki csinálta a térképet, de nem lett volna neki egyszerűbb meggyőzni Luke-ot, hogy emelje meg a valagát és térjen vissza? Egyáltalán micsoda Luke? Öt csillagos hotel, hogy rajta van a Google térképen?
– Én egyáltalán azt nem értem, hogy most akkor milyen viszonyban is vagyunk az Új Köztársasággal, és ők milyen viszonyban vannak az Ellenállással? – kérdi Haxni.
– Jó – sóhajt fel Baljós Jelenlét –, ne felejtsük, hogy az első részben az Uralkodó feloszlatja a szenátust, holott addig a létezésükről se tudtunk, Leia hercegnő meg lehetett lázadószimpatizáns és mégis diplomáciamentességre hivatkozott. Ezeknek volt úgy bármi értelme?
– Hát ööö…
– Ezért is véreztek el az előzmények. A Star Wars univerzum nagyon jól működik egész addig, míg valaki fel nem teszi a kérdést, hogy mégis hogyan?
– Szóval, kuss és ússz az árral? – kérdezi Haxni.
– Igen – mondja Jelenlét –, te meg, Rén, öld már meg végre az apádat, Han Solót!
– De én azt hittem, Han Solo ölte meg az apámat…
– Nem, ő az apád!
– Neeeeeem!

Han Solóék addig feljutnak a MIR űrállomásra. Ott várja őket Csubi, aki eddig is velük volt.
– Miért jöttünk ide? – kérdi Rey.
– Hát, csápos bendőket szállítok egy távoli bolygóra.
– Csápos bendőket? – kiáltja Finn. – Miért?
– Hülye vagy, szép öcsém? Star Wars film űrszörnyek nélkül?
– Na de…
– Eredetileg a hibridet akartam a Jurassic Worldből, de őt megették…
– Hé! – csattan fel Finn. – Én még nem is láttam azt a filmet…
Ekkor kopogtatnak az űrállomás ajtaján. Olyan erélyesen, hogy a vákuum ellenére is hallatszik. Kinyitják az ajtót. A levegő nem szökik ki, ez nem az a film.
Ott áll Mal Reynolds.
– Te, Han, megígérted Jossnak, hogy egy jelenet erejéig megjelensz a Firefly-ban!
– Hát, tudod, az úgy volt…
Kinyílik a hátuk mögötti ajtó. Az csak így magától. Ott áll Kara Thrace, alias Starbuck.
– Az egy dolog, de a Csillagközi rombolóba se toltad oda a segged, bezzeg a pénzt felmarkoltad…
– Nézzétek – sóhajtja Han –, én kedvelem Csubit, és nem fogom egy mosómedvére cserélni!
– Az nem az a film! – ordítja Mal és Starbuck egyszerre, mire megeszik őket az űrszörnyek.
– Nem most kellene eltűnni? – kérdi Rey.
– De – feleli Han.
És eltűnnek.
A hipertérben.

Aztán meg is jelennek azonnal, egy kies bolygó előtt.
– No – jegyzi meg elégedetten Han –, nagyon idilli kis hely lett ez a Dagobah, miután lecsapolták a mocsarait. Még a Mos Eisley kantint is itt húzták fel!
Finn halkan odasomfordál.
– Uram, maga egy igazi filmcsillag. Nem tudna esetleg valami tanácsot adni?
– De – feleli Han. – Ha a lány nem veszi fel a bikinit, te se hagyd lefagyasztani magad!
Ezzel bemennek a kocsmába, és rendelnek egy kört. A fogadós jóban van Han Solóval, ami nem meglepő, hiszen Yodát is ismerte.
– Engem csak egy dolog bánt – mondja Rey. – Azt, hogy nem tudom, kik a szüleim…
Han az állát vakargatja.
– Nos, értesz a gépekhez, mint én, mégis jó vagy az Erőben, mint Luke. Az apád véletlenül nem Lone Star?
Ám ekkor megjelennek Öt Kiló Rénék, mert nekik minden mulatságot el kell rontaniuk. El is rabolják Reyt, és csak azért iszkolnak el, mert megjelenik Oscar Isaac.
– Azt hittem, meghaltál! – kiáltja Finn.
– A forgatókönyvíró is – feleli Isaac –, de a rendező meggondolta magát. A nevem pedig mától James Cameron…
– Tényleg?
– Vagy Poe Dameron. Nem mindegy?
De, ezért hát elutaznak az Ellenállók bázisára, Ohmra.

Reyt hasztalan vallatja Öt Kiló Rén, mert nincs miről. Így jól magára is hagyja. De addigra már Rey biztos az erejében.
Bejön egy birodalmi rohamosztagos, így gyakorol is rajta.
– Hé, véletlenül maga nem Daniel Craig?
– Hát, azt hittem, senki nem ismer majd fel ebben a maszkban – feleli amaz.
– Nem oldozna el?
– Nem.
– És nem adna egy autogramot?
– Hát…
– Maga biztos tudja, milyen megfelelni a rajongók elvárásainak.
– Na jó, akkor adok!
– A zsebemben van papír és toll. Én előveszem, de ahhoz előbb el kell oldoznia.
Daniel Craig eloldozza Reyt. Mindenki elégedett.

– No, emberek, ideje nosztalgiázni egyet! – kiáltja el magát Ackbar admirális, és Leia tábornok, C-3PO, Nien Nunb valamint a kómában levő R2-D2 társaságában integetni kezd a kamerába.
– Han – mondja Leia –, győzd meg a fiunkat, hogy jöjjön haza…
– Persze – feleli Han ¬, mióta fénykarddal szabdal szét másokat, azóta ez az én dolgom, mi?
– Igen.
– Úgyse fog hazajönni…
– Azért csak győzd meg!
Han dohog, de beletörődik sorsába.
– Emberek, figyelem, most olvassuk fel az új csodafegyver használati utasításait – szólal meg Ackbar. – Ami olyan, mint a Halálcsillag, csak nagyobb…
– A fene egye meg, már megint? – kérdi Han. – Példát vehetnének a Föld lakosairól. 1945 után ők is kidobták a francba az atombombát, ahelyett, hogy továbbtökéletesítették volna…
– Biztos van ennek is gyengepontja – jegyzi meg Finn.
– Ja, a hűtőrendszere ennek is hamar felforrósodik – mondja Ackbar.
– Akkor lőjük szét?
– Lőjük szét!

Eljutnak a bolygóra, ott előbb Reybe futnak bele, majd Öt Kiló Rénbe, aki ott álldogál a palánkon a szakadék felett. Nagyon szomorú.
Han megindul felé.
– Ne menjen! – figyelmezteti Reyt. – Maga is pont úgy hal meg, mint Obi-Van Kenobi!
De Han hajthatatlan, és odamegy a fiához.
– Szervusz, fiam! – köszönti esetlenül a film gonoszát. – Amikor először feketébe kezdtél öltözni, azt mondtam anyádnak, hogy majd kinövöd. Erre magához rántott a sötét oldal.
A fia csak nézi bánatosan, boci szemekkel.
– Én tudom, hogy Anakin Skywalker a példaképed, de akkor sem értem, miért durcáskodsz – folytatja Han.
– Én sok mindent megértek, apám – feleli Öt Kiló Rén. – De a negyedik Indiana Jonest miért kellett?
– Nézd fiam, A klónok támadásához képest az még mindig Lear király…
Rén erre leszúrja Hant, aki lezuhan a szakadékba.
– Mondd meg anyádnak, hogy nekem volt igazam! – üvölti fel, majd elnyeli a mélység.
Mindenki szomorú, filmvásznon innen és túl.
De azért legyőzik fénykardpárbajban Rént, és felrobbantják a Starkiller bolygót, majd hazamennek.
Rey azonban hajthatatlan. Meg akarja találni Luke Skywalkert, de sehogy sem megy. Frusztrációjában megcsókolja R2-D2-t, aki rögtön felébred. Kiderül, hogy mérgezett alma akadt a torkán, amit most kiköpött. Hálásan meg is mutatja, hol van Luke.
Kint ül a padon és néz maga elé.
Melléül Rey, kezében a fénykarddal.
Mondana valamit, de azzal csak elrontaná a hangulatot.

Folyt. Köv.

Marvel filmek: A megtorló

Srácok, szeretnétek Húsvétkor egy jó filmet látni? Akkor kerüljétek el A megtorlót, de messziről!

Marvel filmek: Penge: Szentháromság

Penge rohan felém, ellenőrzőjét lobogtatva.
- Haver, gyorsan, Drakulával küzdök, szükségem van a legnagyobb karóra!
Tessék!

Igen, az...

Trónok gubanca

Egyszerűen nem tudtam nem megosztani ezt a képet, olyan bájos! :)

Hételeji hangulat

A bajusz teszi az embört

- Oszt a pántlika télleg újratölthető? Akkor kérnék egy erős pistás tekercset, disznyóval!
- Urambátyám, osztán tuggya-e kend, honnan szedjük mink a pántlikát?
- Há' hogy ne tudnám, a minap is ezt mondom fiamnak, ni, mikor azt kérdé:

(A Hungaro-mém jóvolttyábúl!)

Filmekről, röviden

A hegylakó azért az egyik legbetegebb film, mert valahányszor levágják benne egy ember fejét, az egész világnak orgazmusa támad.

Az Eredetben Leonardo diCaprionak több évtizednyi alvás után arra kell ébrednie, hogy voltaképpen el sem aludt.

A Birodalom visszavágban Luke megtudja, hogy a galaxist elnyomó rendszer voltaképpen nem egyéb egy nagyra nőtt családi vállalkozásnál.

A Jurassic Parkban a felelőtlen gondozók nem etetik elég emberrel a dinókat, ezért azok kiszöknek és tombolni kezdenek.

A Vissza a jövőbe lélektani sci-fiben Marty McFly rájön, hogy le kell győznie oedipális komplexusait, ha túl akar élni.

Az X-menben a galád Magneto a történelem legördögibb választási csalásával próbál minél több mutánst juttatni az ENSZ-be.

A Tron voltaképpen a hiányzó láncszem a Mátrix és a Pac-Man között.

A hobbit Bilbója terepszemlére megy tizenhárom törpével, de annyira eltévednek, hogy trilógia lesz belőle.

A Kapcsolat arról szól, hogy Jodie Foster az ufókat akarja felhívni, de az apja veszi fel a telefont.

A Sötét zsarukban két ingatlan ügynök veszi fel a harcot New York elbogarasodásával.

A Conan ékes bizonyítéka annak, hogy testépítőkkel is lehet Nietzschét reklámozni.

A Csillagporban a geek kedvesének a csillagot is leígéri az égről, hogy aztán azt vegye el.

Az Amerika Kapitányban az amerikaiak egy olyan ízléstelen jelmezzel akarják térdre kényszeríteni a nácikat, hogy attól még Hugo Weaving arca is lerohad.

A Függetlenség napja hősei feltöltik a windowst az ufók gépére, mire azok lefagynak.

Az Emlékmásban Collin Farrel arról álmodik, ő Schwarzenegger.

A Sebezhetetlen az a sci-fi, amiben Bruce Willis keményebb Samuel L. Jacksonnál.

A Különvéleményben Tom Cruise annyira ellenkezik a forgatókönyvvel, hogy Spielberg az utolsó öt percben megszánja és enged.

A Super 8 arról szól, hogy E.T. hazatelefonálás helyett embert eszik és az Ikeából rendel űrhajót.

A Ragadozó sok ezer fényévet tesz meg azért, hogy iszapbirkózhasson a Terminátorral.

A Drágám, a kölykök összementek erkölcsi mondanivalója, hogy sok jó ember kis helyen is elfér.

A Mad Max szelíd lelkű címszereplőjét addig hergeli egy motoros banda, míg vége a filmnek.

A Majmok bolygója: lázadás történetben Andy Serkis kitör a skatulyából: most is olyan emberalatti CGI karakteret játszik, aki képes magasra mászni, de ezúttal nem esik le megszállottsága miatt.

A Bosszúállókban a kedves Nick Fury teázni hívja a korábbi Marvel filmek szereplőit óriáshelikopterére, ám a fondorlatos Loki áthívja az összes haverját, és egy egész New Yorkra kiterjedő hepajt csap.

A Csillagkapuban a lelkes nyelvész Egyiptomba tárcsázik, ami, mint kiderül, egy másik bolygón van.

A 2001: Űrodüsszeia arról szól, hogy.