Pocakos uraság ül a hintóban, ami elé lovak híján embereket fogtak be.
Esik az eső, az út csúszik a sártól, az ostor pedig csattog, valahányszor elakad a hintó vagy lassul a tempó.
Az emberek inuk szakadtából húzzák a szekeret, az úr pedig elégedetlenül fintorog, hogy ez sem lesz elég, nem érnek oda időben. De hát mit van mit tenni, azzal tud gazdálkodni, ami adatott neki.
Az emberek nem tudják, meddig tart még a robot. A nemesúr nem kötötte az orrukra, elvégre nem az ő dolguk.
Így mennek már egy ideje egyenletes tempóban, amikor az uraság odacsördít egyet jó erősen.
- Húzzuk, ahogy tudjuk! - kiált hátra elkeseredetten az egyikük.
- Az lehet - feleli az úr -, de nem látom az arcotokon a lelkesedést!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése