Interjú Pilcz Rolanddal

Találós kérdés: Mi az? Pilcz Roland, Nick Fury és az ifjú Clouseau felügyelő megy a sivatagban? Hát persze, hogy a Kalyber Joe…

Pilcz Rolandot sokan Kalyber Joe szellemi atyjaként ismerik, melyet teljesen egyedül visz immár hét éve. A sorozat a hatodik számánál tart, a hetedik rész idénre várható. Ráadásul a második rész újrakiadása az idei képregény-fesztiválra várható, miután az első kiadás elfogyott belőle. Kalyber Joe-val számtalan stripben, illetve rövidebb képregény-történetben is találkozhattunk, sőt, egy rövid kiruccanást is tett Hollandiába. Pilcz Roland neve azonban ismerősen csenghet az amerikai képregények olvasói számára is, elvégre 2010 óta a Zenescope kiadónak dolgozik. E hosszas felkonferálás után bele is kezdenék az interjúba!


Halihó! Köszönöm, hogy elfogadtad az interjút! Az első kérdésem az lenne, hogy mi az, amiért képregény-alkotásra adtad a fejedet? Mi az, ami vonzott Téged ebben a művészeti irányzatban?

Először is a filmek, kalandos, humoros, szórakoztató történetek utáni érdeklődésem alapozta ezt meg, ami azóta is tart. A képregény pedig formailag adta magát. Látványos is, de akár suli után (illetve helyett) is készíthető, egyszerű, világos műfaj, amihez – ha ügyes vagy - nem kell stáb. Elég vagy magad!

Mi az, amire figyelmeztetnél minden kezdő alkotót – legyen akár rajzoló, forgatókönyvíró, színező, kihúzó, beíró vagy ezek pikáns keveréke? Mik azok a veszélyek, amik egy kezdő képregény-alkotóra leselkednek?

Türelem, elsősorban. Főleg, ha az ember minden fázist maga szeretne vállalni, ami a kezdetben végül is elég természetes, ha az ember rajzolóként kezdi. Nekem nagy szerencsém volt, hisz nem akartam semmit, csak egy vicces marhaságot, ami elszórakoztat, meg amin nevetünk a barátaimmal. Ez nőtte ki magát apró lépésekben. Nem erőltettem és nem sürgettem semmit. 1995 óta egyszerűen csak csinálom. A tapasztalat jönni fog magától, ha az ember türelmes.


Mi volt az az esemény vagy hatás, ami miatt képregény-rajzolásra adtad a fejed? Mikor határoztad el, hogy komolyan fogsz ezzel foglalkozni, amikor már nemcsak magadnak rajzoltál, hanem másoknak is?

2004-ben jelent meg az első képregényem Angyali Béke címmel az Új Galaxis sci-fi antológiában. De ahhoz már egy döntés vezetett. El kellett döntenem, hogy hobbi szintre szorítom vissza ezt az egészet, vagy ráerősítek inkább. 20 éves lettem, és úgy éreztem itt az idő ezt eldönteni. Hogy merre döntöttem, azt nem mondom meg. ;)

Kik azok az alkotók, akik hatással voltak Rád, és miért? Kik azok, akiket a példaképeidnek tartasz és akikhez szeretnél felnőni?

Nemrég visszakanyarodtam képregényes életem egyik nagy állomásához, az Asterixhez. Gyerekként óriási hatással volt rám. Néhány éve megrendeltem a Legionárius c. kötetet angol nyelven. Csak úgy, nosztalgiából, mert ez nem volt meg magyarul. Fel akartam tenni a polcra önelégülten. Nem így történt. Belelapoztam. Újra beleszerettem. Azóta elejétől olvasom őket és szabadidőmben blogolok róluk. Uderzo és Goscinny műve nekem az egyik példaképem. Nem rajzilag, meg nem a részleteiben. Hanem az a kitartás, az a modor, az a lelkesedés, az az 50+ év, amit maga mögött tud ez a sorozat, és nem hatszáz számmal, hanem csak harmincnéhány’ albummal.
Ezen kívül a legnagyobb hatással Olivier Vatine volt rám. A kilencvenes évek derekán a kezembe került egy amerikai Star Wars képregény, A Birodalom örökösei első füzete. Óriási szerencsémre egy igazi míves francia alkotó munkája ez, nem egy tucatképregény. Azt hiszem emiatt is szeretem jobban az európai képregény-albumok világát, mint az amerikait.


Mik a kedvenc képregényeid?

Az imént említett Asterix mellet elég sok képregényt gyűjtök; legújabban nagyon tetszik a francia vonalról a Long John Silver Mathieu Lauffray-tól, a klasszikus sci-fi képregény a Valerian. Nagy Donjon (magyarul Torony) gyűjtő és olvasó is vagyok. Sajnos nem tudok franciául, de 28 albumnyi kötet van meg az angol kiadásából. Azt sajnálom, hogy évek óta megrekedt az eredeti sorozat folyása…
Amerikai vonalról egyik kedvencem a Fear Agent. Minden megjelenő gyűjteményes kötettel érdemes elolvasni újra a sorozatot, mert visszamenőleg adja meg a válaszokat a korábban történtekre. Jó kis időutazós kavarós sci-fi kaland. A Walking Dead-et is olvastam kb 80 részig. De szeretem még az Aldebaran sorozatot, a Blueberryt, Largo Winchet, stb…


Melyik az a képregényekkel kapcsolatos nézet (ami lehet megalapozott vagy tévhit), amitől kinyílik a bicska a zsebedben?

Nyilván amikor lenézik a műfajt. Az a legnagyobb baj, ha nem nyitnak felé, és akkor sohasem ismerik meg.

Mesélnél egy keveset a képregény-alkotás folyamatáról? Miként zajlik nálad a Kalyber Joe elkészítése? Írsz egyáltalán saját forgatókönyvet mintegy útmutatónak, vagy az egész történet ott van a fejedben, és a vázlattal kezded?

Persze, nagyon komolyan kidolgozom a részeket. Először egy szöveges-rajzos formában vázlatolok. Ez például az első résznél két spirálfüzetet tett ki. Aztán kivonatolom ezeket és a képregénynek már megfelelő lapokra, panelleosztásra stb. vázlatosan megrajzolom az egészet. Én ezt hívom forgatókönyvnek. Ez alapján kezdődhet meg a rajzolás. Ceruzával, majd tussal. Bár, az utóbbi időben eléggé ráálltam a digitális kihúzásra. Az új köteteket már a ceruzarajz után végig digitálisan akarom készíteni. Kihúzás, színek, beírás… Haladunk a korral.


Mielőtt piacra dobtad volna a Kalyber Joe-t, egy képregényed, az Angyali Béke megjelent az Új Galaxisban, 2004-ben. Miért pont a sci-fit választottad, szemben az első Kalyber teljesen hétköznapi hátterével? Mennyire vagy elégedett a végeredménnyel? Tervezel a jövőben hasonló vizekre evezni?

Elsősorban is ez a lehetőség adódott, és a sci-fi amúgy sem áll távol tőlem. Sőt, imádom a jó sci-fit, és szívesen is alkotok ilyesmit. Éppen mostanában agyaltam valami sci-fi képregény-sorozaton, de ugyanígy van steampunk vagy egyéb ötletem. Az a baj, hogy már a Kalyber is többemberes munka, nem beszélve a „polgári” foglalkozásomról, a színezésről, grafikai munkákról. Én épp ettől óvom az alkotókat, hogy sok mindenbe belekezdjenek, aztán egyikből se legyen semmi. Egy valamire kell elsősorban koncentrálni. Nekem ez most a Kalyber. De elképzelhető, hogy az első sorozat befejezése után kicsit kikacsintok más vizekre. Ha vannak társalkotók, akkor persze ez nagyobb realitást nyerhet

2005-ben, a Kalyber Joe debütálásának évében jelent meg Az ajándék című egy oldalas képregény, amit Kemenes Tamás írt és Te rajzoltál. Elmesélnéd, honnan jött ez a lehetőség és milyen élmény volt egy másik hazai alkotóval együttdolgozni?

Bayer Tóni keresett meg ezzel, bár már ködösek az emlékeim. Az ő kiadványa mutatta be pár fiatal alkotó munkáját. Ez ilyen kis rovat-sorozat volt, Bukkanók címmel. Valami egész más stílust akartam mutatni, mint a Kalyber. Tamással csak ímélben beszéltük meg az egészet, pedig jót tett volna, ha egy sör mellett egyeztetünk. Csak ugye pár száz kilométer miatt ez nem így lett. Szóval elsőnek alig értettem, mit is akar szegény, de aztán valahogy összehoztunk… valamit… :)


Mesélnél Kalyber Joe eredetéről? Honnan jött ő? Hogy alakult ki sajátos „tükörtojásszem” dizájnja? Egyáltalán, honnan jön ez a cseppet sem szokványos név? Egyáltalán a név sorrendje: miért Kalyber Joe, és miért nem pl. Joe Kalyber?

Azt fontos ebben megérteni, hogy ez egy tíz-tizenegy éves gyerek találmánya. Én voltam ez a gyerek 1995 magasságában. Mind a nagy szem, mind a hülye név innen ered, és ebből kifolyólag túlzott magyarázatot nem is igényel a dolog. :) Persze később ez szofisztikálódott és azt szoktam mondani, hogy Kalyber naaagy szemén át látjuk a világot. Ő aligha karakteres figura. Bármelyikünk azonosulhat vele. Nem úgy Kay, Hugó vagy Trenton, akik a saját szintjükön sokkal karakteresebbek és ezzel egy határozottabb egyéniséget mutatnak. Őket látjuk mi Kalyber szemén keresztül vagánynak, bolondnak, vagy félelmetes öreg konspirátornak. :) Azt hiszem, ez különösebb tudatosság nélkül ösztönösen alakult így ki. Tök jó, nem? :)

A névvel kapcsolatban csak annyi, hogy így alakult. Álszentség volna letagadni, hogy ez az Indiana Jonesra „rímel”. Ezen később sem akartam változtatni.

David Morrell szerint az írók alkotásaiban nem kevés önéletrajzi elem fedezhető fel. Neked mi erről a véleményed?

Természetes, hiszen mindenki a kizárólag saját világából meríthet. Sehonnan máshonnan. Amit látok és tapasztalok azt az én érzékszerveim alakítják át és juttatják a fejembe. És innen jön ki ezek hatására egy új ötlet, ami valójában a beérkezett impulzusoknak csupán egy újabb variációja, feldolgozása. Ezért is mondhatjuk, hogy a Kalyber egyfelől az én kis sulis kalandjaim, felnőtté válási problémáim, hétköznapi botladozásaim elegye az Indiana Jones-féle hősi, kalandos ábrándokkal ésatöbbi.


Mi alapján választottad ki Kalyber Joe amerikai egyetemi közegét? Kikről mintáztad Kalyber hétköznapi életének szereplőit?

Ez is tipikus példája a fantázia és a valóság keveredésének. Valós élményeimet adaptáltam egy részben tipikus filmes amcsi bentlakásos iskola fílingjével. De itt nekem fontos volt, hogy ez képzeletbeli legyen. Headstone College. Nem sokat tudunk róla, de azt lehet látni, hogy mindenhol fák, meg erdők veszik körül. Ez talán a mesebeli kerekerdő-közepe hangulatot idéz az olvasóban. Ellenben a későbbi New York-i esős valóságba való kiszakadással.

Ha jobban megfigyeljük a műveidet, egyfajta ritmus figyelhető meg a hétköznapi és kalandos váltakozásában. Mi az, amiért sokakkal ellentétben, akik számára az átlagközeg nem több a hősök ugródeszkájánál – Kalybert rendre visszarántod a mindennapok világába?

Szerintem nem érdemes túlságosan elrugaszkodni a valóságtól. Nekem például az Újvilág Fantasztikus Négyes első száma jött be. Csipetnyi fantasztikum a valóságban. És nem csipetnyi valóság a fantasztikumban. Ez valahol ízlés dolga. Például az Indiana Jones kalandokban az a jó, hogy az ember elhiszi, hogy ő is megélhetné ezeket. Peter Parker botlásai jópofák, de én nem tudok érdemben azonosulni egyik szuperhőssel sem.
Na, annak is megvan a helye, ha a valóságtól fényévekre eltávolodunk. De akkor az inkább a sci-fi igényeimet elégíti ki…


Kik hatottak Kalyber kalandortársainak, Kaynek és Hugónak a megalkotásában? Honnan van egyáltalán Kay blikkfangos neve?

Ez izgalmas. :) Valahol mindkettő magamból jött. Hugó a kis gyümölcs- és egészségmániás piperkőc, amiből bennem is van… Kay a másik véglet. A vagány motoros kalandor. Szeretem, mikor különböző jellemű karakterek vannak egy csapatban. Eredetileg nem akartam belőlük csapatot alkotni, de nem kérdezték a véleményem… Összenőttek. :)
Kay teljes neve Yorn Kayrah Xemovrah. Monogramja az YKX, ami már 1996-ban felbukkant az első befejezett (természetesen ki nem adott) Kalyber képregényemben. YKX club volt a neve Kalyberék törzshelyének. Később alkottam meg az eredet sztoriját, és az embert, aki mögötte áll. Legalább annyira szeretem őket, mint Kalybert.

Hamár a kalandregényességnél tartunk, melyek azok a kaland-toposzok, amiket szeretsz, és melyek azok, amiket utálsz? Például a Kalyber Joeban megtalálható a MacGuffin toposza – az a dolog, ami mozgatja a történetet, holott benne sem kell lennie. A MacGuffin elég gyakori elem, előfordul fantasztikus művekben, kalózregényben, westernben, sőt, még vígjátékokban is (pl. Bolond, bolond világ). Hogyan viszonyulsz ezekhez a toposzokhoz?

Ezek már beépültek a gondolkodásunkba a kaland és akciótörténetek kapcsán. Ami szerintem nem baj. Az a jó, ha e mellett valaki tud még eredetit alkotni. A Kalyberben nyilvánvaló, hogy a MacGuffin csak a háttérben irányít és az igazi történet arról szól, hogy a szereplők hogyan élik meg ezeket a kalandokat.
Ahogy közeledünk a konklúzióhoz, úgy persze egyre előtérbe kerül a cél és a megoldás. A válaszok. De ez nem jelenti azt, hogy a befejezés ne lehetne ugyancsak karakter-közeli, vagy személyes.


Roger Ebert szerint minden történt csak olyan jó, mint a benne levő gonosz. Ehhez képest te egy cseppet sem az ellenségekre helyezed a hangsúlyt. Mi ennek az oka?

Ez fura dolog, valóban. Megannyi gonoszt írtam már a Kalyberbe, de valahogy mindig kiszorultak a történetből. Ha nyálas akarnék lenni, azt mondanám, kiszorította onnan a barátság. :) Az Angyalok a Pokolban c. részhez is terveztem egy nagy gonosz karaktert, de nem éreztem magaménak, nem éreztem elég hitelesnek. Aztán a legyőzendő gonosz a természet lett, a kitartás került a középpontba; egymás segítése. A történet végén kiderül, hogy egyedül nem juthatott volna ki élve senki a barlangból. Ráadásul az egész kaland a kincsvadászatból átcsapott egy belső kincs kereséséig. Elég gonosz van tenyerét dörzsölő, éles kacajú figurák nélkül is. De azért ott van a céget átvevő kapzsiság Digevald Ross személyében (2-3. rész), vagy Trenton, akiről azt sem tudjuk, milyen szándékok vezérlik. Vagy Eax, akiről még annyit sem tudunk…
Végeredményben szerintem nincs tömény gonoszság a világon. Gyengeségek vannak, emberi gyengeségek, amik valamilyen mértékben az összes szereplőben ott vannak.

A műveidben gyakoriak a húsvéti tojások, azaz seregnyi utalás más alkotásokra. Szinte mindegyikben találkozhatunk Star Wars kikacsintásokkal, illetve egy másik képregényhős, Tomster is rendre tiszteletét teszi, aki amolyan szurka-piszka kapcsolatban van Kalyberrel. Mi áll a frekventáltan előforduló húsvéti tojások hátterében? Mennyire ábrázolja Kalyber és Tomster kapcsolata a Te ismertségedet Pásztor Tamással? Előfordulhat a jövőben egy igazi crossover a karaktereitekkel?

Tomival már ezer éve tervezünk egy crossovert, de ehhez egyelőre több időre és elhatározásra volna szükség. A Kalyber epizódokban szeretem az egészséges mértékű utalásokat. Ezt valahogy mindenki szereti. Én főhajtásokként gondolok ezekre. A mértékletesség viszont fontos. Azt hiszem, egy-két alkalommal túllőttem a célon, és ebből tanultam. Tapasztalat. :)


Nemsokára újra kiadod az eddig megjelent Kalyber Joe számokat. Mi áll a döntés hátterében?

Igen, a 2012-es májusi képregény-fesztiválon jelenik meg az első ebből az új kiadásból. Elsősorban is elfogyogattak az első kiadások, így mindenképp szükség volt új nyomásra. Emellett úgy gondolom, érdemes az első, még kissé kezdetlegesebb részeket megerősíteni. Ha csak egy külföldi megjelenésre gondolunk; ott nem érvelhetnék azzal, hogy az első 2-3 könyvnél még tapasztalatlanabb voltam és sürgetett az idő… Nem, legyen az összes rész egy színvonalon, és egységesen tudja képviselni az egész sorozatot.
Itt is szem előtt tartottam a mértékletességet. Az új kiadás nagyon szép lesz, de nem lesz más, mint a régi. Ugyanaz a képregény egy szebb, nagyobb formátumú, egységes kiadásban.

Mesélnél a Kalyber Joe kiadásáról és terjesztéséről? Az utolsó szám már a Kingpin égisze alatt jelent meg. Mi áll ennek a hátterében?

Sajnos a terjesztés a legnagyobb mumus ebben az egész történetben. Az a szomorú tapasztalatom, hogy például a szegedi könyvesboltok át sem nagyon veszik a - szegedi - Kalyber Joe-t. Ha nincs rajzfilm, mozifilm, vagy ilyesmi, akkor hiába pattog az ember. Nem segítenek ebben a könyvesboltok. Újságoshoz kikerülni pedig tetemesebb példányszám kellene, ahhoz még több pénz, szóval ez egy ördögi kör. Ezért a szerzők elsősorban a rendezvényekre tudnak építeni, és bízni, hogy szép lassan beérik az a reklámérték amit a kiadványuk, vagy ők maguk önerőből ki tudnak vívni.

Először a szegedi Factory kreatív stúdió, majd a Kingpin neve alatt jelent meg a képregény. De félig-meddig ez továbbra is egy szerzői kiadás, mert az ötlettől a nyomdai előkészítésig én készítem. A Kingpin kiadó elsősorban a terjesztésben és a kiadói háttérben tud segíteni, mint képregénykiadó.

Mikor fog megjelenni a hetedik szám, és mi az, amit így előre tudhatunk róla?

Nos, az új kiadás miatt a 7. szám az eredetileg tervezett formában nem fog megjelenni. Az Árnyak (6. füzet) második fele így egyben, egy kötetben és nem füzetre bontva fog megjelenni Árnyak & Fények címmel. Ezt az idei, 2012-es szegedi képregényfesztre tervezem. Ez lesz az út a konklúzióhoz. :)


Kalyber Joe figurájával számtalan stripben találkozhattunk, melyek különféle helyeken jelentek meg (pl. SZTE-reo). Melyek állnak Hozzád közelebb, a rövid kis stripek, vagy a hosszabb történetek? Miért? Hogyan viszonyulnak a stripek a hosszabb történetekhez?

Természetesen a nagy sztorik. A stripeket „non-canonnak” tekintem, tehát nem feltétlenül történtek meg az eredeti képregény világában. Ezek jópofák, és könnyen népszerűsíthetik a képregényt. Bár nem segítenek abban, hogy többnek gondolják a műfajt egy geg szintjénél. Ezért, és másért sem szeretek annyira stripeket készíteni.

Kalyber Joe segítségével kijutottál Hollandiába is. Milyenek voltak az ott szerzett tapasztalataid? Hogy érezted, Kalyber Joe mennyire lehet sikeres az ottani közegben?

Inkább volt kirándulás-élmény, mint szakmai jellegű út. Érdekes volt a párhuzamot látni Haarlem városa és Szeged között. Gondolok itt a szegedi képregényfeszt tükrében is főleg melynek szervezésében a Somogyi-könyvtár mellett magam is részt veszek. Van hova fejlődnünk. De jó úton járunk!
Kint az egyik legnagyobb Holland lap cikkezett a kiállításról, és baromi szerencsém volt, mert éppen ott voltam, amikor kijött az újságíró, úgyhogy sikerült elég nagy szeletet elfoglalni az írásból.


Állítólag tervezed Kalyber Joe-t megjelentetni angol nyelven is. Hogy haladsz ezzel, egyáltalán, mikorra tartod reálisnak a külföldi megjelenést?

Egyelőre most egy szép pontosan lefordított angol verziót szeretnék elérni, hogy legalább az első két részből legyen ilyen digitális nyomatom. Azzal már lehet kezdeni valamit. A kalyberjoe.com is egy ilyen lépés volt. Nem sietek ezzel, ahogyan az egész magától érett meg, majd ez is beérik lassan.

2010 végétől a Zenescope kiadónak dolgozol, mint színező. Hogy kerültél kapcsolatba velük, mik a tapasztalataid egy amerikai kiadóval?

Elsőnek Tondora Judittal dolgoztunk nekik egy Neverland spin-offon. Később maradtam náluk színezni a Salem’s Daughter sorozatot, de színeztem a Grimm Fairy Tales – Myths and Legends c. sorozatból is. Jó munkák voltak ezek, szeretem a színezést. A tapasztalataim elég vegyesek. Nem mindig a kedvenc időtöltésük a kifizetés, de azért nem vészes a dolog.


Emellett hébe-hóba szabadúszó grafikusként is dolgozol. Mesélnél az ilyen jellegű megbízásaidról?

Több ízben készítettem storyboardot, főleg reklámfilmekhez. De reklámcélú képregényem is jelent már meg a Pesti estben meg az Exitben. Csináltam már logót, illusztrációkat, borítót könyvhöz, újsághoz, sőt, még műszaki jellegű illusztrációt is. Most pedig Simon István – a Lucky Luke képregények magyarországi kiadója - meseregényét tördelem. Fő a változatosság. :)

A Kalyber Joe mellett tervbe van véve egy fantasztikus világban játszódó sorozat is. Mondanál pár szót róla?

Igen, elsősorban egy steampunk anyagot tervezgetek – fejben – már évek óta. Közben ez a hullám nagyon népszerű lett. Ami nem jelenti, hogy csökkenti a lelkesedésem, végül is emiatt az érdeklődés is nőne rá. Egyelőre csak digitális festményekben tervezgettem. Meglátjuk még, hogy mi lesz ebből, de most első a Kalyber…


Sok alkotó mesél arról, hogy szeret zenére írni. És Te? Ha a válasz igen, milyen együtteseket és milyen számokat szeretsz hallgatni? Van olyan, amikor egy jelenet hangulatához válogatod össze őket?

Ez érdekes, mert a harmadik részben konkrétan megjelenik egy létező együttes, a Nada Surf. Az ő egyik számukban van az a sor, ami érzelmileg igen közel áll hozzám, és azt akartam, hogy ez az Álmodozók c. rész egy bizonyos pillanatában „elhangozzon”. Így szól:

„The Moon is closer to the Sun, than I am to anyone”.

Ez a kissé magányos, befelé forduló, helyét nem mindig találó ember, gyönyörű szavakkal megfestett kinyilatkozása. Ez az általam színes melankóliának nevezett érzés uralta az akkori életemet, és ugyanígy Kalyberét is ebben az epizódban.
Szóval, szeretem az ilyen indie-rock muzsikákat, melyeket sokszor bele-bele csempészek a képregénybe is. (pl.: Interpol, The Maccebees, és vállalom: Kings of Leon, stb…)
De ha a hangulatot akarom megadni, akkor mindenképpen komolyzene. Elsősorban filmzenék. John Williams és Jerry Gondsmith a kedvenceim.


Kik azok az alkotók, akikkel szívesen dolgoznál együtt? Melyek azok a művek, melyeket szívesen illusztrálnál vagy dolgoznád át képregényre?

Elég önfejű vagyok, és lehet, hogy nem menne zökkenőmentesen a közös munka. Talán azt szeretném, ha én íróként és színezőként dolgozhatnék együtt bizonyos rajzolókkal. És akkor mondanám természetesen Olivier Vatine-t, de Tony Moore-t, a Sfar-Trondheim párost többek között.
Amúgy nagyon szívesen írnék és – akár – rajzolnék is Indiana Jones, Star Wars vagy Jurassic Park képregényt. Nem akarok önhittnek mutatkozni, de például a nemrég megjelent Jurassic Park: Redemption c. képregénynél fél lábon ugrálva is jobbat tudnék készíteni. Vártam ezt a képregényt. Olvastam többször a regényeket, szeretem - ha kritikusan is - a filmeket. Rengeteg ötletem és elképzelésem van, mert hiszem, hogy lehetne szuper dolgot kihozni belőle. Erre egy szerencsétlen kezdő párosnak kiadják a melót és egy erőltetett, alulinspirált szerencsétlenséget hoznak össze. Kár érte.
Amúgy Rejtő Jenőt még szívesen dolgoznék fel. Egész máshogy, mint a Korcsmáros-klasszikusok. Élőbben, narráció nélkül, a képregényes eszközök sokkal szélesebb alkalmazásával…

Melyik öt olyan képregényt szeretnéd magyar kiadásban látni, amelyek nem jelentek meg, és miért ajánlod őket?

A Torony-folytatásokat. Első szám után leállt, mert nem volt erre felkészülve a piac. Pedig nagyon jó kis fricska a fantasy történeteknek, ami itthon is népszerű dolog. De e nélkül is szuper olvasmány.
Remek lenne Blueberry album is. De ha folytatódna a XIII, a Largo, a Metabárók… ez már elég is lenne. Szóval, ha a megkezdett dolgok mennének. Ne legyünk telhetetlenek. :)


Melyik három magyar képregényt szeretnéd külföldi kiadásban látni, és miért?

Nem tudom. Az volna a jó, ha az alkotók tudnának itthon fejlődni annyira, hogy külföldön is megállják a helyüket. Erre látok is némi esélyt. Olyan rajzosok bukkannak fel, hogy ihajj. Csak „infrastruktúra” kéne hozzá. Amúgy meg disznó leszek: Szívesen látnék már egy külhoni Kalyber kiadást. Ezen ugye dolgozgatok is.

Mennyire lehet megélni képregény-alkotásból?

Kompromisszumokkal, és ha ügyes vagy, akkor lehet érvényesülni a szakmában. Én a színezésben találtam meg elsősorban ezt a lehetőséget. Színezgetek, ami szolidan, de korrekten fizet, és közben van időm a saját ötleteimre is. Nyilván nem a csúcs, de 5-10 évvel ezelőtt erről még álmodni sem mertem volna!


Mennyire van esélye betörni egy lefordított műnek angolszász piacra? Mik a felmerülő akadályok a fordítás költségein kívül?

Ezt még csak találgatás szintjén tudom. Szerintem épp annyira van esély, mint bármi másra: Kitartással, munkával és ésszel elérhető. Remélem 1-2 éven belül erről többet is tudok mondani. :)

Mit tanácsolnál kezdő alkotóknak azon túl, hogy olvassanak és írjanak/rajzoljanak sokat?

Kitartás, munka és ész. :) Na, meg türelem. Végül is én 10 éve csináltam a Kalybert mikor megjelent az első kötet. Ma, 7 évvel később már ezt a részt újítom fel. Ami azt mutatja, hogy még akkor is lécen volt az érettségem a megjelenéshez. Az nem baj, ha az ember próbálkozik, és megjelenteti a kis munkáját. Sőt. De ha az első pofontól elmegy a kedve, akkor nincs jövője a témában. Ilyen mértékű kitartáshoz belső elhivatottságra, hitre van szükség. Ha hiszel abban amit csinálsz, akkor nem lesz baj, ezt garantálom. :)