Itt az új YKX4!
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Hungarikum. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Hungarikum. Összes bejegyzés megjelenítése
2021. november 9., kedd
2021. május 23., vasárnap
X-Embörök: Nagyon-Nagy Kiadás
Elstartolt a készülő képregényünk közösségi finanszírozási kampánya.
A Nagyon Nagy Kiadás nem kettő, nem három, de hét magyar képregénysorozat kereszttörténete, az X-Embörök szervezésében, száznál is több vendégművész részvételével!
2021. április 7., szerda
Szeged: 12. képregényfesztivál - nyomtatásban
A következő Szeged folyóiratban az én ismertetőm is olvasható Pilcz Roland Kalyber-univerzumáról.
2020. május 31., vasárnap
2019. május 4., szombat
2019. április 8., hétfő
Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2018
Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2018 gyűjteményes kötetben tizenkilenc novellát olvashatunk hazai szerzőktől!
2018. november 30., péntek
2018. május 5., szombat
YKX – Yorn Kayrah Xemovrah kalandjai
Én már olvastam a legújabb Pilcz Roland képregényt! Vegyétek meg fesztiválon, és olvassátok el Ti is! :)
2017. november 27., hétfő
2017. szeptember 2., szombat
Interjú Greifenstein Jánossal és Méhes Csabával az idén induló bohócképzésről
Negyven év óta most először indul bohócképzés a Baross Imre Artistaképző Intézetben. Ennek apropójául volt szerencsém meginterjúvolni a két osztályfőnököt, Greifenstein Jánost és Méhes Csabát.
2016. december 11., vasárnap
Taizs Gergő: Kimatekozott szerelem
Mottó:
"...mint egy hűvös hullám:
a 2x2 józansága hull rám."
Radnóti Miklós: Levél a hitveshez (részlet)
(+)
már épp elégszer adtam hozzá
még egy esélyt,
feledve pár félrekalkulált
végeredményt,
vagy vontam ki magam az egyenletből,
melyben rám tizedesvesszőt,
és nem egész számot osztottak
- bár ez még mindig jobb volt,
mint mikor nullával szoroztak
pedig akkor már láttam összeadott magunkat,
ahogy felírjuk patyolat kockás lapunkra
a képletet,
hogy egy meg egy - jegyezd meg -
veled egy egész
életet
mi ketten, mint az egyetlen
páros prímszám,
a rezonáló rímpár,
hogy én csak veled,
te meg velem végezhetsz
el maradéktalan osztást
értelmezési tartományom
sem több már mint közös lábnyom,
hol belátható biztonságod térélménye
nyújtja ki
van-volt-lesz síkjaink
konvex poliéderének
csúcsait
és csak néztelek, néztelek,
mint eldőlt nyolcas
a végtelent
négyzeten
(-)
először csak az tűnt föl,
hogy a természetes számok helyébe
- amik addig gond nélkül összefértek
halmazaink metszetében -
számottevően csak negatívok
meg törtek léptek
a köreink távolodásával beszűkült térben
monoton növekszik a félelem függvénye,
e kegyetlen negáció:
szeretlek, nem szeretlek
aztán az idővel haladva,
mindezt magamban
meghánytam-vetettem,
s bár behánytam hetente,
kedvemet zárójelemben
felfele kerekítettem,
míg végül minden törtrészem
szétszórtam pár földrészen
majd jött a numerikus analízis:
számolom, hogy kivel, hol és hányszor,
a végén meg kijön valami szürreális számsor,
de az egyenlet egyetlen ismeretlene, hogy
ha egy negatív számot vonok
ki magamból,
attól
csak több lehetek, ugye?
és azt tudtad, hogy
üres halmaznak csak
egy részhalmaza van?
önmaga
"...mint egy hűvös hullám:
a 2x2 józansága hull rám."
Radnóti Miklós: Levél a hitveshez (részlet)
(+)
már épp elégszer adtam hozzá
még egy esélyt,
feledve pár félrekalkulált
végeredményt,
vagy vontam ki magam az egyenletből,
melyben rám tizedesvesszőt,
és nem egész számot osztottak
- bár ez még mindig jobb volt,
mint mikor nullával szoroztak
pedig akkor már láttam összeadott magunkat,
ahogy felírjuk patyolat kockás lapunkra
a képletet,
hogy egy meg egy - jegyezd meg -
veled egy egész
életet
mi ketten, mint az egyetlen
páros prímszám,
a rezonáló rímpár,
hogy én csak veled,
te meg velem végezhetsz
el maradéktalan osztást
értelmezési tartományom
sem több már mint közös lábnyom,
hol belátható biztonságod térélménye
nyújtja ki
van-volt-lesz síkjaink
konvex poliéderének
csúcsait
és csak néztelek, néztelek,
mint eldőlt nyolcas
a végtelent
négyzeten
(-)
először csak az tűnt föl,
hogy a természetes számok helyébe
- amik addig gond nélkül összefértek
halmazaink metszetében -
számottevően csak negatívok
meg törtek léptek
a köreink távolodásával beszűkült térben
monoton növekszik a félelem függvénye,
e kegyetlen negáció:
szeretlek, nem szeretlek
aztán az idővel haladva,
mindezt magamban
meghánytam-vetettem,
s bár behánytam hetente,
kedvemet zárójelemben
felfele kerekítettem,
míg végül minden törtrészem
szétszórtam pár földrészen
majd jött a numerikus analízis:
számolom, hogy kivel, hol és hányszor,
a végén meg kijön valami szürreális számsor,
de az egyenlet egyetlen ismeretlene, hogy
ha egy negatív számot vonok
ki magamból,
attól
csak több lehetek, ugye?
és azt tudtad, hogy
üres halmaznak csak
egy részhalmaza van?
önmaga
2016. június 9., csütörtök
Taizs Gergő: Emlék-ez-és-fásli
A köztünk lévő hágcsót megmászó pásztoróra mutatóján matatva tekergek
Visszafele, hogy el ne feledjem rejtekhelyem. Testet ölt e rest, testet ölő
Magány, vágányzárt fial s elinal összecsukló hajnalán az egyszeregy talány.
Talán - gondolom kelletlen - a vérlázító terpeszben, amit bemutattál,
Mikor vitorlád olyan szelet fogott, hogy incselkedőn tornyosodott
Fölénk a kéjfödém, talán ott bomlott meg az akkor épp ép épület, veled
S nem nélküled. Ó, hogy az a bizonyos bizony most mért nem ver rád
Egy jó izmost! Hiszen kesergő áldomást színlelve még egy színt
Leltem tebenned. Nos, ami sok az sok, bár nem kamatos a komótos lépcsőfok,
De lejt e delej út, ordításom visszhang a kövezett kút peremén, én, én. És közben,
Harmatos mélytenger-börtönben, annak is a fenekén feketén fekszik,
Mert a szarvait ugye visszametszik, a feledésbe merült faltörő kos, kit korábban
Karban és kordában tartott sok önjelölt önjelt ölt kisokos. Fekszik furán,
Méricskéli az elfolyó időt, s ha néha léha horgára akad, visszadobja, mert
Nagy falat, a halat.
(2016, Tatabánya)
Visszafele, hogy el ne feledjem rejtekhelyem. Testet ölt e rest, testet ölő
Magány, vágányzárt fial s elinal összecsukló hajnalán az egyszeregy talány.
Talán - gondolom kelletlen - a vérlázító terpeszben, amit bemutattál,
Mikor vitorlád olyan szelet fogott, hogy incselkedőn tornyosodott
Fölénk a kéjfödém, talán ott bomlott meg az akkor épp ép épület, veled
S nem nélküled. Ó, hogy az a bizonyos bizony most mért nem ver rád
Egy jó izmost! Hiszen kesergő áldomást színlelve még egy színt
Leltem tebenned. Nos, ami sok az sok, bár nem kamatos a komótos lépcsőfok,
De lejt e delej út, ordításom visszhang a kövezett kút peremén, én, én. És közben,
Harmatos mélytenger-börtönben, annak is a fenekén feketén fekszik,
Mert a szarvait ugye visszametszik, a feledésbe merült faltörő kos, kit korábban
Karban és kordában tartott sok önjelölt önjelt ölt kisokos. Fekszik furán,
Méricskéli az elfolyó időt, s ha néha léha horgára akad, visszadobja, mert
Nagy falat, a halat.
(2016, Tatabánya)
2016. április 9., szombat
2015. október 25., vasárnap
2015. július 28., kedd
2015. május 25., hétfő
Brandon Hackett: Az időutazás tegnapja
Mintha csak tegnap írtam volna kritikát Brandon Hackett előző regényéről, Az időutazás napjáról. Pedig lehet, hogy holnap volt.
2015. május 23., szombat
Nemzeti konzultáció
Héten levelet kaptam Orbán Viktortól, amiben kikéri a véleményemet a bevándorlásról és a terrorizmusról. A kérdőív mellé kaptam egy plusz oldalnyi levelet is, aminek első sora így hangzik: "Mi, magyarok, 2010-ben úgy határoztunk, hogy minden fontos kérdést megbeszélünk egymással, mielőtt döntést hozunk". Ez érdekes, tekintve, hogy jobban örültem volna, ha a paksi beruházásoknál vagy a vasárnapi boltbezárásnál kérdezik ki a véleményemet, mert mindkettő eléggé érinti mindennapjaimat és a jövőmet. Ez nem történt meg, sőt, elég világosan kifejezésre került, hogy ebbe nincs beleszólásom. Ami ezt a nemzeti konzultációt illeti, nekem az a Simpson család rész ugrott be, amiben a korrupt polgármester a rossz gazdaság miatt a bevándorlókat hibáztatja, majd röhög a markába, amikor a városlakók tokkal-vonóval beveszik.
Pedig egyébként lehet, hogy ez az a téma, amiről beszélgetni kellene intelligensen, körbejárni minden oldalt, már csak azért is, hogy eloszlassák a tévhiteket, és megtudhassuk egyebek mellett, hogy konkrétan miben is érint minket. Jelenleg ez a téma erős, érzelmi alapú polarizáláshoz vezet, amivel aztán nem jutunk előrébb. Végigolvasva a kísérőlevelet azonban megtudjuk, hogy igen is, van még lejjebb, és ez a konzultáció alapból indulatokat akar felkorbácsolni, az ellenzők és támogatók között is, parttalan vitát eredményezve, ami tök jó, mert addig sem beszélünk a minket ténylegesen komolyan érintő kérdésekről, az elszúrt oktatásról, a tönkretett egészségügyről, a munkanélküliségről, a létminimum alatt élőkről.
Hogy is mondta Lyndon B. Johnson elnök? "Ha képes vagy meggyőzni a legutolsó fehér embert, hogy jobb a legjobb színesbőrűnél, akkor nem fogja észrevenni, ha a zsebében turkálsz. A francba is, adj valakit, akit lenézhet, és ki fogja neked üríteni a zsebét!"
Kicsit úgy érzem, itt is erről van szó. A levél retorikája pedig szájbarágósan egyértelmű: Európát vadak fenyegetik, az Unió tehetetlen, egy, csak egy reményünk van, szeretett miniszterelnökünk. A kérdés az, hogy mi, egyszerű parasztok észrevesszük-e ezt a csökött agyunkkal?
Nem kenyerem a vitriol, de ez a hozzáállás süt a levélből. Szeretném persze, ha a politika a tiszteleten és az intelligencián alapulna, vagy, hogy ne tűnjek naivnak, egy kicsivel több szorulna belé ezekből a tulajdonságból. De mivel ezek nincsenek meg, így igazából beszélni is alig van valamiről.
Arról viszont kell. Sokan nyilvánították ki a nemtetszésüket, sokan mondták el, miért sértő mindenkire ez a konzultáció. Most, hogy kézhez kaptam a személyre szóló levelet, most, hogy kikérdezték a véleményemet, én is megszólalok. Hiszen elméletileg ez volt a cél, nem?
Gondolkoztam azon, hogy végigmegyek a kérdéseken, és őszinte, visszafogott, kulturált válaszokat adjak ikszelgetés helyett, de aztán rájöttem, teljesen felesleges. Már a kérdéseket megbundázták, nem csak a lehetséges válaszokat.
Most jöhetnék azzal, hogy az első kérdésben "az ISIS riasztócselekedeteit cselekményeit (sic!)" említi, miközben rengetegen pont az ilyen szervezetek elől menekülnek el más országokba. Említhetném, hogy Magyarországról is sokan vándorolnak ki a megélhetésért, miközben így is nagy a munkanélküliség. De annyi probléma van ezzel a kérdőívvel, hogy ez a jéghegy csúcsa.
Mint mondtam, szeretnék egy intelligens beszélgetést a bevándorlásról, az okokról és lehetőségekről. Szeretnék egy riportot, amiben megszólítanak bevándorlókat, politikusokat, politológusokat, határőröket, szociális munkásokat, rendőröket. Hogy egy adott oldalnak mire van kerete, hogy milyen nehézségekbe ütköznek, hogy milyen félreértések adódhatnak. Hogy aztán számot vethessünk arról, hogy mit is tehetünk. Erre szükség lenne.
Viszont ez a levél csak porhintés. Jópofa például a negyedik pont, ahol vagy egyetértek, vagy alul tájékozott vagyok. A legszebb azonban az utolsó, amiben azt kérdezik tőlem, "hogy a bevándorlás helyett inkább a magyar családok és a születendő gyermekek támogatására van szükség?" Ez egy adott ország politikájában hol volt bármikor kérdés? És kik is ez esetben a "mi" (itt jelenleg magyarok)? És mikor fog ez a pont megvalósulni? Mert nem a bevándorlók veszik el a támogatást a rossz helyzetben levő családoktól.
Elmondom, mi érződik ki a levélből. Hogy az engem megszólító személy szeretné hősnek érezni magát. Ráadásul biztosra megy, tudja, hogy megússza, mert valójában Európa legfeljebb barackot ad a fejére, a bevándorlók pedig nem jelentenek igazi veszélyt, így hát felfújja, és elé áll. Ebből látszik, hogy valójában nem is veszi komolyan a kérdést. Az nem zavarja, hogy valójában mekkora károkat okoz. Hogy ezzel egy csoport ellen haragított másokat, hogy ezzel gyengének mutatta az EU-t, hogy ezzel lejáratta a saját népét. Az nem zavarja, hogy erről a témáról tényleg kellene konzultálni, hogy hamar megoldjuk a problémákat, ahelyett, hogy elmérgesítenénk azokat.
Ez a konzultáció nem csak a bevándorlók iránt viseltetik mélységes megvetéssel, hanem mindenki más iránt is. Én meg nem felháborodott vagyok, hanem elkeseredett, szomorú. 2015-öt írunk, és az én adómból kaptam egy olyan levelet, ami a legkétségbeejtőbb időket idézi. Ami tanulatlan, demagóg, és épphogy nem dörgöli az arcomba, hogy nem érdekli a véleményem, csak az, hogy felnézek-e rá.
Hát nem.
A tisztelet pedig kétoldalú.
Pedig egyébként lehet, hogy ez az a téma, amiről beszélgetni kellene intelligensen, körbejárni minden oldalt, már csak azért is, hogy eloszlassák a tévhiteket, és megtudhassuk egyebek mellett, hogy konkrétan miben is érint minket. Jelenleg ez a téma erős, érzelmi alapú polarizáláshoz vezet, amivel aztán nem jutunk előrébb. Végigolvasva a kísérőlevelet azonban megtudjuk, hogy igen is, van még lejjebb, és ez a konzultáció alapból indulatokat akar felkorbácsolni, az ellenzők és támogatók között is, parttalan vitát eredményezve, ami tök jó, mert addig sem beszélünk a minket ténylegesen komolyan érintő kérdésekről, az elszúrt oktatásról, a tönkretett egészségügyről, a munkanélküliségről, a létminimum alatt élőkről.
Hogy is mondta Lyndon B. Johnson elnök? "Ha képes vagy meggyőzni a legutolsó fehér embert, hogy jobb a legjobb színesbőrűnél, akkor nem fogja észrevenni, ha a zsebében turkálsz. A francba is, adj valakit, akit lenézhet, és ki fogja neked üríteni a zsebét!"
Kicsit úgy érzem, itt is erről van szó. A levél retorikája pedig szájbarágósan egyértelmű: Európát vadak fenyegetik, az Unió tehetetlen, egy, csak egy reményünk van, szeretett miniszterelnökünk. A kérdés az, hogy mi, egyszerű parasztok észrevesszük-e ezt a csökött agyunkkal?
Nem kenyerem a vitriol, de ez a hozzáállás süt a levélből. Szeretném persze, ha a politika a tiszteleten és az intelligencián alapulna, vagy, hogy ne tűnjek naivnak, egy kicsivel több szorulna belé ezekből a tulajdonságból. De mivel ezek nincsenek meg, így igazából beszélni is alig van valamiről.
Arról viszont kell. Sokan nyilvánították ki a nemtetszésüket, sokan mondták el, miért sértő mindenkire ez a konzultáció. Most, hogy kézhez kaptam a személyre szóló levelet, most, hogy kikérdezték a véleményemet, én is megszólalok. Hiszen elméletileg ez volt a cél, nem?
Gondolkoztam azon, hogy végigmegyek a kérdéseken, és őszinte, visszafogott, kulturált válaszokat adjak ikszelgetés helyett, de aztán rájöttem, teljesen felesleges. Már a kérdéseket megbundázták, nem csak a lehetséges válaszokat.
Most jöhetnék azzal, hogy az első kérdésben "az ISIS riasztó
Mint mondtam, szeretnék egy intelligens beszélgetést a bevándorlásról, az okokról és lehetőségekről. Szeretnék egy riportot, amiben megszólítanak bevándorlókat, politikusokat, politológusokat, határőröket, szociális munkásokat, rendőröket. Hogy egy adott oldalnak mire van kerete, hogy milyen nehézségekbe ütköznek, hogy milyen félreértések adódhatnak. Hogy aztán számot vethessünk arról, hogy mit is tehetünk. Erre szükség lenne.
Viszont ez a levél csak porhintés. Jópofa például a negyedik pont, ahol vagy egyetértek, vagy alul tájékozott vagyok. A legszebb azonban az utolsó, amiben azt kérdezik tőlem, "hogy a bevándorlás helyett inkább a magyar családok és a születendő gyermekek támogatására van szükség?" Ez egy adott ország politikájában hol volt bármikor kérdés? És kik is ez esetben a "mi" (itt jelenleg magyarok)? És mikor fog ez a pont megvalósulni? Mert nem a bevándorlók veszik el a támogatást a rossz helyzetben levő családoktól.
Elmondom, mi érződik ki a levélből. Hogy az engem megszólító személy szeretné hősnek érezni magát. Ráadásul biztosra megy, tudja, hogy megússza, mert valójában Európa legfeljebb barackot ad a fejére, a bevándorlók pedig nem jelentenek igazi veszélyt, így hát felfújja, és elé áll. Ebből látszik, hogy valójában nem is veszi komolyan a kérdést. Az nem zavarja, hogy valójában mekkora károkat okoz. Hogy ezzel egy csoport ellen haragított másokat, hogy ezzel gyengének mutatta az EU-t, hogy ezzel lejáratta a saját népét. Az nem zavarja, hogy erről a témáról tényleg kellene konzultálni, hogy hamar megoldjuk a problémákat, ahelyett, hogy elmérgesítenénk azokat.
Ez a konzultáció nem csak a bevándorlók iránt viseltetik mélységes megvetéssel, hanem mindenki más iránt is. Én meg nem felháborodott vagyok, hanem elkeseredett, szomorú. 2015-öt írunk, és az én adómból kaptam egy olyan levelet, ami a legkétségbeejtőbb időket idézi. Ami tanulatlan, demagóg, és épphogy nem dörgöli az arcomba, hogy nem érdekli a véleményem, csak az, hogy felnézek-e rá.
Hát nem.
A tisztelet pedig kétoldalú.
2014. november 28., péntek
Egy szövegező szereplése
Megjelent egy vendégposztom az X-embörök blogján, amiben írok képregényfesztiváli élményeimről és szövegezői szerepemről.
2014. október 27., hétfő
2014. június 2., hétfő
Az időutazás napja
Mit tehet az ember, ha a fia eltűnik, a világra pedig rászabadul kétszázmilliárd időutazó? Nem tudom, de Az időutazás napja főhőse se.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)