Super Mario és Neo - avagy a Mátrix valódi gyökerei

Kevés olyan sokat elemzett sci-fi film van, mint a Mátrix. Neót már kiáltották ki cyber-Jézusnak és terroristának egyaránt, és sokan próbáltak már belelátni olyan elemeket, amik ott sem voltak. Ezek közé a készítők és a film szereplői is tartoztak, szóval, a nézőknek azért ezt meg lehet bocsátani. Az egyik legvitatottabb része mégis az, hogy miből is merített a Mátrix voltaképpen. Szóba került már a Terminátor filmszéria, a Ghost in the Shell anime, illetve az Invisibles képregény, és ugyan ezekből mind-mind volt a szóban forgó franchise-ban... a valódi ihletforrás azonban mégsem ezek egyike, hanem egy sokak által szeretett számítógépes játék.


Ahhoz, hogy kissé nagyobb rálátásunk legyen a Mátrix és a Mario fivérek kapcsolatára, vissza kell utaznunk az időben. Mikor először szóba került a játék megfilmesítése valamikor a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján, a producerek biztosra akartak menni, és a játék mellett a Bud Spencer - Terrence Hill filmek sikerét is meg akarták lovagolni.


Az ötlet több szempontból is adta magát. Egyrészt a Mario fivérek amúgy is olaszok, egyikük tömzsi, a másikuk cingár - akkor miért is ne osszák ezt a két népszerű színészre? Egyesek szerint amúgy ez az ötlet vezetett ahhoz, hogy Luigi vékonyabb lett, ugyanis a kezdetek kezdetén még csak a színek különböztették meg egymástól a két fivért. A tyúk és tojás tipikus esete, lépjünk is tovább! Más apróságok is akadtak, ami ezt az elhatározást kézenfekvővé tette. Egyrészt, hogy a Spencer - Hill filmek jóformán abból állnak, hogy az összes csicskát szétverik maguk körül. Emellett kaptak volna egy szárnysegédet, aki vezeti őket, csakhogy kiderüljön, az elrabolt hercegnő a másik kastélyban van (ez megint egy olyan elem, aminek a páros filmjében helye van). Plusz Ennio Morriconét és Miko Missiont akarták felkérni, hogy együtt dolgozzák át a játék zenéjét a filmre. A hercegnő Monica Bellucci lett volna tudtommal, és még a jelmondat is megvolt a Mario Puzo és Umberto Ecco által jegyzett forgatókönyvből: "Csak a gomba ad nekem erőt és mindent lebíró akaratot!"


Aztán, mint annyi mindennel, ami túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, ez is ment a kukába. Nem tudni, miért. Állítólag az egyik producer, Les Grosmann szájából elhangzott az a meglehetősen rasszista megjegyzés, miszerint: "ha megint a macskazabáló digók kezébe adjuk a pénzünket, úgy járunk, mint a kicseszett Mennyország kapujával!" Persze ezzel a kijelentéssel csak olyan kétes hírnevű bulvárok lapjain találkozhattunk, amik azóta már megszűntek, minden esetre érdekes adalék. Akárhogy is, az eredmény az 1993-as film lett Bob Hoskinsszal, John Leguizamóval és Dennis Hopperrel, ami azonban sajnos nem aratott osztatlan kritikai sikert. Többek között az alkotók fejéhez vágták, hogy minden áron ráerőltették korábbi alkotásuk, Max Headroom stílusát.


Ironikus módon a producereknek pont ez a része tetszett, amikor újra akarták indítani a franchise-t. Legyen cyberpunkos, komor és sötét, és távolodjon el eléggé az alaptól, úgy, hogy az alapvető jellegzetességeit megőrzi. Bele is vágtak, és voilá, megszületett a Mátrix koncepciója. A többi pedig már filmtörténelem...


Oké, ez persze bővebb magyarázatot érdemel, mert ennyi erővel ez még lehetne egy elcseszett áprilisi tréfa. Nézzük hát végig az alapokat tüzetesebben! Először is, a producerek kitalálták, hogy az új idők szele és a szélesebb célközönség jegyében ne köpcös - nyúlánk, hanem férfi - nő szembeállítás mentén különböztessék meg a fő karaktereket. Ez a döntés részben abból is származik, hogy a készítők alapból nem szimpatizáltak azzal, hogy az egyik főszereplő túlsúlyos legyen, mert az "rossz példát állít az ifjúság elé". Így lett hát első körben a két főhős Mario és Gina, azaz Luigina.


Csak persze ezek után a producerek kitalálták, hogy akkor már legyen kötelező románc a két főszereplő között, így a testvéri vonalat rögtön kitörölték, mert féltek, hogy Lucas azonnal kiperel minden centet belőlük (erre hivatkozva dobták akkoriban vissza a filmforgatókönyvre átírt Trónk Harcát, és akkor határolódott el Martin végérvényesen a moziverziótól). Ez viszont már sok volt a Nintendónak, aki szintén ügyvédek garmadájával fenyegette a hollywoodi mogulokat, akik inkább teljes mértékben átírták az eredeti alapanyagot.


Így született Morpheus figurája, aki eredetileg a hercegnő volt. Ez persze nem teljesen igaz, ugyanis akkoriban kezdett el tombolni a politikai korrektség, így a producerek úgy voltak vele, hogy a közönség elég nyitott lesz, és el fogja fogadni, hogy egy hosszú hajú, fehér nőt egy kopasz fekete férfi játsszon el. Egy korai verzióban csak "Prince"-ként hivatkoznak rá. Amikor a Nintendo sértetten kivonult, a Warner - akihez végül hosszas kaland után a jogok kerültek - nem tett mást, minthogy találomra felcsapott egy görög mitológiai lexikont. Kétszer kellett felcsapniuk, különben a karakter neve Ariadné lett volna, ami nem igazán illik Lawrence Fishbourne-höz, bármennyire is sokoldalú színész. Ezek után kapta meg a két főhős a Neo és a Trinity nevet - direkt olyanokat kerestek, amik rímelnek az eredeti nevekre. Morpheus kiszabadítására pedig a motivációt kicserélték bajbajutott leendő kedvesről bajbajutott mentorra - mert annyira azért még nem voltak nyitottak a kilencvenes évek végén.


Azonban a párhuzamok a változtatások ellenére is sok helyen visszaköszönnek. Az egyik leglátványosabb példa az, amikor Morpheus megtanítja Neót, hogyan ugorjon nagyot - és figyelmezteti, ha leesik, akkor bizony meghal. Marióék szennyvízcsatornákon keresztül közlekednek, Neóék telefoncsatornán - igen, a játék minden "blue collar" elemét kicseréltél "white collar"-ra (ezért hacker Neo, nem pedig kincsvadász). Marióék a gombára, Neóék a pirulára esküsznek. Két szint van, ezek közül az egyik a csatornaszint. Kétszemélyes hadseregként következmények nélkül végezhetnek mindenkivel, elvégre aki nincs velük, az ellenük van, és becsülettel végig is mennek a pályákon Morpheusért.


Eredetileg amúgy lett volna egy csavar, hogy vajon Neo-e avagy Trinity-e a Kiválasztott (elvégre a játékos elméletileg mindkettejüket választhatja), de aztán ezt leredukálták Neóra. Ettől függetlenül azért vannak humoros kikacsintások - például a Mátrixra kötött inkubátor-emberek a monitor elé odaragadt, "még ezt a pályát végigtolom, aztán mentem és megyek, esküszöm!" kockák kifigurázása. Ja, és hamár említettük a hatásokat, a korábban említett Terminátor-filmekre már hatással voltak Harlan Ellison alkotásai - ezért is van az a jelenet, amikor Neónak szája sincsen, úgy üvöltene. Utalás az egyik hatás hatására, természetesen.


Apropó, Neo. Az ő szerepére először Will Smith-t szánták, de az ő mimikája túl kifejezőnek bizonyult. Ezért aztán a producerek Steven Seagalt akarták a szerepre, de aztán egy jobb pillanatukban meggondolták magukat. Így végül felfogadták Keanu Reevest, akinek a következő instrukciót adták: "Keanu, megvan neked Luke Skywalker figurája? Na, azt add elő úgy, ahogy Steven Seagal játszotta volna el!" Állítólag a szerződésben benne is volt, ha túl sokat vág képeket, akkor botoxszal kezelik. Szerencsére erre nem került sor, sőt, talán egy kicsit túl jól is sikerült Keanu "alakítása". Mariónak ugyanis két arca van, egy, amikor él, egy, amikor meghal. Ez kettővel több, mint amit Neótól láttunk, de öttel több, mint amit Seagaltól láthattunk volna. Egyébként ugyanezt hagyták meg Carrie-Anne Mossnak is.


Hátra maradt még Smith ügynök, aki sokat köszönhet Dennis Hopper és az eredeti játék Koopájának. Mindkettő egészségtelen megszállottságot mutat a foglya, és az őt kiszabadítani igyekvő hősök iránt, mindkettő lenézi és megveti az emberi fajt, és akárhányszor ugrik a nyakába a főhős, mindig visszatér a pálya következő pontján. Egy kemény gonosz, kifogyhatatlan tárral, akit képtelenség lelőni. Szerencse, hogy Neónak volt egy extra élete, különben a franchise szomorú véget ért volna az első filmmel. Ami korai halál lett volna. Ehelyett látjuk, amint Neo megtanul repülni, miután beszólt az ügynököknek, hogy felszabadítják tőlük a Gomba Királys... az emberiséget.


No, remélem, most már minden világos a Mátrix gyökereit illetően. Ez voltaképpen a menedzserek Super Mariója, és ezért is működhetett olyan jól a koncepció. Egy kivágott jelenet amúgy ezt még egyértelműbbé teszi, amikor Neo ráugrik az ügynökök kocsijára, mire az két oszlop között el kezd oda-visszapattogni... de hát a producerek ezt túl direktnek találták. Húsevő virágokat meg csak azért nem kaptunk, mert az alkotók féltek, mindenkinek a Rémségek kicsiny boltja jut az eszébe. Akárhogy is, ez lett a Mario fivérekből a Warner fivérek stúdiójától, a Wachowski fivérek (azóta testvérek) rendezésében. Következő alkalommal azt fogom vizsgálni, miképpen merítettek a los angelesi filmmogulok Kirby karakteréből...


Ja, és amúgy századik bejegyzés! Mindenkinek kellemes majálist kívánok! :D