Pár gondolat az új Watchmen képregényekről

Azt hiszem, nincs is vitatottabb képregény jelenleg, mint a Watchmen előzmény. Ha egy geek kifejezéssel akarok élni, ez a téma jobban polarizálja a képregényes közösséget, mint azt a Marvel Polgárháborúja valaha is álmodni merte volna. Vannak, akik Alan Moore pártján állnak, szentségtörésnek tartják, és nem kérnek belőle; mások - köztük az egyik alkotó, J. Michael Straczynski - úgy érvelnek, hogy Moore-nak is joga volt ahhoz, hogy más alkotók karaktereivel meséljen el egy történetet, így akár nyugodt szívvel be is foghatja a száját.

Ami engem illet, én egyik klikkbe sem sorolom magam - nem tartom szentségtörésnek, ugyanakkor meglehetősen szkeptikusan állok az új Watchmen képregényekhez... és nem azért, mert nem Moore írja őket.

Szeretném az elején kijelenteni, hogy én mind Alan Moore, mind J. Michael Straczynski munkásságát szerfelett tisztelem és nagyra becsülöm (és hamár itt tartunk, szó se róla, tényleg nívós gárdát sikerült a DC-nek összehoznia az előzményekhez). Viszont, mint vásárló, azt hiszem, az a legőszintébb, ha ahelyett, hogy akármelyikük mögé is állnék be, önző mód kizárólag az én szempontjaimat nézzem, elvégre nem elvből vásárlok képregényt, hanem mert elnyerte valamiért a tetszésemet. Ennek következtében át is ugornám a jogi huzavonákat, és csak magát a képregényt nézném.

Watchmen előzmények - általam is nagyra tartott alkotók készítenek kiegészítőket az egyik kedvenc képregényemhez. Miért is nem tudok lelkesedni? És itt a nagy perlekedés a háttérben csak hab a tortán - nem fogom azt mondani, hogy nem hathat rám, de pl. akármennyire is kedvelem Alan Moore-t, én a Watchmen adaptációt hibáival együtt kellemesnek találtam. Nem írtam le csak azért, mert kedvenc skótunknak nem volt ínyére, ellenkezőleg, kíváncsian vártam, hogy mégis, mit hoznak ki belőle. Nem tudtam, hogy a végeredményt látva gyűlölni vagy szeretni fogom, de kifejezetten érdekelt, akkor is, ha Moore a művét adaptálhatatlannak kiáltotta ki - talán amúgy részben ezért is érdekelt, hogy na, akkor hogy oldják meg a t. filmesek.

És akkor jobb, ha már most kimondom: ilyen alkotógárdával előfordulhat, hogy a képregénytörténetek közül nem egy elnyeri a tetszésemet. Becsszó, J. M. Straczynskit zseniális választásnak találom Dr. Manhattanhez, mindig is kíváncsi voltam, mit hoz ki egy ilyen jellegű karakterből. Azonban pár dolog így is lelohasztja a lelkesedésemet.

A két legfontosabb ezek közül az időzítés és a piacra dobott képregények mennyisége. Az elsőt kevésbé érzem visszahúzó erőnek, de mivel azt rövidebben ki lehet fejteni, előbbre veszem - huszonhat év telt el a képregény megjelenése óta. Huszonhat. Három év a film premiere óta... nem igazán tartom aktuálisnak, hogy pont most egészítsék ki a Moore által kitalált univerzumot. De igazából ez nem lenne probléma - ha teszem azt, egy hatrészes minisorozatot jelentetnek meg a Watchmen-univerzumban. Azonban a DC egy egész eseménysort szentelt a Watchmennek, összeszámoltam, és összesen harmincöt képregényt dob rövid idő alatt piacra - harmincötöt! Huszonhat év után ezt a mennyiséget még Alan Moore-tól is sokallnám, különösen ilyen rövid idő alatt.

Jó, persze ez elsőre tipikus geek-sirámnak tűnik: "A csúnya képregénykiadó már megint a pénzemre hajt!" Hajtson csak nyugodtan, elvégre, tetszik vagy sem, ez is egy üzlet, mint minden - legfeljebb azt mondom, hogy bocs öreg, de nem győztél meg. Márpedig a Watchmen előzmények inkább arról győztek meg, hogy ez elsősorban egy gyors és biztos pénzszerzési lehetőség a DC-nek, mint bármi más.

Biztos, mert nem igazán érzem azt, hogy be merne vállalni. Ugyanis ez, mint a címében - Before Watchmen - is benne van, egy előzménysorozat lesz. Prequel. Az előzményekkel az a gond, hogy már eleve tudjuk, hogyan fognak véget érni. Mivel a végük kötött, ezért nagyon oda kell figyelni, hogy A eljusson C-be B alatt, és ne legyen egy törés a történetben. Van, amikor a történetek annyira magukat írják, hogy az alkotó azt sem tudja, hogy fognak véget érni - máskor csak arra jön rá, hogy a tervezett véget módosítani kell. Előzményeknél ez a lehetőség nincs meg, és rengetegnél éppen ezért a végeredmény hiteltelen.

Persze, valahol az meg is érdemli ezt, aki előzményre adja a fejét. Ugyanis túl sok meglepetést nem tartogatnak - mindenki tisztában van azzal, hogy érnek véget. Kicsi az esély, hogy továbbvisznek egy gondolatmenetet, ne adj' Isten átértelmezik azokat, egyszerűen kiegészítik és megmagyarázzak azokat, amiket már úgy is tudunk. Adott valamit az új Star Wars trilógia a régihez? A Wolverine az X-men szériához? Nem. Teljesen meg lettünk volna nélkülük, azok a sorozatok, amikhez készültek önmagukban megállják a helyüket. Kerekek. Sőt, az előzményeik nélkül kerekebbek. De a lényeg nem is ez. Ezeket a filmeket úgyis azért nézzük, mert szeretnénk újraélni az eredeti varázsát - viszont mivel az eredeti varázsát részben az újszerűség adta, ezért az eredmény számunkra kevesebb lesz. (OFF, de itt szeretném megjegyezni, hogy a prequel-vonulatba A hobbit adaptáció nem számít bele, mivel egyrészt a regények esetén az volt előbb, másrészt meg ha tartják magukat a regényhez az alkotók, akkor az Egy Gyűrű - mely a trilógiát mozgatja - teljesen mellékes lesz. A hobbit főkonfliktusa ugyanis független A gyűrűk uráétól, és nem csupán annak a történetét alapozza meg.)

Emellett hogy is jön össze az a harmincöt szám? Úgy, hogy különveszik a karaktereket a Minutemen - Percrekészek - kivételével, akik viszont mindig is háttérszereplők voltak a történet szempontjából. Jó, gondolom vendégszerepelni fognak egymás füzeteiben, hogy meglegyen a kapcsolathálózat - de komolyan, szükségünk van arra, hogy négy-hat részben olvashassunk a hősök eredettörténetéről, amit már úgyis megkaptunk a Watchmen tizenkét részében? Mert végeredményben ez tette ki a fősztori 80%-át: bemutatta a maszkos igazságosztók eredetét. Egy-egy szám foglalkozik Manhattan, Ozymandias, a Komédiás, Rorschach és Laurie múltjával, melyek bemutatják, miként is válnak azokká, amik (és azért Dan történetére is éppen elég utalás van, hogy összerakjunk egy képet). És a kiegészítő anyagok ehhez asszisztálnak. A Watchmen maga erről szól lényegében: mi formálta hőseinket.

Ugyanis ha van valami, ami miatt "elnézzük" Moore-nak azt, hogy "más alkotók karaktereihez nyúl", az az, hogy képes őket új oldalról, új perspektívából megmutatni, és így a régiből valami friss és újszerű lesz, ami sokszor hozzá is ad a korábbi történetekhez. Tévedés ne essék, nem ő az egyedüli képregényíró, akiről ez elmondható. Ilyen többek között Neil Gaiman, Grant Morrison, de az új sorozatban érintett J. Michael Straczynski is. De hamár szóba került az eredetiség és a más alkotók karakterei Moore kapcsán, akkor az öreg skót igen is bevállal, hogy valami újat kapjunk - és ez az, amit a Watchmen előzmény koncepcióján nem érzek.

És itt szeretnék reagálni arra, mi szerint "ha Moore megírta a LoEG-et, akkor fogja be a száját a Watchmen előzmény kapcsán." Bizonyos szempontból jogos meglátás, de úgy érzem, egy csipet árnyalásra szorul két oldalról. Egyrészt az egy dolog, hogy Wells, Verne és Stevenson karaktereit már számtalanszor felhasználták, hol jól, hol rosszul - de a Szövetség látványosan Moore olvasata. Senki nem mondhatja rá azt, hogy "hű, hát így folytatódott Bram Stoker Drakulája!" Mert nem - ezek a művek ihlették a LoEG-et, de más szinten van a kettő, és más szinten is kezeljük őket. Többek között azért is, mert itt-ott át is értelmezi az alapot.

Másrészt viszont Moore tényleg hajlamos primadonnáskodni nem csak a Watchmen, hanem más, általa írt karakterek kapcsán. Például, én szerfelett kedvelem tőle a Tygers című rövid Zöld Lámpás történetet - de roppant furcsálltam azt, hogy elmarasztalóan nyilatkozott, amikor Geoff Johns továbbvitte az általa elhintett ötleteket. Ugyanis Zöld Lámpás már benne volt a közösben, és így teljesen természetes, hogy a Moore által hozzárakott elemek is bekerültek a közösbe. Lehet, hogy az a bizonyos jóslat nem igényelte a kifejtést, de ilyen ez a szuperhős-szakma: az eltelt évtizedek során minden nagyobb labda lecsapásra kerül. Márpedig az a jóslat nagyon magas labda volt. Ezt nem muszáj szeretni, de el kell fogadni, elvégre az előttünk levők is elfogadták. Nálam ez az a rész, ami miatt nem tudok Moore mögé sem állni, pedig egy intelligens, művelt embernek is tartom, jó meglátásokkal.

A Watchmen előzmény viszont pár fronton sajnos mégis megalapozottá teszi a fanyalgásokat. Egyrészt, mint említettem, nem úgy tűnik, hogy átértelmezne bármit is, mégha kibővíteni ki is bővít. Mennyivel nagyobb húzás lett volna, ha előzmények helyett egy minivel folytatnák a sorozatot? Biztos vagyok benne, hogy Moore-nak az sem tetszett volna, és ez is necces és el lehet csúszni rajta... azonban jóval nagyobb teret biztosít az alkotóknak. Mi lett volna, ha az új történet 2012-ben játszódik? Milyen lenne a Watchmen világa? Mennyire vált be Veidt terve? Az ufó-támadás miként írta át a történelmet, alakult-e vajon ennek a kivizsgálására egy szervezet, és vajon sejtik-e az igazságot? És ha sejtik, mennyire érdekük, hogy az kitudódjon? Mennyire lett Veidt a saját játékának a bábja? Él-e még egyáltalán? Mi a helyzet Laurie-val és Dannel? Gyerekeik vannak, akiket érdekel/nem érdekel a hősködés, ne talán pártfogoltjaik? Van-e új generációja a hősöknek, akik Rorschachot, a Komédiást, ne adj' Isten a többieket istenítik? Vagy új utakat keresnek? Elvégre ami egyszer ciki volt, az lehet megint menő. Mit csinál Dr. Manhattan? Egyáltalán hogy hatott ki a távozása a gazdaságra (mert nem egyszer ő szintetizált anyagokat a környezetbarát gépekhez)?

Igen, ez is veszélyeket rejt magában, mert pl. megválaszolja azt a kérdést, amit az utolsó panel feldob... mégis, több lehetőséget érzek a folytatásban. És jó, lehet, hogy nem is mindegyik kérdés igényel választ, de ez csak ötletbörze, és máris érdekesebb, mint bemutatni azt, amit már úgyis tudunk. Arról nem is beszélve, hogy a Watchmen sikeresen bemutatta és kommentálta az azt megelőző képregényérákat - ez reflektálhatna az azt követőkre. Illetve reflektálhatna a mi korunkra, ahogy az eredeti képregény is tette a sajátjával.

Emellett a dolog iróniája az is, hogy hamár szóba került az, hogy Moore nem egyszer már meglévő karaktereket dolgozott fel és értelmezett át - hát, a Watchmen is így kezdte. A DC felvásárolta a Charlton Comics karaktereit, és a főszerkesztőség Moore-t bízta meg, hogy kezdjen velük valamit. Csak mivel a Moore fejében kibontakozó történet szerint nem egy közülük meghalt volna, ezért megkérték, írja át a már meglévő karaktereket sajátra. Az egészben az ironikus az, hogy a DC az így felvásárolt eredeti karaktereket azóta sem aknázta ki. Jó, Blue Beetle, Question és Captain Atom időnként reflektorfénybe kerültek - de mi a helyzet a többiekkel? Valahol vicces, hogy a Watchmen hősgárdája jóval meghatározóbb lett, mint a DC által eredetileg felvásárolt - és sorsuktól megvédett - karakterek. És bár a Charlton Comics alap arra lenne jó, hogy kihúzza Moore lába alól a talajt, valahol akkor is ironikus a helyzet maga. A DC felvásárol egy kiadónyi karaktert, amikkel aztán nem mernek nagyot lépni, így megkérik Moore-t, hogy alkosson újakat azok mintájára - és aztán megtartják azokat is.

Elvégre simán fel lehetett volna ezeket az eredeti karaktereket is egy új Watchmenhez... de azoknak nem lett volna vásárlócsalogató erejük, szemben Moore karaktereivel. És dióhéjban a fenti eszmefuttatásomat egy mondatban össze lehet foglalni: az egészen az érződik, hogy "dobjunk piacra minél több képregényt, amit ki tudunk adni a Watchmen brand alatt, mert azzal nagyot kaszálunk."

Más kérdés, hogy Moore-nak nem kell aggódnia annyira, hogy ezzel meggyalázzák az alkotását. Ugyanis az olvasónak joga van ezeket a folytatásokat más szinteken kezelni. Példának okáért rengeteg rajongó csak az első Hegylakó filmet ismeri el. De ez az Alien-szériára is igaz - egyes fanok a második rész utáni filmeket meg nem történtnek tekintik. A Before Watchment is kezelhetjük ugyanígy - sőt, meg sem kell vennünk őket.

Ugyanis végeredményben a Before Watchmen se nem tisztelgésnek, se nem szentségtörésnek, hanem egy újabb bőr lehúzásnak tűnik így előre, olyan alkotókkal, akik nem egyszer tettek le valami nagyot az asztalra - és félő, hogy ha valami máshoz nyúlnának, akkor több eséllyel tehetnének le újat.

Aztán ne legyen igazam.