Ma hunyt el kilencvenöt évesen Nelson Mandela. Hosszú és eredményes életet élt, ami mellett én sem mehetek el szó nélkül. Bevallom, mégis kicsit gondban vagyok, mégpedig fiatalkorom miatt. Mióta az eszemet tudom, még inkább, mióta a szótáramba felvettem a "más országok", "politika" meg "történelem" kifejezéseket, ő már Dél-Afrika elnöke volt. Már rég kiengedték a börtönből, ahol 27 évet töltött - ennyi idős vagyok most én.
Olvasom, mennyi minden volt ő, mennyi mindennek tartották őt - királyi sarjnak, terroristának, börtönlakónak, államférfinek -, és mire én megismertem, már egy öregúr volt, aki bölcsen mosolygott a fényképekről.
Mondom, fiatal vagyok, de most konkrétan kisfiúnak érzem magam. Ugyanis egy kisember szemében ezek az öregurak mindig is öregurak voltak, nem egy ív végét jelentik ők, hanem magát az ívet. Nem ismertem Mandelát, a királyi sarjat, nem ismertem Mandelát, a terroristát, nem ismertem, mint 46664-et, de ismertem Mandelát, az államférfit. És mint minden kisfiú, én is hálás vagyok, hogy egy öregúr nem abban az állapotban adta át nekem a világot, amiben találta.
Isten Veled, Mandela! Nyugodj békében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése