Ho-ho-hoj! Ragyogóan Boldog Karácsonyt és Kellemes Ünnepeket Kívánok Mindenkinek!
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Való Élet. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Való Élet. Összes bejegyzés megjelenítése
2022. december 24., szombat
2021. július 6., kedd
Elhunyt Richard Donner
91 éves korában elhunyt Richard Donner, akinek számos meghatározó alkotása mellett - Ómen, Halálos fegyver, Kincsvadászok - az 1978-as Superman filmet köszönhetjük. Hatása tagadhatatlan volt a szuperhősfilmek zsánerére, később pedig írt Superman képregényt egykori asszisztensével, a DC egyik vezető írójává vált Geoff Johnsszal. Nyugodjék békében!
2021. július 1., csütörtök
Kezemben az X-Men: Xavier világa / X hatványai fordítás!
Mondanám, hogy régi álmom volt lefordítani magyarra ezt a történet, de nem lenne igaz, hiszen 2019 nyarán jelent meg az első füzete. Ám ettől még álmom volt, egyszerűen már az első két szám beszippantott sci-fibe illő ötletével, és nem kevés friss vért pumpált az addigra már igencsak megfáradt címbe.
Hálás vagyok a lehetőségért, ahogy azért is, hogy egy jó csapattal dolgozhattam rajta, köztük lektorommal, Horváth Viviennel, akivel úgy kaptuk el ezt a monstrumot, mint anno Héraklész és Iolész a Hidrát (azt a próbatételt emiatt érvénytelennek számították fel az istállótakarítással együtt - eredetileg a nagyerejű görögnek tíz feladatot szántak, de ez most irreleváns).
Ennek megfelelően ritka jó élmény most kezemben tartani ezt a termetes kiadást.
Vegyétek, vigyétek, olvassátok. Mit mondhatnék még?
(Talán azt, hogy isteni bolognait főzök.)
2021. április 7., szerda
Szeged: 12. képregényfesztivál - nyomtatásban
A következő Szeged folyóiratban az én ismertetőm is olvasható Pilcz Roland Kalyber-univerzumáról.
2020. december 31., csütörtök
2020. december 24., csütörtök
2020. január 29., szerda
2019. január 30., szerda
2018. november 12., hétfő
Elhunyt Stan Lee
Egy egész zsáner szempontjából meghatározó figura volt, akinek hihetetlen sokat köszönhet a műfaj. Nyugodjék békében.
2018. július 3., kedd
2018. április 1., vasárnap
Nagyon Kellemes Húsvétot!
Nagyon Kellemes Húsvétot Kívánok Mindenkinek! :)
A Nyuszi eléggé elfoglalt, szerencsére mások is besegítenek neki. :)
2018. január 1., hétfő
Tavalyi év mérlege
Na, tavalyi év mérlege:
- Új állás
- Mikuláskodtam a Fővárosi Nagycirkuszban
- Megjelent egy általam fordított kötet
- A nevem szerepel egy könyvben (Pókembergeneráció)
- Új állás
- Mikuláskodtam a Fővárosi Nagycirkuszban
- Megjelent egy általam fordított kötet
- A nevem szerepel egy könyvben (Pókembergeneráció)
2017. december 17., vasárnap
Hungarocomixos képregénykupac, 2. rész
"A kiadás nagyon szépre sikerült, főleg kezdő kiadóhoz képest. Fordítónak az X-Men egyik kiváló értőjét, a képregényes fórumokról „Nihil” néven jól ismert Pusztai Dánielt nyerték meg."
Antal Bayer írása - többek között - az új X-men kötetről.
2017. november 27., hétfő
2017. szeptember 2., szombat
Interjú Greifenstein Jánossal és Méhes Csabával az idén induló bohócképzésről
Negyven év óta most először indul bohócképzés a Baross Imre Artistaképző Intézetben. Ennek apropójául volt szerencsém meginterjúvolni a két osztályfőnököt, Greifenstein Jánost és Méhes Csabát.
2015. június 11., csütörtök
Elhunyt Christopher Lee
Ő volt Szarumán és Drakula. Emellett volt Bond-ellenség, Csillagok háborújás gonosz, valamint második világháborús veterán és metál zenész, ez utóbbi kettő tényleg. 93 évesen hunyt el. Az egyik kedvenc könyvének a karakterét is eljátszhatta (a már említett Szarumán). Ha ez nem volt teljes élet, akkor nem tudom, mi.
2015. május 23., szombat
Nemzeti konzultáció
Héten levelet kaptam Orbán Viktortól, amiben kikéri a véleményemet a bevándorlásról és a terrorizmusról. A kérdőív mellé kaptam egy plusz oldalnyi levelet is, aminek első sora így hangzik: "Mi, magyarok, 2010-ben úgy határoztunk, hogy minden fontos kérdést megbeszélünk egymással, mielőtt döntést hozunk". Ez érdekes, tekintve, hogy jobban örültem volna, ha a paksi beruházásoknál vagy a vasárnapi boltbezárásnál kérdezik ki a véleményemet, mert mindkettő eléggé érinti mindennapjaimat és a jövőmet. Ez nem történt meg, sőt, elég világosan kifejezésre került, hogy ebbe nincs beleszólásom. Ami ezt a nemzeti konzultációt illeti, nekem az a Simpson család rész ugrott be, amiben a korrupt polgármester a rossz gazdaság miatt a bevándorlókat hibáztatja, majd röhög a markába, amikor a városlakók tokkal-vonóval beveszik.
Pedig egyébként lehet, hogy ez az a téma, amiről beszélgetni kellene intelligensen, körbejárni minden oldalt, már csak azért is, hogy eloszlassák a tévhiteket, és megtudhassuk egyebek mellett, hogy konkrétan miben is érint minket. Jelenleg ez a téma erős, érzelmi alapú polarizáláshoz vezet, amivel aztán nem jutunk előrébb. Végigolvasva a kísérőlevelet azonban megtudjuk, hogy igen is, van még lejjebb, és ez a konzultáció alapból indulatokat akar felkorbácsolni, az ellenzők és támogatók között is, parttalan vitát eredményezve, ami tök jó, mert addig sem beszélünk a minket ténylegesen komolyan érintő kérdésekről, az elszúrt oktatásról, a tönkretett egészségügyről, a munkanélküliségről, a létminimum alatt élőkről.
Hogy is mondta Lyndon B. Johnson elnök? "Ha képes vagy meggyőzni a legutolsó fehér embert, hogy jobb a legjobb színesbőrűnél, akkor nem fogja észrevenni, ha a zsebében turkálsz. A francba is, adj valakit, akit lenézhet, és ki fogja neked üríteni a zsebét!"
Kicsit úgy érzem, itt is erről van szó. A levél retorikája pedig szájbarágósan egyértelmű: Európát vadak fenyegetik, az Unió tehetetlen, egy, csak egy reményünk van, szeretett miniszterelnökünk. A kérdés az, hogy mi, egyszerű parasztok észrevesszük-e ezt a csökött agyunkkal?
Nem kenyerem a vitriol, de ez a hozzáállás süt a levélből. Szeretném persze, ha a politika a tiszteleten és az intelligencián alapulna, vagy, hogy ne tűnjek naivnak, egy kicsivel több szorulna belé ezekből a tulajdonságból. De mivel ezek nincsenek meg, így igazából beszélni is alig van valamiről.
Arról viszont kell. Sokan nyilvánították ki a nemtetszésüket, sokan mondták el, miért sértő mindenkire ez a konzultáció. Most, hogy kézhez kaptam a személyre szóló levelet, most, hogy kikérdezték a véleményemet, én is megszólalok. Hiszen elméletileg ez volt a cél, nem?
Gondolkoztam azon, hogy végigmegyek a kérdéseken, és őszinte, visszafogott, kulturált válaszokat adjak ikszelgetés helyett, de aztán rájöttem, teljesen felesleges. Már a kérdéseket megbundázták, nem csak a lehetséges válaszokat.
Most jöhetnék azzal, hogy az első kérdésben "az ISIS riasztócselekedeteit cselekményeit (sic!)" említi, miközben rengetegen pont az ilyen szervezetek elől menekülnek el más országokba. Említhetném, hogy Magyarországról is sokan vándorolnak ki a megélhetésért, miközben így is nagy a munkanélküliség. De annyi probléma van ezzel a kérdőívvel, hogy ez a jéghegy csúcsa.
Mint mondtam, szeretnék egy intelligens beszélgetést a bevándorlásról, az okokról és lehetőségekről. Szeretnék egy riportot, amiben megszólítanak bevándorlókat, politikusokat, politológusokat, határőröket, szociális munkásokat, rendőröket. Hogy egy adott oldalnak mire van kerete, hogy milyen nehézségekbe ütköznek, hogy milyen félreértések adódhatnak. Hogy aztán számot vethessünk arról, hogy mit is tehetünk. Erre szükség lenne.
Viszont ez a levél csak porhintés. Jópofa például a negyedik pont, ahol vagy egyetértek, vagy alul tájékozott vagyok. A legszebb azonban az utolsó, amiben azt kérdezik tőlem, "hogy a bevándorlás helyett inkább a magyar családok és a születendő gyermekek támogatására van szükség?" Ez egy adott ország politikájában hol volt bármikor kérdés? És kik is ez esetben a "mi" (itt jelenleg magyarok)? És mikor fog ez a pont megvalósulni? Mert nem a bevándorlók veszik el a támogatást a rossz helyzetben levő családoktól.
Elmondom, mi érződik ki a levélből. Hogy az engem megszólító személy szeretné hősnek érezni magát. Ráadásul biztosra megy, tudja, hogy megússza, mert valójában Európa legfeljebb barackot ad a fejére, a bevándorlók pedig nem jelentenek igazi veszélyt, így hát felfújja, és elé áll. Ebből látszik, hogy valójában nem is veszi komolyan a kérdést. Az nem zavarja, hogy valójában mekkora károkat okoz. Hogy ezzel egy csoport ellen haragított másokat, hogy ezzel gyengének mutatta az EU-t, hogy ezzel lejáratta a saját népét. Az nem zavarja, hogy erről a témáról tényleg kellene konzultálni, hogy hamar megoldjuk a problémákat, ahelyett, hogy elmérgesítenénk azokat.
Ez a konzultáció nem csak a bevándorlók iránt viseltetik mélységes megvetéssel, hanem mindenki más iránt is. Én meg nem felháborodott vagyok, hanem elkeseredett, szomorú. 2015-öt írunk, és az én adómból kaptam egy olyan levelet, ami a legkétségbeejtőbb időket idézi. Ami tanulatlan, demagóg, és épphogy nem dörgöli az arcomba, hogy nem érdekli a véleményem, csak az, hogy felnézek-e rá.
Hát nem.
A tisztelet pedig kétoldalú.
Pedig egyébként lehet, hogy ez az a téma, amiről beszélgetni kellene intelligensen, körbejárni minden oldalt, már csak azért is, hogy eloszlassák a tévhiteket, és megtudhassuk egyebek mellett, hogy konkrétan miben is érint minket. Jelenleg ez a téma erős, érzelmi alapú polarizáláshoz vezet, amivel aztán nem jutunk előrébb. Végigolvasva a kísérőlevelet azonban megtudjuk, hogy igen is, van még lejjebb, és ez a konzultáció alapból indulatokat akar felkorbácsolni, az ellenzők és támogatók között is, parttalan vitát eredményezve, ami tök jó, mert addig sem beszélünk a minket ténylegesen komolyan érintő kérdésekről, az elszúrt oktatásról, a tönkretett egészségügyről, a munkanélküliségről, a létminimum alatt élőkről.
Hogy is mondta Lyndon B. Johnson elnök? "Ha képes vagy meggyőzni a legutolsó fehér embert, hogy jobb a legjobb színesbőrűnél, akkor nem fogja észrevenni, ha a zsebében turkálsz. A francba is, adj valakit, akit lenézhet, és ki fogja neked üríteni a zsebét!"
Kicsit úgy érzem, itt is erről van szó. A levél retorikája pedig szájbarágósan egyértelmű: Európát vadak fenyegetik, az Unió tehetetlen, egy, csak egy reményünk van, szeretett miniszterelnökünk. A kérdés az, hogy mi, egyszerű parasztok észrevesszük-e ezt a csökött agyunkkal?
Nem kenyerem a vitriol, de ez a hozzáállás süt a levélből. Szeretném persze, ha a politika a tiszteleten és az intelligencián alapulna, vagy, hogy ne tűnjek naivnak, egy kicsivel több szorulna belé ezekből a tulajdonságból. De mivel ezek nincsenek meg, így igazából beszélni is alig van valamiről.
Arról viszont kell. Sokan nyilvánították ki a nemtetszésüket, sokan mondták el, miért sértő mindenkire ez a konzultáció. Most, hogy kézhez kaptam a személyre szóló levelet, most, hogy kikérdezték a véleményemet, én is megszólalok. Hiszen elméletileg ez volt a cél, nem?
Gondolkoztam azon, hogy végigmegyek a kérdéseken, és őszinte, visszafogott, kulturált válaszokat adjak ikszelgetés helyett, de aztán rájöttem, teljesen felesleges. Már a kérdéseket megbundázták, nem csak a lehetséges válaszokat.
Most jöhetnék azzal, hogy az első kérdésben "az ISIS riasztó
Mint mondtam, szeretnék egy intelligens beszélgetést a bevándorlásról, az okokról és lehetőségekről. Szeretnék egy riportot, amiben megszólítanak bevándorlókat, politikusokat, politológusokat, határőröket, szociális munkásokat, rendőröket. Hogy egy adott oldalnak mire van kerete, hogy milyen nehézségekbe ütköznek, hogy milyen félreértések adódhatnak. Hogy aztán számot vethessünk arról, hogy mit is tehetünk. Erre szükség lenne.
Viszont ez a levél csak porhintés. Jópofa például a negyedik pont, ahol vagy egyetértek, vagy alul tájékozott vagyok. A legszebb azonban az utolsó, amiben azt kérdezik tőlem, "hogy a bevándorlás helyett inkább a magyar családok és a születendő gyermekek támogatására van szükség?" Ez egy adott ország politikájában hol volt bármikor kérdés? És kik is ez esetben a "mi" (itt jelenleg magyarok)? És mikor fog ez a pont megvalósulni? Mert nem a bevándorlók veszik el a támogatást a rossz helyzetben levő családoktól.
Elmondom, mi érződik ki a levélből. Hogy az engem megszólító személy szeretné hősnek érezni magát. Ráadásul biztosra megy, tudja, hogy megússza, mert valójában Európa legfeljebb barackot ad a fejére, a bevándorlók pedig nem jelentenek igazi veszélyt, így hát felfújja, és elé áll. Ebből látszik, hogy valójában nem is veszi komolyan a kérdést. Az nem zavarja, hogy valójában mekkora károkat okoz. Hogy ezzel egy csoport ellen haragított másokat, hogy ezzel gyengének mutatta az EU-t, hogy ezzel lejáratta a saját népét. Az nem zavarja, hogy erről a témáról tényleg kellene konzultálni, hogy hamar megoldjuk a problémákat, ahelyett, hogy elmérgesítenénk azokat.
Ez a konzultáció nem csak a bevándorlók iránt viseltetik mélységes megvetéssel, hanem mindenki más iránt is. Én meg nem felháborodott vagyok, hanem elkeseredett, szomorú. 2015-öt írunk, és az én adómból kaptam egy olyan levelet, ami a legkétségbeejtőbb időket idézi. Ami tanulatlan, demagóg, és épphogy nem dörgöli az arcomba, hogy nem érdekli a véleményem, csak az, hogy felnézek-e rá.
Hát nem.
A tisztelet pedig kétoldalú.
2015. március 17., kedd
Sir Terry Pratchettre emlékezve
A SFmagon több kollégámmal búcsúztunk Pratchettől. Nekem a korábbi szavak mellett a következők jutottak eszembe:
"Sokakkal ellentétben az első könyv, amit olvastam Pratchettől, a Vészbanyák volt. Nem is bánom, mert az már egy ízig-vérig Korongvilág regény volt, karakterekre, koncepcióra, mondanivalóra kihegyezve, Születésnapomra kaptam, és édesanyám párszor megkérdezte, hogy tetszik, hol tartok éppen – ugyanis kiderült, hogy ő már kiolvasta az én példányomat, mert csak beleolvasott, de annyira magával ragadta, hogy inkább óvatosan lapozta, nehogy használtan kapjam. A Bűbájos bajokat még én kaptam, onnantól kezdve én ajándékoztam Neki. Megvan Neki gondosan az összes magyarul megjelent kötet, meg a The Last Hero.
Én vagyok a geek a családban, de anyukám rajongását nem tudom utolérni. És ez is bizonyítja azt, hogy Pratchett univerzális nyelvet beszél, és a fantasy csupán egy köntös. Figurái végtelenül szeretetreméltóak, legyen szó a konok Wiharvész anyóról, vagy a gyáva Széltolóról, hogy Halált ne is említsem. Mindnyájuknak megvannak a maguk hibái, de legbelül mind törődnek a társaikkal. Pratchettől azonban távol áll a szentimentalizmus, és ezt bizonyítja az is, hogy regényei tele vannak félelmetesebbnél félelmetesebb ellenfelekkel, mint amilyen Vorbis vagy Teazsúr – ellenfelekkel, akiket nem fizikai fronton kell legyőzni, és akiknek segítségével Pratchett rámutat alapvető emberi gyarlóságokra. Gyarlóságokra, amiket csak akkor győzhetünk le, ha megértéssel és türelemmel nézünk szembe velük. Engem ugyan ritkán nevettetett meg hangosan, de mindig megmosolyogtatott, azonban a jó humor ismérve nem a hangerő, hanem hogy mennyire tisztít meg minket.
És még valami: senki nem tudott olyan frappánsan, olyan szívmelengetően befejezni egy regényt, mint Pratchett."
Érdemes elolvasni a többiek véleményét is, mert mindnyájunkra nagy hatással volt az öreg.
2015. március 12., csütörtök
Elhunyt Sir Terry Pratchett
Ma itt hagyott minket a fantasy irodalom egyik legnagyobb humanistája. Ugyan már régóta lehetett tudni Sir Terry Pratchett betegségéről, halála azonban mégis váratlanul ért. Egy zseni volt, aki egyik barátom szava járásával élve egyszerre tudott humorával hatni az ember eszére és érzelmeire. Aki tudott haragudni az emberekre a gyarlóságaikért, de nem mondott le róluk.
Azt hiszem, úgy illő, ha megköszönöm mindazt, amit adott. Köszönöm Széltolót, Kétvirágot és a Poggyászt. Köszönöm Wiharvész anyót, Ogg ángyit és Magratot. Köszönöm Vinkót, Karrottot és Vetinarit. Köszönöm a Halált, Zsuzskát és Albertet. Köszönöm Álbajsz urat. Köszönöm Tezsvért és Vorbist és Omot. Köszönöm a Könyvtárost. Köszönöm Korongvilágot.
Nyugodj békében, Sir Terry. Köszönök mindent.
2015. február 21., szombat
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)