Gyerekkorom egyik kedvenc számítógépes játéka volt a Heroes of the Might and Magic széria. A második részt leárazva kaptuk valami mellé fillérekért, én itt csatlakoztam be, az első részhez máig nem volt szerencsém. Bár a játék 1996-ban jelent meg, én pedig 2002 környékén jutottam hozzá, már akkor kellemes "oldschool feelingje" volt a karakterdizájnjaival és háttérzenéjével... de hát a számítógépes játékok gyorsan fejlődnek, és erre ékes bizonyíték, hogy a széria harmadik része minden szempontból toronymagasan verte elődjét, pedig csupán három év telt el megjelenésük között. Jobb grafika, jobb zene, több vár, több lény, rugalmasabban fejleszthető hősök, így egyből áttértem rá. A negyedik rész sokakat megoszt, de én azzal is képes voltam órákat játszani... az kimondottan tetszett, hogy a hős is aktivizálható, és így akár többedmagával menetelhet egy csapatban, ahogy az is, hogy a lények képesek voltak varázsolni. Ez utóbbit átmenekítették az ötödik részbe, ami egyébként sok szempontból visszanyúl a harmadikhoz... itt csak a varázslókhoz volt szerencsém, akik Laputaként lebegő kastélyaikban tanulmányozták a mágia rejtelmeit - a háttértörténet szerint, mert a játékos csak a hódításban próbálhatta ki magát. Idén pedig jön ki a hatodik rész...
Egyszer talán írni fogok erről a sorozatról, bár töredelmesen bevallom, hogy az utóbbi jó pár évben nem igazán volt időm és lehetőségem számítógépes játékokkal játszani, így csak nosztalgiából tudok írni, és nem veterán, minden pályát megjárt játékosként.
Amiért azonban billentyűzetet ragadtam, az az, hogy nemrég tudtam meg, hogy a harmadik rész első kiegészítőjébe - amihez, töredelmesen bevallom, sosem volt szerencsém - eredetileg egy sci-fi hangulatú frakciót akartak behozni a már meglévő nyolc tősgyökeresen fantasy oldal mellé. Mivel azonban a rajongók tetszését finoman szólva sem nyerte meg, ezért elvetették, és ehelyett lett a Conflux, a síkutazók csoportosulása tündérkékkel, főnixekkel, és... egy csorda elementállal. Az alkotó gárdát meglehetősen szorította az idő, ezért végül nem tellett eredetibbre, bár ha sarkosítani akarnék, az előbbivel mintha ez lett volna a probléma.
Persze a helyzet sokkal inkább az, hogy a tervezett frakció, a Forge (vagy Gyár) eléggé kilógott a sorból, ugyanis az eredeti nyolc vártípus mind a klasszikus epikus fantasy mellett tette le a voksát. Vegyük csak sorra őket: lovagok, tündék, varázslók, élőholtak, démonok, boszorkányurak, barbárok és vadmesterek. Ebbe ugyan bele lehetett volna dobni egy technokrata frakciót, ám akkor nem lett volna szabad távolabb menni óramű/gőzpunknál, márha a többit sem akarták volna forradalmian tovább gondolni... Da Vinci által megálmodott gépezetek, léghajók, ornithopterek, gépsárkányok, gnómok, mesteremberek... ez még bőven belefért volna, akkor is, ha a technika meg a gyárak már egy kicsit ottfigyel a varázslóknál. Azonban a Forge ennél jóval továbbment, kiborgzombikkal, tanknágákkal, sugárvetős orkokkal, ami túl nagy falat volt az egyszeri HoMM rajongó száméra.
Tisztázzunk valamit: én nem vagyok ellene a fantasy és a sci-fi ötvözésének... sőt, ezekből nagyon jó, friss ötletek születhetnek. Kedvelem Cherubion világát, Roger Zelazny Ellenfelek c. regénye máig a kedvencem, és sorolhatnám tovább, amikor a mágia összeütközésbe kerül a technikával (ezekben az esetekben a felállás sokszor 1:1-hez, nem pedig 1:8-hoz). Ugyanígy visszatérő elem az is, hogy a kvázi-középkori fantasy világ egy fejlett technológiával bíró civilizáció romjaira épült... említhetném a Káosz Világának guarnijait és a Túlélők Földjének moárjait, de külföldi példa erre a Magic: the Gathering Testvér- és Síkháborús történetei.
Gond inkább ott van, hogy egy ilyen elemet nem dobhatunk bele csak úgy egy teljesen más hangulatú világba, hogy annak többi elemét érintetlenül hagyjuk. Ugyanis ha megjelenik a színen egy új erő, akkor arra rövidtávon az összes többi reagálni fog... vagy fejlődik valamilyen irányba, vagy visszaszorul. A Forge várának szerepeltetése éppen ezért számomra egy kicsit átgondolatlannak tűnt, ugyanis egy ilyen fokú technika megjelentetése mindenképpen felborítaná a korábbi erőegyensúlyt... ám ez mintha el lett volna felejtve. Ezért is említettem - azon túl, hogy érdekes adalék - ezt a frakciót: ha egy középkori világon fejlett, sci-fibe illő technikát pakolsz, azt megteheted, de járj el körültekintően. Ha egy viszonylag (vagy teljesen) mágiamentes világ, akkor nem valószínű, hogy egy egyszeri harcos méltó ellenfele lenne egy karabéllyal felszerelt katonának, így ha ezt úgy próbálod kijátszani, akkor csökken a hitelesség... ha csak nem magyarázod meg, hogy a hiperfejlett fegyver miért defektes.Amennyiben a világ mágiában gazdag, át kell gondolnod, hogy ez hogyan hat ki mindkét fél szemléletére és kultúrájára. Azt is el kell döntened, hogy a mágia érzelmeken alapul szemben a technika logikájával, vagy hogy ebben az esetben is egy konkrét, a természettörvényein alapuló tudományról beszélhetünk? Ha az adott világ lehetővé teszi a varázslást, akkor bizonyára a természet törvényei különböznek a mi világunkétól... hogy hat ez ki a technikára? Van, amikor a kettő összemosódik, erre jó példa Eberron.
Tévedés ne essék, két különböző dolog összevegyítéséből nagyon jó dolgok születhetnek... viszont ehhez át kell gondolnod, hogy a részek gördülékenyen illeszkedjenek egymáshoz, mint az óramű fogaskerekei. Egy fejlett arzenálú katonának ellenfele lehet egy közönséges zombi... viszont az egyszeri lovagoknak nagyon be kell keményíteniük ahhoz, hogy labdába rúghassanak.
A forrás itt - felhívnám a figyelmet a frakció kifejezetten sci-fis, hideg "neonízű" zenéjére!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése