Büszkeség és balítélet meg már megint a listázás

Hiába, no, hallom, hogy megint listázni kell, ítélkezni, többek között azokat is, akik nem hajlandók ítélkezni.

Nem sokára itt a Budapest Pride, és ennek örömére létrehozták "A nagy köcsög adatbázist". Nívós tartalom, nívós forma, nívós cél. Röviden, tömören arról van szó, hogy nyilvánosságra hozták azok listáját, akik Facebookon bejelölték, hogy ők bizony elmennek a Pride-ra. Tették ezt azért, mert nem tűrhetik, hogy akár a "buzik", akár a "buzibarátok" csak úgy megússzák. Elvégre egy normális ember vasalt bakanccsal próbálja kiverni másból a buziságot, persze csak és kizárólag annak lelki üdvéért, vagyis merő altruizmusból.

Tessék, itt a lista!

Ki tudja, lehet, hogy éppen az egyik szomszéd, vagy az utcában lévő kisbolt eladója, esetleg egy munkatárs pofája vigyorog vissza ránk.

Tehát, ha ismerőst látunk, akkor leszünk szívesek átkopogni hozzá, mondjuk este tízkor, amikor biztos otthon van, hogy mégis hogy képzeli ezt. Elvégre, ha egy ismerősről kiderül valami, akkor az a normális, hogy elítéljük, ahelyett, hogy megpróbálnánk megérteni. Mert ez esetben mégis olyasvalakiről van szó, akihez - remélhetőleg - eleddig emberként viszonyultunk. Ahhoz pedig hozzátartozik az, hogy olykor megértjük.

No, tisztázzunk pár dolgot, mielőtt továbbmennénk! Ez a lista már alapból nyilvános volt, tekintve, hogy egy Facebook eseményről van szó. Ebből nyilvános adatbázist összeállítani akkora erény, mintha fognánk egy telefonkönyvet, kigyűjtenénk a Kovácsokat és a Tóthokat, és a listát nyilvánosságra hozzuk azzal, hogy ezeket az embereket nem szeretjük. Nem, nem igaz, mert abban is több munka lenne.

De azt hiszem, még mindig összekeverjük a szezont a fazonnal. Ugyanis ennek az egész eseménynek pont a nyilvánosság a lényege. Arról szól, hogy a melegek felvállalják magukat, kimennek az utcára, megmutatják, hogy ők is emberek. Azok, akik meg heterókként bejelölték az eseményt, azt hozzák nyilvánosságra, hogy őket bizony ez nem zavarja.

Ezek után ezzel indítani a bejegyzést:

Idén sem hagyjuk rejtőzködni a buzikat.

Irtó nagy sötétségre vall. Mintha napnyugtakor páran kiállnának a dombra, kezüket a halántékukra tennék, majd azt zsolozsmáznák, hogy "menye-menye-mennyen le a Nap"! Aztán meg nem lement, nézd mán?

Persze, most mondhatnánk, hogy legalább a felütés már őszintén tartalmazza az egész sava-borsát. Meg hát ha az egész nyilvános, akkor hol is a probléma?

A probléma ott van, hogy valakik fogják ezt a listát, és úgy viszonyulnak hozzá, mintha McCarthy adta volna a kezükbe. Nem A nem vénnek való vidék és Az út szerzője. A másik, akinek komoly ambíciói voltak politika terén. De persze őt simán lecserélhetném valamelyik csinovnyikra a rendszerváltás előttről.

Akárhogy is, beidegződés az, hogy a lista jó. A lista hatalom. A lista azt jelenti, hogy mi mindent tudunk rólad, te meg semmit nem tudsz rólunk. Éppen ezért mi beléd tudunk rúgni, de te csak árnyakba rúghatsz vissza.

Nem egyszer láttam, hogy valaki büszkén vállalja a hovatartozását politikai fronton, csakhogy utána az ajtajába Dávid-csillagot karcoljanak gondos kezek. Nem azért, mert az illető zsidó lett volna. Egyszerűen azért, mert az elkövetők gyűlölték a zsidókat. Gyűlölték az adott pártot. Tehát, a kettő között egyenlőségjelet vontak, és lőn! Mindamellett, hogy úgy voltak vele, hogy zsidónak lenni továbbra is szégyen, mert hát mégis csak megszégyenítés eszközeként használták. A megszégyenítést pedig az elhallgattatás eszközeként, mert azt könnyebb, mint meghallgatni.

Egyszer sem vállalta senki fel a tettet. Egyrészt, mert ahhoz gerinc kell. Másrészt, mert ezek az emberek az anonimitás mögé rejtőznek. Nem kell azt mondaniuk, hogy ők voltak konkrétan azok, akiknek nem szimpatikus ez a hozzáállás. Tehetünk ilyenkor nyugodtan úgy, mintha a Társadalom keze lettünk volna. Voltaképpen maga a Társadalom véste fel azt a jelet, ami egy normális társadalomban nem tartalmazna semmi negatívumot, egyszerűen olyan lenne, mint a Kovács vezetéknév, de a normális társadalom nem is nagybetűvel írja a nevét. Mert hát ez azt jelenti, hogy Mi képviseljük A Társadalmat, hozzánk kell igazodni. Ha Mi valakibe belerúgunk, azt a többség érdekében tesszük, tehát Mi vagyunk a Jófiúk.

De mégsem vállaljuk fel, kik vagyunk. Nem, mert akkor még a végén minket ítélnének el, márpedig az a mi kiváltságunk! Ha minket ítélnek el, azt nem tudjuk elviselni, akkor alvás előtt nedvesre sírjuk a kis párnánkat. Nekünk is vannak érzéseink, no.

Ez a krédója ennek a listának is. Ha petíciót gyűjtenének a Pride lezárására, nos, azzal se értenék egyet, de jóval gerincesebb, tiszteletreméltóbb hozzáállás lenne. Akkor az ő nevük, az ő aláírásuk lenne ott azon a listán, felvállalták volna magukat. Ahogy az általuk elítélt emberkék is teszik. De úgy látom, ez egy olyan hozzáállás, amit megérteni, amit értelmezni nem sikerült a tisztelt uraknak.

Én speciel nem jelöltem be a részvételt a Facebookon, tehát az én "pofám nem vigyorog vissza" ott senkire. Mégsem mehetek el szó nélkül emellett a hozzáállás mellett.

A vicc az egészben, hogy pont ez a mentalitás az, ami indokolttá teszi ezeket a felvonulásokat. Egy olyan társadalomban, ami elfogadná a melegeket, nem lenne felvonulás, mert senki nem érezné szükségességét, hogy összeszedje a bátorságát és felvállalja magát (ettől függetlenül ha el is jutunk oda, most már olyankor is lesz, megemlékezésül egy küzdelemre). De egy olyan társadalomban elő nem fordulhatna az, hogy az a természetes, hogy valakinek titkolnia kell kilétét, de mi ennek ellenére ezt nem hagyjuk, utánamegyünk, és előszedjük.

De most hagyjuk egy kicsit a társadalmat. Hagyjuk egy kicsit a korábban említett krédómat is, hogy nem hiszem, van jogunk beszólni mások életébe, hogy kit szeressenek, satöbbi. Most egy kicsit maradjunk mi: ti, drága barátaim, a listátokkal, és én.

Nem várom el, hogy a fent leírtakat megértsétek. Gondolom, el sem olvastátok tisztességesen, levontátok a következtetéseteket, hogy ez nem vereget hátba minket, tehát egy mocskos szarházi. Lelketek rajta. A fent leírtak nem nektek szóltak. Azoknak az embereknek szólt, akiket meg akartok félemlíteni, hogy nincsenek egyedül. Azoknak az embereknek szólt, akik idegenkednek a homoszexualitástól, de jóravaló, rendes emberek, hogy tudják nem ez a helyes út, hogy nem őket képviselitek. Azoknak az embereknek szólt, akik külföldről pillantanak haza, hogy tudják, nem minket képviseltek. Ez mindenki másnak szólt.

A következő viszont nektek szól: amellett, hogy bosszantotok, mulattattok is. Mulattat a gondolat, hogy komolyan azt hiszitek, ti vagytok a mérce. Drága barátaim, egy átlagember számára nem megtiszteltetés közétek tartozni. Egy átlagember számára az nem megtiszteltetés, ha egy sorban említik őt veletek.

Nem fognak csápolni, hogy bizonyítsanak, hogy megfeleljenek nektek, hogy aztán kedvetekre válogassatok közülük. Nem lesznek álmatlan éjszakáik, mert nem tartozhatnak közétek, mert nem akarnak közétek tartozni. És nem azért, mert idegenkedtek valamitől, hanem a módszereitek miatt. Ami ostoba, gyáva, embertelen.

De talán nem is várhatok tőletek mást. Könnyes szemek között elsírtátok, hogy "már nem is használhatjuk sértésként a zsidót vagy buzit, mert mások megsértődnek!", amely hozzáállástól a teljes Monty Python-gárda összecsinálná magát, olyan abszurd. Elbújtok olyan eszmék mögé, mint haza vagy társadalom, amikért ki kellene állni. Szerettek belerúgni másba, de nem bírjátok a rúgásokat.

Ez másokat felháborít. Szerintem azért, mert még mindig vannak elvárásaik felétek szemben. Tudom, ez titeket taszít, mert mi az, hogy elvárnak tőletek bármit, de gondolom azért teszik, mert valahol a lelkük mélyén hisznek bennetek. Én azonban már túljutottam azon, hogy megpróbáljam felnyitni a szemetek, vagy hogy a lelketek simogassam. Őket frusztrálja a hozzáállásátok, engem a bosszúság ellenére mulattat.

De csak a mihez tartás végett: mulattat, valahányszor felhozzátok, hogy ha a másik elítél titeket, akkor voltaképpen ő sem jobb nálatok - mert akkor nagyon jó véleménnyel lehettek magatokról. Mulattat az, hogy egy olyan hozzáállásért kampányoltok, amivel nem tudtok mit kezdeni, mert ugyan nem hisztek a megértésben, de elvárjátok. Büszkék vagytok arra, hova tartoztok, de nem tesztek meg érte semmit, hogy miattatok büszkén lehessen ugyanoda tartozni.

Nem álltok ki senkiért, inkább kihasználjátok más félelmeit és tudatlanságát. Ezért ha valaha is tényleg valami fenyegetné ezt az országot, megkérlek titeket, álljatok át a másik oldalra, mert minél többen csatlakoztok hozzájuk, ők annál kevesebben vannak. De persze akkor valószínű, hogy árkon-bokron túl lennétek.

Azt gondoltok rólam, amit akartok, mert ha azért egy szörnyeteg vagyok, mert pl. kiállok a szomszédomért, ahelyett, hogy megfélemlíteném, ott nincs miről beszélnünk. Onnantól kezdve eljátszottátok az esélyetek arra, hogy meg akarjalak titeket érteni. Amilyen az adjon Isten... akkor is, ha "hát egy libsinek kötelessége nem úgy állni hozzánk, ahogy mi tesszük!" Ki mondta, hogy az vagyok? Elmondhattok bárminek, de ez nem jelenti azt, hogy az vagyok.

Lehet persze megfélemlítést meg erőszakot alkalmazni, de attól a dolgok még nem változnak. Hiába versz valakit, attól nem kerül még egy hold az égre, és más sem fog változni.

Nem kell megértenetek. Másokkal szemben én ezt nem várom el tőletek. De felnőtt emberek vagytok, így ha pofára estek, mert hülyék voltatok, én nem foglak felkarolni titeket. Nem fogom félig szomorkásan, félig megértően azt mondani, hogy lám, lám, ugye, hogy nem érte meg? Nem fog érdekelni, mert ezeket a köröket már ezerszer leróttuk.

Untat, ahogy egy épeszű embert is untatja, ha ezredjére kell rászólni a hülye gyerekre, ne a nyitott benzintartály fölött dohányozzon.

És a miheztartás végett: innentől kezdve minden anonim hozzászólást automatikusan törlök a blogomról. Mert nemcsak szólásszabadság van, de szólásfelelősség is, és szerintem a minimum, hogy elvárhassam, mások is felvállalják a kilétüket, ha én megteszem.