Top 10 genya a fantasztikus filmek világában

Na igen, ez elsőre talán kicsit infantilisnek tűnik. Rendben, sokadjára is. Azonban a komolykodások mellé az ilyeneknek is szükségét érzem, levezetésként, meg... meg csak úgy. Már csupán a bennünk élő gyerekek miatt is. Meg még a végén túlságosan komoly emberkének tartanának.
Figyelem, ez a lista - ahogy az elkövetkező listák, illetve szinte minden a blogomon - szubjektív; amennyiben valaki nem ért egyet a listával, az nyugodtan felállíthatja a sajátját.
Az első körben kik mások is szerepelhetnének, mint a gonoszok. Azt hiszem, Roger Ebert mondta, hogy egy film minőségét az is nagyban meghatározza, hogy milyen jó a benne szereplő ellenség. Ebben igaza van az öregnek, persze egy film - sőt, egy fantasztikus film - valódi, "kitüntetett" gonoszok nélkül is nagyon tud működni. Terry Gilliam 12 majmában például a vírust elszabadító emberke mintegy teljesen mellékes a film szempontjából, mégha a történet az ő megtalálása/megállítása körül forog is. Persze ez nagy általánosságban elmondható ez a disztópiákról, ahol igazából nincs valódi hős vagy ellenfél, inkább csak áldozatok, akiket bedarált egy kifacsarodott világ, legyen szó filmről, vagy regényről (bár, meg kell jegyeznem, emellett én a Fahrenheit 451 Beatty kapitányát vélem az egyik legeltaláltabb antagonistának). De még a képregények is megvannak nélkülük, lásd példának a Watchmen-t vagy a Rising Stars-t.
Ennek ellenére, valljuk be, mindnyájan szeretjük a belevaló rosszfiúkat. A filmművészet tanárom egyszer meg is jegyezte, hogy amikor valakit megkérdezünk a kedvenc karakteréről, nagy valószínűséggel említi Hannibal Lectert, Lex Luthort vagy Darth Vadert, mint a főhőst - ennek ellenére nagyon nyomottul érezné magát, ha ez az illető győzne a filmen. Talán azért lehet, mert míg tudatosan a hőssel azonosulunk, ezzel egy időben kiengedjük a tudatalattinkba zárt gonosz szellemet, majd a történet végén visszazárjuk a "palackjába"? Hé, sokak számára Dr. Jekyll ÉS Mr. Hyde egyaránt tragikus karakter, pedig az utóbbi "illetőt" a világ legvisszataszítóbb emberének írja le Stevenson.
Gonoszokra tehát szükség van, és ennek megfelelően készülni fog még hasonló lista róluk (fantasy, képregény, hazai fantasztikum, etc.).
A játékszabályokról: filmszériánként EGY gonosz indulhat, kivéve, amikor az eredmény döntetlen. A rangsorolás szempontjából adaptációknál csak és kizárólag a filmeket vettem figyelembe, ezért van az, hogy a listára nem kerültek fel olyan tekintélyes ellenfelek, mint Gomor, Xaida vagy Mrs. Coulter, akik véleményem szerint fakóbbak lettek könyvbéli eredetijeiknél. Nem kerültek be a "tizenkettő - egy tucat" szörnyetegek sem, vagyis azok, akik egy fajt képviselnek, és ezzel sok minden ki is vagyon magyarázva - akkor sem, ha olyan meghatározó figurákról van szó, mint az Alien vagy a Predator (róluk talán később, egy másik bejegyzés alatt - Top 10 szörnyetegek, talán...). Az Arnold-féle Terminátor nem csak emiatt nem jutott be: az, hogy a következő filmekben átállt a jó oldalra, igen sok pontot von le.
Ennyi felvezetés után csapjunk is bele!

10. Smith Ügynök - Mátrix

Azt hiszem, a Mátrix A Karib-tenger Kalózaival egy fejezetben fog szerepelni a "2000-es év filmszériái" cím alatt egy majdani filmeskönyvben. Hogy mire gondolok itt? Nos, míg a korábbi filmszériáknál a színvonal vagy hullámzó - pl. vagy a középső a legjobb rész (Star Wars), vagy az a legrosszabb (Indiana Jones - igen, szerény véleményem szerint még a negyediket is beleértve) -, vagy egy lefele kanyargó spirál, addig ez a két filmsorozat masszív pofáraesés. Mindkettőnél az első rész instant klasszikusnak számított, de annyira, hogy a folytatások terén a készítők már rögtön két filmben gondolkodtak, ahol a másodiknak igazából még tisztességes vége sincs, a harmadiknál meg koherens történetre sem futotta (hé, a Birodalom Visszavág is nyitva hagyott szálakat, de ott azért volt lezárás). Így amilyen hamar felemelkedtek ezek a filmek a köztudatban, olyan hamar vált maga a széria cikivé sokak szemében. Nem célom ezt elemezni, de mindenképpen érdemesnek tartom megemlíteni, mert tízes számú befutónk ennek ellenére mégis megőrizte méltóságát.
Smith ügynök igazi A-kategóriás gonosz: elszánt, hűvös, intelligens, aki képes volt meggyőzni egy egész világot arról, hogy az emberi faj csak és kizárólag a vírushoz mérhető - korrigálás: a "pusztítok és továbbállok" azért nem példátlan a természetvilágában, lásd a sáskarajt, vagy az egyéb vándorfajokat, amelyek lelegelnek-letarolnak mindent; ugyanakkor Smith célja nem is a korrektség volt, hanem gyűlöletének igazolása. Apropó, gyűlölet, Smith volt az egyetlen program, aki bárminemű érzelemmel vagy véleménnyel bírt, és nemcsak az emberiség fonákságait látta, hanem a Mátrixét is - amit mégiscsak ez a "megvetett" faj hozott létre, ahogy továbbra is nélkülözhetetlen a rendszer működéséhez. Az ellenség bukásában olykor egy adag irónia is található: amikor Smith visszatért, már egy számítógépes vírus volt, azonban képes volt ebből is előnyt faragni, mi több, fejlődésként megérni. Míg a Mátrixban mindenki egyre fakóbb árnya lett önmagának, addig ő maradt az elegáns ellen-luddita (azt hiszem, a mizantróp már túl kevés az ő világnézetének leírásához).
Egyetlen egy apró problémám van csak vele: amikor Neo először legyőzi, ő bújik bele ügynökünkbe, amikor másodjára és mintegy végérvényesen, akkor Smith teszi magáévá a Kiválasztottat. Oké, oké, tartsd közel magadhoz a barátaidat, de tartsd még közelebb magadhoz az ellenségeidet... de gyerekek, van egy határ!

9. Jean-Baptiste Emanuel Zorg - Az Ötödik Elem

Oké, egyrészt Gary Oldman, és ez már sokszor elég indok is. Másrészt viszont még úgyis impozáns gonosz benyomását keltette, hogy emellett egy comic-relief karakter volt. Bevallom, szeretem az olyan ellenfeleket, akiknél működik ez a kettősség, és Zorgnál bizony működött. Hiába volt sánta, a divat áldozata, emellett egy nagyzoló balfácán, mégis, megvolt a stílusa, nem félt bemocskolni a kezét, illetve a saját szakállára dolgozott, miután orvul felrobbantotta méltatlannak tartott szövetségeseit - sikeresen vagy sikertelenül, ami bizony közrejátszott a bukásához.

8. Szarumán - A Peter Jackson-féle Gyűrűk Ura trilógia

Egyesekben bizonyára felmerül, hogy miért is tartottam érdemesnek odaírni azt, hogy "Peter Jackson-féle". Miért nem csak simán "Gyűrűk Ura" film? A válasz az, hogy természetesen volt már egy régebbi adaptáció is, ami még 1978-ban került a mozikba, és amiben, nos...

...remélem, a kép ékesen beszél a maga nevében. Így van, a Fehér (majd Transszivárvány) Mágusból sikeresen Télapót faragtak, akit nyugodt szívvel lehetne Santamannak nevezni, ha a filmben nem lenne már következetlenül, de gyakorisággal elcseszve a megnevezése úgy, mint Aruman. Sajnos nem ez az egyetlen gond ezzel a rajzfilmmel (érdekessége, hogy a forgatókönyvet az általam nagyra tartott Peter S. Beagle írta... ez talán legjobban a Pajkos Póni "Korai Kars Kocsmárosánál" látszik meg a legjobban... ennek ellenére a kész termék pocsék; igaz, Ralph Bakshitól én a Wizardsért, a Cool Worldért, de még az Ice and Fire-ért sem vagyok oda, így lehet, hogy nem meglepő a véleményem).
Vissza Jacksonhoz: Szarumán az első két rész főellenségeként simán elviszi a két filmet a hátán. Igaz, nem tér át szivárványszínre, és egyértelműbben a Sötét Úr mellett teszi le a voksát, ám mégis jobban visszaadja az eredeti karaktert, mint a fentebb említett kísérlet. A valaha Curunírként is ismert varázsló elfogja Gandalfot, beüldözi a Szövetséget Móriába, Mengelét játszik az ork fajjal, és ott keseríti meg hőseink életét, ahol tudja. Az sem utolsó, hogy Christopher Lee játssza el, aki amellett, hogy nagy Gyűrűk Ura rajongó, egyben a második személy, aki beugrik az embernek a Drakula névre. Amennyiben ő rá adnák a Télapó köpenyt, bizony alig akadna gyerek, aki rosszalkodni merne.
Akkor miért is nem áll előkelőbb helyen? A válasz Szarumán végzetében van - ugyanis ilyennel nem rendelkezik a filmen.
A harmadik részben Gandalfék elvágtatnak Orthancba, és ott találkoznak Szilszakállal, ahol nagyjából a következő párbeszéd zajlik le.

Gandalf: Mondjátok csak, nem láttátok Szarumánt?
Szilszakáll: Azt a fehér ruhás fószert?
Gandalf: Igen.
Szilszakáll: Aki annyi szenvedést okozott?
Gandalf: Igen!
Szilszakáll: Aki az előző két film meghatározó szereplője volt?
Gandalf: IGEN!
Szilszakáll: Fent van valahol a tornyában. Akarjátok látni?
Gandalf: Így végiggondolva... igazából csak erre jártunk, benéztünk, de már indulunk is.
Szilszakáll: Akarod, hogy őrizetbe vegyük?
Gandalf (hezitálva): Felőlem...

Oké, nem várom el, hogy Megyében kavarjon az öreg, ha Jackson azzal elégedetlen. De akkor már ne érveljen azzal, hogy Szarumán halála Vasudvardban a második rész végén antiklimaktikus, a harmadik rész elején retrospektív lett volna! Találjon egy helyet, ahol valahogy, valamilyen formában méltón elbúcsúzunk az öregtől. Oké, a kivágott jelenet ott van a bővített változatban, de hogy a moziverzióból kimaradt, miközben kapunk félórányi lezárást, azt kicsit sokallom.

7. Septimus - Csillagpor

Azt hiszem, én egy kakukktojásnak bizonyulok, ugyanis sem a filmet, sem a regényt nem helyezem a másik fölé. Míg a könyv egy nyugodt, ám mély tó volt, addig a film egy gyors sodrású patak. Érdekes, hogy tapasztalataim szerint akiknek előbb volt dolguk az egyikkel, annak a másik csalódás. Igaz, kishazánkban a képek nélküli változat jelent meg, márpedig Charles Vess alkotásai nem keveset adnak hozzá Neil Gaiman művéhez, de... akkor is. A Csillagpor film nem akart nagyon epikus lenni, nem moralizált, nem komorkodott, és nem egy többrészes saga első felvonása volt. Persze azért ehhez hozzájárult az is, hogy az egyik forgatókönyvíró Jane Goldman volt, Neil Gaiman egyik barátja, akivel tartotta kapcsolatot "átírás" közben is.
Érdekes, hogy míg a legtöbb karakter mindkét verziója esetén találok pro-t és kontrát, addig szerény véleményem szerint Septimus a filmmel határozottan jól járt. A regényben igazából nem derül ki sok minden róla: fekete, hollószerű, szófukar és gonosz. Ezzel szemben a filmbéli változat több hasonlóságot mutat a Sosehol Croupjával és Vandemarjával. Egy színes személyiség, akiből egyszerre sugárzik ártatlanság és gátlástalanság, mint egy szemtelen kisfiúból, akit nagyon pofon kellene vágni, és mégsem mer senki. Annak ellenére, hogy nem ő a legfőbb ellenfél a filmben, a pálmát mégis ő viszi el: sikeresen végez négy testvérével (kettővel a vásznon), egy pappal (az csak "úgy alakult"), egy jóssal, egy boltossal, egy boszorkánnyal, és még azután is képes hősünket megizzasztani, hogy meghalt (ami egyike a legötletesebben megkoreografált kardpárbajoknak, amikhez valaha szerencsém volt). Nem véletlenül a papa kedvence...
Amikor Septimus a vásznon van, folyton egyfajta morbid humor lengi körül, mégsem szűnik meg egy percre sem félelmetesnek lenni - még akkor sem, amikor alul marad a kalózokkal szemben. Ez pedig olyasvalami, amit a korábban említett Zorg nem mondhat el magáról.

6. Bogár - Men In Black

A bogár-ellenfél roppant gyakori jelenség a sci-fi berkein belül. Talán azért, mert az emberek undorodnak az ízeltlábúaktól, vagy mert a "boly" szóról az amerikaiak rögtön a kommunistákra asszociáltak, vagy mert a bogaraknak nem kellett személyiséget kitalálni? Mindenki válasszon magának egy alternatívát, vagy akár többet, ám tény, hogy rovarunk kilóg a rajból - magánzó, emellett túlfejlett személyiséggel rendelkezik. Hirtelen haragú, kisebbrendűségi komplexusban szenved, emellett Vincent D'Onofriónak öltözik; szerintem már ez elég is ahhoz, hogy beutaljuk őt egy pszichiáterhez.
Az, hogy bolygóközi háborút akar kirobbantani, voltaképpen teljesen logikus döntés, elvégre gondos apaként több ezer éhes szájat kell etetnie. Emellett roppant fejlett empátiáról tesz tanúbizonyságot - kíváncsi vagyok, vajon hány embertársam kapná fel a vizet, ha valaki ártatlan liliputiakat kezdene mészárolni?
Akárhogy is, az ipse már emberköntösben is félelmetes, és csupán azért hisszük el, hogy senkinek nem szúr szemet a rothadó jelmez, mert:
1) New Yorkban randalírozik
2) Hillbillynek álcázva
Az meg, hogy megöli Lurchöt az Adams Family-ből, már csak hab a tortán.

5. Jafar - Aladdin

Tudom, tudom, mit keres itt egy Disney rajzfilm, és miért áll relatíve ilyen előkelő helyen? Akiben felmerülnek ezek a kérdések, az nézze meg újra a rajzfilmet, ugyanis Disney ide vagy oda, ez az ember egy komplett pszichopata! Voltaképpen egyetlen egy "firka" vetekedhet a félelmetességével, és ez Judge Doom. Ha egy megrajzolt személy méltó ellenfele ijesztőségben Christopher Lloydnak, az már jelent valamit, nem?
Emellett Jafar az egyik legösszetettebb rajzfilm gonosz, aki a történetben ugyanakkora szerepet kap, mint a főhős. Hataloméhes, gátlástalan, mások tragédiáját száraz humorral konstatálja, nem fél bemocskolni a kezét, és megvan hozzá a kellő esze és stílusa. Ugyanakkor bizony veszíteni valója is van, és míg rengeteg rajzfilm gonosz ott bukik el, hogy gyáva és ostoba, addig ő nem egyszer bizonyítja a merészségét. Emellett, azt hiszem, az egyetlen rajzfilm gonosz, aki a Zorg-Septimus iskolába tartozik, azaz egyszerre comic relief és félelmetes. Disney példánál maradva, míg Zordonnak megvan a kellő esze, ugyanakkor egy roppant sótlan figura, és hatalomra jutása után valami elveszik belőle, a másik oldalról pedig Hádész nagyarc, viszont már-már több időt tölt el a komikus-mániákus nagyzolásaival és kitöréseivel, mint az akadály elhárításával (bár manipulálásért neki sem kell a szomszédba mennie), addig Jafarnál egyszerre működik a kettő.
Emellett ne feledkezzünk meg a segédjéről sem - rajzfilm vonulatban ugye általában ennek a szereplőnek vagy szereplőknek a feladata az, hogy csökkentse "gazdájából" áradó gonoszságot. Jágó ezzel szemben méltó párja Jafarnak. Míg a hiénák nem többek verőlegénynél, Pech és Pánik pedig egy rakás szerencsétlenség, madarunk ugyanolyan megkeseredett, aljas, és eszes, mint Jafar, és nem utolsó sorban: az egyik leghatékonyabb cinkos.
Korábban említettem a gonosz bukásában rejlő iróniát, és persze Jafarnak is a túlzott hatalomvágy lesz a végzete; addig viszont keményen megizzasztja hősünket. Nemcsak, hogy négyszer van lehetősége eltenni őt láb alól, de emellett katonákon és mágián túl kegyetlen lelki terrort is alkalmaz: a filmnek van egy kivágott jelenete, ahol ott alázza meg hősünket, ahol tudja. Ez később vissza lett véve, azonban még így is megtöri mindazok büszkeségét, akikről úgy érzi, az útjában álltak.
Ja, és bár itt előjön a mese kontra fantasy örök vita (amivel én több szempontból sem értek egyet, de erről később), hangulata alapján talán az Aladdin az, ami mégis belefér az utóbbi kategóriába.

4. Gózer - Szellemirtók

Ugyan nem szerepel sokat a filmben, mégis, a jelenlétét egész idő alatt érezni: voltaképpen már azzal, hogy a mi kis világunkba akar manifesztálódni (New Yorkban, hol máshol?), felkavarja a természetfeletti erőket, mintegy munkát adva hőseinknek. Számtalan megnevezése van őistenségének - Gózeri Gózer; Gózer, a Pusztító; Gózer, az Utazó, Volguus Zildrohar -, ennek ellenére vajmi kevés dolog maradt fent róla. Ez persze annak is betudható, hogy keresztbe nyelt le civilizációkat, ennek megfelelően nem maradt hírmondó sem az útjába kerülő emberekből. Számtalan alakot képes felölteni, és talán az a kettő, amelyikhez a filmben szerencsénk volt, nem tartozik a legrémisztőbbek közé... de legyen akár félig orosz balerina, félig karácsonyfadísz, vagy az az istenverte habcsókemberke, mi mégis beijedtünk tőle.
Ja, és a hős szerelmét kutyává alázta, de előtte elintézte, hogy a hölgyet egy geek tegye magáévá - ez egy olyan dolog, ami szegény Bill Murray-nek az Istennek nem sikerült... akármelyiknek. Igen, ezzel már személyessé vált a dolog.


3. Darth Vader - Star Wars

Azt hiszem, ahelyett, hogy azt magyarázom, miért került bele a listába, azt kellene tisztáznom, hogy miért nem az első helyen szerepel. Két jó okom van:
1. Jake Lloyd
2. Hayden Christensen
Oké, oké, talán nem ildomos belekeverni az eredetibe az új trilógiát, de azért kicsit mégis hatnak ránk. Emellett szinte mindenhol az első helyen szerepel az öreg, szóval, annyira nem kell sajnálni.
Hamár úgyis sokszor előkerül a Gyűrűk Ura hatása a Star Warsra, akkor mindenképpen le kell ütnöm azt a labdát, hogy ő a széria Szarumánja - ellenben az ő karaktertörténete lezárt. Nem hiszem, hogy agyon kellene ragoznom, mi mindent követett el, ami miatt említést érdemel a neve, és hogy tüdőgépes roncsként is képes volt rettegésben tartani egy egész galaxist.
Annyit azonban meg kell említenem, hogy ez a mocsok dög előbb csonkította meg Luke-ot, és csak utána közölte vele, hogy az apja. Hogyan fokozhatta volna még ezt?
Luke: Hogy lett belőled ekkora szörnyeteg?
Vader: Eredetileg úgy néztem ki, mint Hayden Christensen!
Luke: NEEEM! (és leugrik)

2. Jareth, a Koboldkirály - A (Fantasztikus) Labirintus

Oké, David Bowie, amint lovaglónadrágban énekli azt, hogy "Dance Magic Dance", de... már ez nem elég ahhoz, hogy félelmetes legyen? Viccet félretéve, Jareth célja nem csupán az, hogy koboldot faragjon Sarah féltestvéréből, hanem olyan szinten startol rá az ifjú hölgyre, hogy az már túlmutat az egyszerű feltartóztatáson (bár mivel Jennifer Connellyről van szó, ezt valahogy meg is tudom érteni). Jareth mindent megtesz, hogy összezavarja Sarah-t, teszi ezt impozáns lakhelyével - ami olyan, mintha Escher és Dali találta volna ki, beszívva, miután túl sok Alice-t olvastak -, de még inkább bizarr személyiségével: a kisebb akadályok, amiket hősünk elé vet, félelmetesek, a nagyobbak viszont a csábításon alapulnak. Elvégre Jareth mindaz, ami csábítónak tűnik Sarah számára: a gyerekkor, a szépség, a nagybetűs Férfi minden titokzatossága egy lány szemén keresztül (igen, férfi - elszakadnánk már attól az istenverte lovaglónadrágtól?). A film végére már igen gyanús, hogy Jarethnek nem Toby megszerzése a célja, hanem vele keresztül akarja megszerezni magának a fiatal lányt. Elvégre már azzal, hogy eleget tett Sarah kérésének, és elrabolta az öcsköst, kielégítette az ifjú hölgy vágyát - és már ezzel elindította őt egy úton, ami az önismereté, hogy mit is akar valójában és mi a fontos.
Bowie elmondása alapján Jareth egyik legnagyobb vágya az, hogy valóságos legyen, és ezt akarja elérni Sarah-n keresztül, akit talán még szeret is a maga módján - ami csak még bizarrabbá és emberibbé teszi ezt a karaktert.
Ja, és mellesleg a saját területén szinte mindenható, egy kántálással azonban simán le lehet győzni; vajon miért is nem alapít klubot Beetlejuice-szal és Mr. Mxyzptlk-kel?

Éééés, akkor végre valahára nézzük a győztest, akit bizony illendő lenne beharangozni valami indulóval. Legyen!

"Here I am! I'm the master of your destiny!
I am the one, the only one, I am the god of kingdom come,
Gimme the prize! Just gimme the prize!
Give me your kings - let me squeeze then in my hands!
Your puny princes,
Your so called leaders of your land...
I'll eat them whole before I'm done,
The battle's fought and the game is won,
I am the one, the only one,
I am the god of kingdom come,
Gimme the prize! Just gimme the prize!"

1. A Kurgán - A Hegylakó


Hogy miért is? Lássuk csak: nagy, erős, robusztus, halhatatlan, őrült, mesteri kardforgató és Clancy Brown egyszerre. Legyen szó bármilyen korról, a Kurgán egy félelmetes jelenség, akiről messziről lerí, hogy nem jó vele tengelyt akasztani. Egy lelketlen, szívtelen gazember, és élvezi is minden percét halhatatlan létének. Talán pont ezért veszi semmibe mások életét, legyen szó öregekről, asszonyokról, gyerekekről? Vagy azért, mert az ősei előszeretettel vetették őt is a többi fiatallal együtt a kiéhezett kutyák elé?
Akárhogy is, rossz belegondolni, mi lett volna, ha ő nyeri meg a Jutalmat. Szabadidejében apácákat terrorizál, valamint csirkéset játszik a "New York, New York" brutálisabb verziójára, ami pedig a profizmusát illeti... nos, a McLoaddal folytatott csatájukat én személy szerint minden idők legjobban megkoreografált kardpárbajának tartom.

Hát, ennyi mára... kihagytam volna valakit?
Hm, talán csak a Nyugati Boszorka fellebbezhetne, de vízzel bőven el vagyok látva, másrészt vele egy farmerlány is elbánt (emellett zöld, és különös tárgyakon repül... Shyamalan véletlenül nem róla mintázta a Jelek idegenjeit?).
Ha van még valaki, akkor bárki nyugodtan szólhat... igen? Hogy ki? Kit tudunk? Hangosabban! Ja, hogy Voldemort! Bocsánat, ő nem az a muki, akit folyamatosan megaláz egy kissrác, és mégis könyörög egy újabb menetért? Oké, oké, nem ő az egyetlen gonosz, akinek kiskorú ellenfél jutott, de a többiek nem másznak vissza, hogy újra elverjék a port rajtuk. Ha Harryben egy kicsit több dörzsöltség lenne, már rég elvette volna Tudjukkinek az uzsonnapénzét.
Ez volt az első Top 10-es lista, mindenkinek Jó Éjszakát ezek után!