Mára virradóan azt álmodtam, hogy Patrick Rothfuss vizsgáztat Peter Soyer Beagle Az utolsó egyszarvújából. A feladatom az volt, hogy az eredeti kéziratot hasonlítsam össze a később kiadásban megjelenttel. Patrick eléggé morcos volt, miután az előttem levő lányok semmit nem tudtak, így némileg ijesztő volt nála vizsgázni.
Patrick: "Akkor mesélje el mindkét verzió történetfonalát!"
Én: "Hát, az egyszarvút az eredeti változatban egy sárkány figyelmezteti fajtája helyzetére, a későbbiben viszont ezt a szerepet már vadászok töltik be.
Patrick kifürkészhetetlenül néz rám, amivel egyrészt elbizonytalanítani akar, másrészt így jelzi, hogy még nem győztem meg.
Patrick: "És aztán?"
Én: "Az eredeti verzióban egy kéfejű démonnal találkozik, akik a Webster és az Azazel névre hallgatnak, a másikban egy banya karneváljára kerül be, ahol Schmendrickkel ismerkedik meg.
Patrick: "Hogy hívják a "banyát"?"
Én (zavarban): "Nem jut eszembe..."
Patrick (enyhe bosszússággal): "Jó, akkor hogy folytatódik?"
Én: "Hát, találkozik a Robin Hood wannabékkal..."
Patrick morcan néz.
Én: "Igen, velük... ööö... ja, és amiről megfeledkeztem, hogy az eredetiben a sötét erőt a "sötét út" jelképezi, az újban a Vörös Bika."
Patrick arcáról azt olvasom le, hogy bizony meg fog izzasztani... ezután váltottam valami teljesen másra.
Remélem, azért átengedett...
(Azért az valahol ijesztő, hogy bár Fortuna Mama neve nem ugrott be, de mélyálmomban is emlékszek olyan karakterek nevére, akik benne sem voltak a történetben.)
Minden, ami érdekel, lett légyen az fantasy, sci-fi, mitológia, képregény vagy szerepjáték.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Álomország. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Álomország. Összes bejegyzés megjelenítése
2012. február 5., vasárnap
2009. szeptember 24., csütörtök
Társadalmi célú hirdetés
Bár az utóbbi időben a blogom meglehetősen pang, otthon pedig nincs netem, találtam egy megoldást, amivel mégis áthidalhatnám a problémát, úgyhogy stay tuned! :D
A következő kritika Brandon Sanderson Elantris című műve lesz, amit már meg is írtam és a hétvégén tervezem felrakni, majd lesz egy, a szeptember 1-én írt bejegyzés szellemében írt újabb "Top 10 Amit a Legjobban Utálok", ezúttal más témában. Aztán lassan ideje lesz rátérni a hungarikumokra is...
Ez a tervezet, én pedig azon vagyok, hogy meg is valósuljon! :)
A következő kritika Brandon Sanderson Elantris című műve lesz, amit már meg is írtam és a hétvégén tervezem felrakni, majd lesz egy, a szeptember 1-én írt bejegyzés szellemében írt újabb "Top 10 Amit a Legjobban Utálok", ezúttal más témában. Aztán lassan ideje lesz rátérni a hungarikumokra is...
Ez a tervezet, én pedig azon vagyok, hogy meg is valósuljon! :)
Címkék:
Álomország,
Való Élet
2009. szeptember 5., szombat
Mister Sandman, bring me a dream...

Már bő egy hete hivatalossá vált az első Sandman kötet hazai megjelenése. Ennek örömére gyorsan össze is szedtem tíz okot, hogy miért kellene beszereznie mindenkinek azonnali hatállyal. (:D)
1. Az író Neil Richard Gaiman, akinek olyan művei jelentek meg magyarul, mint az Amerikai Istenek, Tükör és Füst, Csillagpor, Sosehol, Törékeny Holmik és a Coraline, illetve Terry Pratchettel karöltve az Elveszett Próféciák.
2. A Sandman egy többszörösen összetett képregény, ami talán leginkább az urban fantasy kategóriába sorolható, de szerepelnek benne horror elemek, mitikus és bibliai utalások, irodalmi figurák és képregényhősök, elvont álomjelenetek, szóval minden, ami szemszájnak ingere, mindez ízlésesen elkeverve. A sorozat rengeteget foglalkozik olyan témákkal, mint a túlvilág, a halhatatlanság, valamint a halhatatlanok kapcsolata a halandókkal, ami alapján akár bangsi fantasynek is lehetne kategorizálni, John Kendrick Bangs után. Főszereplője a nyugati folklór alakján alapul, aki álomport szór az emberek szemébe.
3. A sorozat és spin-offjai összesen tizennyolc(!!!) Eisner-díjat zsebelt be, míg a 19-es szám 1991-ben elnyerte a World Fantasy-díjat, a Legjobb Novella kategóriában.
4. A Sandmant sokan a képregényes műfaj egyik úttörőjének tartják.
5. Egyik felmérés alapján a Sandman olvasóközönségének körülbelül a fele nő - mondom ezt azoknak, akik a képregényt kimondottan srácok hobbijának tartják.
6. A Sandman volt Neil Gaiman képregényes nagy dobása, amit sokan még az Amerikai Istenek fölé is helyeznek.
7. Neil Gaiman Alan Moore tanácsára kezdett bele a képregényírásba, és az első munkája az volt, hogy átvegye Moore-tól a Marvelmant, és nem is sült bele... pedig az elődje az az ember volt, akinek a nevéhez többek között a magyarul is megjelent Watchmen fűződik.
8. Az endless.hu oldal neve is innen származik. (Igen, ezt bárki tudhatja, aki ellátogat az oldalra, mindazonáltal érdemesnek tartottam erre az apró tényre emlékeztetni a nagybecsűt, elvégre mégis csak jelent valami :D).
9. Azoknak, akik a "kivárom, míg az összes megjelenik, és majd akkor veszem meg egybe" elvet vallják: a sorozatot tíz kötetben gyűjtötték össze (ez összesen 75 szám). Először is megnyugtatásul közlöm mindenkinek, hogy a kötetek külön-külön is élvezhetőek, másrészt, ami a gyakorlatot illeti: egyben azért nagy falat lenne anyagiak szempontjából... plusz értelemszerűen a sorozat jövője nagyban függ attól, hogyan fogynak az első kötetek.
10. Tiszta víz! :D Na de komolyra fordítva a szót, aduászként: Neil Gaiman rendezői debütálása a Death and Me lesz, ami a sorozat egyik spin-offján alapul, és aminek a főhőse Morpheusnak, a Sandman címszereplőjének húga lesz.
Ha ez nem elég, akkor nem tudom, hogy mi. :D
Na, és akkor egy kicsit abbahagyva az álmodozást: mivel állást kaptam Pesten, és hétfőn kezdek, ezért az elkövetkező időszakban egy kicsit hanyagolni fogom a nagyobb bejegyzéseket, legalábbis, amíg ki nem alakul az "új életem". Aztán ha a valóság egy kicsit elrendeződött körülöttem, maradni fog időm az álmodozásra is. :)
Címkék:
Álomország,
Képregény,
Neil Gaiman,
Top 10,
Való Élet
2009. augusztus 19., szerda
Mindenkinek van egy álma...

Ma éjjel azt álmodtam, hogy megjelent magyarul Tad Williams The Dragonbone Chair műve. Az még hagyján, de még 1999-ben, én pedig magamban tajtékoztam: annyi fantasy írónak/kritikusnak/geeknek muffogtam már amiatt, hogy a Memory, Sorrow, and Thorn ciklus nem jelenik meg magyarul, és egyik sem szólt, hogy tévedek, hanem mindenki röhögött a markába. Talán belül egy kicsit paranoiás vagyok? Akárhogy is, azzal, hogy a kezembe foghattam magyarul ezt a műremeket egy könyvtárban, szinte azonnal el is felejtette velem minden vélt vagy valós sérelmemet. Aztán felébredtem...
Lehet, hogy nem most kellene ezután a regény után csápolnom, és talán nem itt, de pár érvem azért lenne:
- Egyrészt ez volt az a ciklus, ami George R. R. Martint a Jég és Tűz Dala sorozat írására inspirálta... már ez önmagában mond valamit
- Hamár az Alexandra megjelentette a Virágok Háborúját tőle, lehet hogy inkább ebbe a lezárt ciklusba kellett volna belekezdenie, semmint a még javában íródó Shadowmarch-ba
- Harmadrészt ékesen beszéljen helyettem is Béka cikke
Persze örülök, hogy egyáltalán Martin, Hobb és Sanderson is jelenik meg magyarul (az utóbbi eddig következetesen csupán két évnyi csúszással), illetve hogy végre kezd teljes gőzzel beindulni Pratchett, és hogy az Agave is egyre-másra adja ki a Gaiman regényeket, de... de én akkor is szívből remélem, hogy egyszer ez is megjelenhet kis hazánkban. Meg persze abban is bízom, hogy a Másvilág széria is folytatódhat egyszer nálunk...
Címkék:
Álomország,
Fantasy,
Tad Williams
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)