Szemöldök felvonás

Oké, egy valamit tisztázzunk, nem akarok, és nem is fogok politizálni a fórumon. Nem is fogok hőbörögni, meg polémiákba belemenni, sem a nézettség növelése érdekében, sem másért.
Azonban az ekultúrán a Nimród vére regény kapcsán a cikk szerzője tesz egy szerintem meglehetősen szerencsétlen megjegyzést, miszerint:

Az már világosnak tűnik, hogy a finnugor rokonság politikai fogás volt, még ha a különféle népek, vándorlásaik során keveredhettek is.

Már bocsánat, de miért lenne világos? És egyáltalán, kinek is lenne az? És milyen felfogásból is született?
Erre többek között már csupán azért is kíváncsi lennék, mert számtalan tévképzet él az emberek fejében a finnugor rokonságról, illetve hirdetőiről.
Az egyik az, hogy ebben az esetben nyelvrokonságról beszélünk, ami sokak számára nem egyértelmű, és előszeretettel hozzák fel ellenpéldának a genetikát. Ez számomra a kisebbik baj.
A nagyobbik baj az, amikor megelőlegezünk annyi rosszindulatot, gerinctelenséget, vagy mittudoménmit több tanszéknyi professzornak, hogy a kutatásaikat nem a témájukba vetett hittől, hanem politikai és anyagi érdektől vezérelve folytatják. Vagy ha ők speciel nem is (bár azért ezt elég gyakran a fejükhöz vágják), akkor is, az egész "politikai felfogásból" született, és ebből fakadóan eredendően hamis.
Na mos tisztázzunk valamit! Az egész emberiségnek, nemcsak a különböző nemzeteknek egyenként, hanem az egésznek, csak szórványok állnak rendelkezésre a történelemből, és ez kiváltképpen igaz az olyan zűrzavaros korszakokra, mint a népvándorlás. Ez tehát nem magyar rákfene. Kérdezzen meg az ember egy nyelvészt, egy régészt, egy történészt, vagy bármilyen más észlényt, azt fogja mondani, hogy nagyon nagy hiátusok vannak a történelemre vonatkozó tudásunkban (is). Ezért van az, hogy egyszerre több elmélet is verseng egymással, és nem azért, mert az egyiket ez az érdekszövetkezet pénzeli, a másikat meg az. Ha valaki használja az eszét, és odafigyel, akkor felfedezheti, hogy mindegyikben előfordul ilyen vagy olyan formában a "következtet" kifejezés. Ha valakinek még megvan, hogy mit jelent ez a szó, akkor praclit fel! Igen, így van, a rendelkezésünkre álló információból próbálunk meg felépíteni egy elméletet, a hiátusokat pedig megpróbáljuk kitölteni logikával és intuícióval. Ezt teszik a detektívek is, ahogy mindenki, és gondolom, sokan tapasztalták már, hogy bizony juthatott az illető tévkövetkeztetésre, mivel nem állt rendelkezésére az összes információ.
Ennek megfelelően már a beidézett mondat második fele is ostobaság: "még ha a különféle népek, vándorlásaik során keveredhettek is"
Tényleg? Megengedi, hogy a különféle népek vándorlásaik során keveredhettek? Igazán? Iróniát és csesztetést félretéve, mert ez nem csupán a cikkíró sara, elég gyakran találkozok ilyenekkel. Szóval, nézzünk csak példákat a keveredésre:
a) genetikai: a romantikusabb példa erre az, hogy egyik törzs egy másik törzsből vett magának asszonyokat; kicsit gyakoribb volt az, hogy a nőket elrabolták, vagy megerőszakolták. Nem hiszem, hogy ki kellene fejtenem.
b) nyelvi: a vándorló népek belebotlanak egy olyan jószágba, amihez addig nem volt szerencséjük - mert ilyen is előfordulhatott, hogy egy példát mondjak, a sündisznó NEM fordul elő az Urálon túl. Vagy egy eleddig ismeretlen fejlesztésbe (pl. kengyel). Ilyenkor megkérdezték az ott élőket, mert bizony volt, hogy kifizetődőbb volt shaftelni, és nem pedig egymást halomra mészárolni. Vagy megtudták az egyik foglyul ejtett emberkétől.
c) néprajzi: a különböző motívumok baromi könnyen cserélődnek és keverednek el egymással, legyen az egy ábrázolás, vagy akár egy történet.
Ezeket már csupán azért is mondom el, mert sokan hajlamosak elfeledkezni arról a tényről, hogy abban az értelemben vett magyarokról, ahogy azt ma értjük, nem beszélhetünk a honfoglaló őseinknél. Persze lehet, hogy a belőlem ezt az értekezést kiváltó mondatnál inkább csak pongyola megfogalmazásról van szó, de az ilyeneket akkor is jobb tisztázni, mivel hihetetlen lavinákat képes elindítani. Visszatérve a megengedett keveredésre: az akkori magyarok bizony aktívan elkeveredtek vándorlásaik során a különböző törzsekkel (minden szempontból), majd a Kárpát-medencében élő népekkel is. A folyamat azonban itt nem állt meg, ugyanis jöttek mindenféle emberkék a Kárpát-medencébe, fegyverrel vagy olajággal, volt hogy mi hívtuk őket, volt hogy jöttek maguktól. Amikor a keresztény vallásra tértünk, jöttek külföldi lovagok is segédkezni, és hozták az udvartartásukat. Volt, hogy Nyugat-Európából érkeztek emberkék ínségesebb időkben keletre, nem sokkal mielőtt felfedezték volna Amerikát. Ja, és bizony volt olyan is, amikor a törökök nemcsak elragadták a gyerekeiket az asszonyoktól, hanem hagytak is nekik helyette újat, ha lehetek morbid és kicsit soviniszta. És itt megint nemcsak a genetikáról beszélek, mert az adott nép bizony hozza magával a kultúráját, ami nyomot hagy a másik népen. Nemcsak itt, hanem máshol is. Kicsit néha olyan az átlag szemlélet ezen a fronton, mintha az emberek, a különböző személyek családfájánál csak és kizárólag az apai ág számítana (apám is kovács volt, az ő apja is, ami egyikről a másikra szállt, az fontos, a többi le van szarva).
A magyar honfoglaló képünkre bizony még mindig erőteljesen hat a romantika, ahol a költők fogták az akkori kor jellemzőit, és azt vetítették vissza több száz évvel azelőttre (ez legtisztábban az illusztrációkon látszik, a huszár-kinézetű ős-hősökkel az élen). Tévedés ne essék, ezeket az embereket nem akarom bántani, annál is inkább, mert ezek részét képezik a kultúránknak. Azt se feledjük, hogy az akkori emberkék számára nem állt rendelkezésére akkora összegyűjtött tudás és emlék, és akkoriban mindenki a dicső múltat akarta megénekelni. Másfél-két évszázad van közöttük és közöttünk. Tévedés ne essék, romantikára és egyfajta idealizált múltra az embernek egyszerűen szüksége van. Akkor is, ha az nem igaz. Akkor is, ha bár előszeretettel ábrándozunk a délceg daliák koráról, nagyobb valószínűséggel túrtuk volna a földet sehonnai büdös-bolhás parasztként, mint feddhetetlen lovagként. De a romantikus múlt nem egyenlő a kutatott múlttal, és az első szempontjai alá semmiképpen nem lehet alárendelni a másikat. Az általam beidézett írásban erről is szó van, ezt mindenképpen meg kell említenem.
A másik, ami érdekelne, hamár kipipáltuk azt, hogy minden kutató hihet politikától függetlenül bármiben, valamint azt, hogy bizony az eredetkutatás necces a keveredés meghatározósága (és nem puszta lehetősége) miatt, akkor térjünk rá arra, hogy vajon mi is lehetett az a bizonyos politikai érdek, amire a cikkíró gondolt? Az első, ami kicsit pozitívabb lehetőség, hogy a rendszerváltás előtti érában ezzel próbálták közelebb hozni egymáshoz a szovjet befolyás alatt álló Magyar-, Észt- és Finnországot (az utóbbi minimálisan állt befolyás alatt; hivatalosan semleges terület volt, emellett végig kapitalista ország maradt, de azért a Szovjetunió ettől függetlenül ott igyekezett hatni rá, ahol csak tudott). Azonban a finnugor elmélet már korábban is meghatározó volt, az ugor-török háború pedig már rég az előbbi javára dőlt el, amikor Lenin gondolt egy nagyot. A másik, számomra problémásabb vélt politikai háttér-elmélet az, hogy az osztrákok azzal akarták befogni a magyarok pofáját, hogy "ti a halzsíros északi barbárok testvérei vagytok, nektek kuss!" Magyarán azzal akarták megzabolázni a magyarokat, hogy megfosztják őket dicső múltjuktól, azzal, hogy "méltatlan" nemzetekkel hozzák őket rokonságba. Ezzel csak egy gond van. Míg nekünk csak töredékek maradtak fent a mítoszainkból, addig a finneknek ott a Kalevala, az észteknek pedig a Kalevipoeg. Akkor miről is beszélünk? Ilyen fronton mi mondjuk egy tipikusan szerencsétlen kis nemzet vagyunk, mert míg a különböző népeknél (kelták, germánok, hogy másokat is említsek) készültek feljegyzések a kereszténység előtti mítoszokról, amikből aztán pl. az Edda született, addig nálunk nincs ilyen. Csak töredékek maradtak, és rengeteg dologra továbbra is csak következtetni tudunk. Nem "magyarellenes" összeesküvés következtében történt ez, hanem egyszerűen más helyeken általában akadt egy olyan emberke, aki érdemesnek tartotta feljegyezni a kereszténység előtti hiedelmeket, addig nálunk ilyenre nem volt igény. Ezt nem azért írom, hogy érezzük magunkat kevesebbnek - azért írom, hogy ne érezünk másokat sem magunknál kevesebbnek. Az amúgy sem egészséges.
Tévedés ne essék, ezt nem elsősorban csak az ekultúrán megjelent cikk kapcsán írom, már régóta ért bennem, és végül ez volt az utolsó löket, ami miatt végül is megírtam.
Egyébként jó példa a keveredésre a kereszténység és a korábbi hiedelmek viszonya: a korai köztudatból mindig igyekeznek a lehető legtöbbet átmenekíteni, és a térítők is ott kapcsolták az újat a régihez, ahol tudták, hogy minél könnyebben megtérítsék a népeket. A Boldogasszony így vált Szűz Mária szinonimájává, Ménrótból meg így lett Nimród.
Persze, mivel nagyon sok mindent nem tudunk a régiekről - mint már fentebb is írtam -, éppen ezért rengeteg elmélet született, és ki ebben hisz, ki abban. Van, aki inkább a finnugorok felé hajlik, mások a törökök felé, és olyanok is akadnak, akik a hunok felé, hogy a többi példát ne is említsem. Ezzel nincs baj, az én baráti körömben előfordul többféle is, és én ezt tiszteletben tartom. A probléma inkább ott van, amikor az egyik elméletet így vagy úgy próbáljuk csorbítani. Erre szokták azt mondani, hogy de hát csak egy igazság létezhet, a többi hazugság. Igen ám, de mivel a teljes igazságról lövésünk sincs, ezért ez nem érv a másik elméletének lekicsinyítésére. Kicsit olyan ez, mint a "Három aranygyűrű története", ám mégis sokkal, de sokkal bonyolultabb.

...

Ami viszont magát a regényt illeti, azt igyekszem minél hamarabb elolvasni, véleményezni, és annak kezelni, ami: fantasy. Bevallom, felkeltette az érdeklődésemet, így talán nem is olyan sokára sor kerül rá. A fenti muffogásomba az író személyét nem áll szándékomban belekeverni, az attól független. Talán a regény elemzésekor előkerül, de bízom benne, hogy semmi nem fogja eszembe juttatni az ismertető által írt ominózus esetet. Amennyiben nem, annyiban felőlem az írónőnek lehet teljesen más véleménye, világnézete, stb. (cserébe ezt visszafele is elvárom), és egy fantasy-be sem kell belelátni mást, mint ami.
Ja, ezzel a cikkel nem állt szándékomban beletiporni bárki önérzetébe, de úgy érzem vannak olyan dolgok, amiket az ilyen kényes témák esetén igen is tisztázni kell, máskülönben több hektoliter olaj kerül arra a bizonyos tűzre. Talán egy kicsit túl ironikus voltam, de ezt, mint már említettem, nem egy embernek szántam hideg víz gyanánt, hanem sokaknak.