Ha év eleje, akkor irány a Jurassic Park! Értekeztem már az
első részről, ami a szívem csücske, értekeztem már a
másodikról, amit mind az első rész, mind a regény meggyalázásának éreztem... no de mi a helyzet a harmadik résszel?
Tapasztalt filmnézők tudják, hogy a filmszériák esetén a harmadik résztől nem szabad sok jót várni, mert az ember könnyen pofára esik. Különösen, ha közben történt egy rendezőcsere. Márpedig Spielberg távozott, átadva a stafétát Joe Johnstonnak. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a harmadik film nincs másfél óra, akkor röviden le is zárhatjuk, hogy ez a film még a másodiknál is rosszabb, jóccakát, nemde?
Csakhogy erről szó sincs. Ha az elsőről elmondhatjuk, hogy maradandó mozivarázs, a másodikról, hogy egy hatalmas csalódás, akkor valahol stílszerű, hogy a harmadik pont a kettő között van: kellemes kikapcsolódás, se több, se kevesebb.
Joe Johnston persze azért nem is egy kezdő rendezőként kapta meg a filmet, addigra olyan alkotások fűződtek a nevéhez, mint a
Drágám, a kölykök összementek, a
Jumanji vagy a
Rocketeer - azóta pedig ő vitte a vászonra Amerika Kapitányt. Sok fanyalgónak persze továbbra is probléma volt, hogy ő mégsem Spielberg, de szerintem ez kicsit igazságtalan. Egyrészt azért, mert bár Johnston az, akire művész helyett a tisztességes iparos jelzőt szokás használni, ezt a jelzőt esetében a legjobb értelemben tehetjük. Bevallom töredelmesen, én eddig minden filmjét élveztem, és bár a munkásságában nem találkozunk olyan mérföldkövekkel, mint Spielbergnél, kevesebbszer is kellett csalódnom benne. Ettől függetlenül ennek a cikknek nem célja a két rendezőt érdemben összehasonlítani, azonban a stafétaátadás miatt ez a kevés elkerülhetetlen.
Annál is inkább, mert az egész film alatt érződik, hogy Johnston tisztában, kinek a hagyatékát kapta meg. Éppen ezért már itt le kell szögeznem: nem ezt a filmjét tartom a legerősebbnek. Messze nem. Ettől függetlenül önmagában egy kifejezetten szórakoztató, jópofa alkotás. Ha pedig a széria részeként tekintünk rá, akkor nem mehetünk el amellett, hogy nem éri el ugyan az első film szintjét, de szerencsére a második mélységeit sem. És hiába próbálja az ember kritikusként elkerülni a "legalább nem olyan tré, mint az előző" érvet, ez ebben az esetben igen is számít, ugyanis nem milliméternyi minőségkülönbségről van szó.
A történet? A San Diego-i incidens után a Jurassic Park létezése nyílt titok. Sorna szigetet ugyan tiltott övezetnek nyilvánítják, ám akadnak olyanok, akiket vonz a tiltott gyümölcs - és a dinók -, aminek aztán kénytelenek meginni a levét. Amikor páran elhatározzák, hogy csónakkal közelítik meg a szigetet, és egy siklóernyővel, a magasból, távcsővel csodálják meg az állatokat... nos, hamar kiderül, hogy még ez sem nyújt elég biztonságot, a balul sikerült kirándulás következtében a szigeten egy Ben nevű kisfiú marad magára. A szülei pedig nem tehetnek mást, mint mentőexpedíciót indítanak egy marék zsoldossal, miután megnyerték az útra az egyik legnagyobb szaktekintélyt: Dr. Alan Grantet.
Ismerős a helyzet? Nem véletlenül, más a második rész is egy mentőexpedícióval indított. Ennek ellenére a harmadik résznek több köze van az elsőhöz, és ez apró jelenetekben látszódik. Grant például ismét egy ásatáson találkozik egy gazdag mecénással, aki megígéri, hogy finanszírozza a munkálatokat, amennyiben a hétvégén elkíséri őt a gépén egy dél-amerikai szigetre - az pedig már csak hab a tortán, hogy közvetlenül előtte ugyanúgy egy új felszerelést próbálnak ki, mint az első részben. És mit tesz Isten, a társaság is úgy vonja magára a helyi csúcsragadozó figyelmét, hogy
reflektorokkal belevilágítanak a képébe hangszóróval üvöltöznek a vadászterületén. Az pedig ízekre is szedi a gépet, ahogy a T-rex tette a kocsival az első részben.
Elsőre kicsit olyan, mint amikor a tizennégy éves srác kedvence hatása alatt elkezd történetet írni, amiben véletlenül jóval több a hasonlóság az ihletőforrással, mint azt észrevenné. Azonban itt ennél egy kicsit többről van szó, és a párhuzamok ellenére akadnak eltérések is. Ez viszont pont az említett "kicsit több"-ből fakad: ugyanis a film nemcsak sok helyen követi az elsőt, de egyben kompenzál a másodikért is.
Ez leglátványosabban a dinoszauruszokon érhető tetten:
Az elveszett világ ugyanis 90%-ában a T-rexekről szólt. Alig érnek emberek a szigetre, máris ők görgetik tovább a történetet, maguk előtt terelve a szereplőket. Ugyan akadnak a filmben kompik és raptorok, mégis, dramaturgia szempontjából semmit nem sérülne a film, ha ott sem lennének. Ezzel szemben a T-rex kölykön keresztül tapasztalhatjuk meg a két csapat közti morális különbséget, a szülei miatt kell sietniük hőseinknek, aztán végül egyikük miatt válik nyilvánossá a dinók jelenléte.
Ezzel szemben itt csak egy példány teszi tiszteletét, hogy a harmadik film nehézfiúja vele mérhesse össze az erejét. Ez a dinó pedig már a poszterről is kitúrta a T-rexet: ez a Spinosaurus, az egyik legnagyobb húsevő dinoszaurusz. A meccset természetesen ő nyeri, ami persze üzenet a nézőknek is: nem csak új dinót kapnak, de erősebbet, jobbat, szebbet is. Ebben persze van nem kevés fogyasztói társadalmi szemlélet, mint amikor az új kocsit a régi rovására reklámozzák, de a dramaturgián érződik, hogy ezzel a készítők is tisztában voltak. Az egyik legnyilvánvalóbb utalás erre, amikor a Hammondékat párszor elmarasztaló Alan megjegyzi, hogy a Spinosaurus rajta sem volt a listán.
Ezzel szemben Sornán egy kifejlett példány garázdálkodik, ami arra utal, hogy az InGennél dolgoztak ezen, csak éppen későbbre tartogatták, és nem akarták ellőni a nyitáshoz az összes puskaporukat. Vagyis ha egy idő után lankadna az érdeklődés a Park iránt, akkor bármikor el tudják sütni, hogy "emberek, új dinóink vannak, amelyek az előzőeknél is félelmetesebbek". Persze Grant nem Malcolm, nem végig osztja Hammondot - ez a megjegyzés viszont jó arra, hogy magyarázza, miért nem volt szó korábban Spinosaurusról, ráadásul ezzel a készítők beismerik, miért is kellett behozni. Ugyanazért, amiért az InGennél dolgoztak rajta: ha az emberek egy idő után ráunnak a T-rexre.
A Spinosaurusra még visszatérek, lássuk, kik keserítik meg még hőseink életét. Egyrészt természetesen a Velociraptorok, akik a második részben csak minimális szerepet kaptak, másrészt pedig Pteranodonok, akiknek az előző film végén csak egy cameóra tellett. Tehát a film tartja magát az előző részek "három ragadozó" eleméhez - ez eddig a T-rex, a raptorokból illetve egy speciálisból állt, aminek szerepét köpködő Dilophosaurus vagy kicsi Compsognathus töltötte be (ebben a filmben ez utóbbiak cameóznak). Mint írtam, a T-rex szerepét átvette a Spinosaurus, a raptorok maradtak, specialitásnak meg ott vannak a Pteranodonok. És mind a raptoroknak, mind a speciálisoknak több jut, mint a második részben.
Egyáltalán, míg az első részben központi téma volt a raptorok intelligenciája, hogy aztán erről a második részre teljesen megfeledkezzenek, a harmadik részben újult erővel tér vissza. Az első részben a kilincseket tudták lenyomni, itt csapdát állítanak a hősöknek, és előtérben van, hogy kommunikálnak egymással, hogy ha elakadnak egy helyen, hogy keresnek új utakat maguknak. Ők azért üldözik a csapatot, mert az egyikük meglovasított egy tojást, ami megint csak egy elem az egyik korábbi részből, viszont relatíve későn szembesülünk vele. Az is érdekes, hogy a különböző példányoknak másfajta dizájnja van, amivel az alkotók már egyéniséget adtak nekik.
Ami a Pteranodonokat illeti, őket az első regényből importálták, óriáskalitkával együtt, ami kifejezetten hangulatosra sikeredett, korhadó rácsokkal, azon száradó friss guanóval, fiókákkal együtt. Persze, e három fajon kívül is vannak még dinók, ám ők sokszor nem többek díszletnél. Tegyük hozzá, hogy ennek ellenére a harmadik részben láthatunk dinó-dinó kontaktust a két ragadozó küzdelmével vagy amikor a támadó raptorok ellen a szereplők Hadrosaurusok között keresnek menedéket. Van olyan rész is, amiben az első rész brachiosaurusos jelenetei köszönnek vissza, és ezt nem brahiból mondom, és olyan is, amikor kicsit olyan érzésem volt, mintha a
Walking With Dinosaurs kivágott jeleneteit kapnám meg. Annyit fűznék ehhez hozzá, hogy néha a dinók látványosan műek - főleg szegény Ankylosaurusokra gondolok -, és érdekes, hogy első részből szedett dinókat - pl. Brachiosaurus - átdizájnoltak.
Amihez persze hozzátartozik, hogy a másodikban hosszú nyakú dinóknak Apatosaurusokat - vagy, régimódiak kedvéért, Brontosaurusokat - kaptunk, ahogy a regényekben is, csak ott következetesen.
Gondolom, sokan úgy vannak vele, hogy lassan ideje rátérnem az emberi szereplőkre, nem? Nos, közülük Sam Neillt, azaz Dr. Alan Grantet jó (viszont)látni. Az első rész után már igyekszik jobban kijönni a gyerekekkel, a dinókkal való kapcsolata viszonyt kicsit megsínylette a korábbi kirándulást. Valaki, aki a második rész Malcolmjával szemben azért mégis képes elámulni még a Park jószágain, tud normálisan viszonyulni másokhoz és többet tud egyáltalán a vészmadárkodásnál. Teljesen ül az odabökése kollégájának a film közepén. Emellett tetszik, hogy megmaradtak Ellievel barátok, mégha amúgy Laura Dern nem is sokat tesz hozzá a filmhez.
A többi karakter? William H. Macy jó egyszeri családapukának, ő érezhetően a tipikus johnstoni kisember, mégha nem is ez a legmaradandóbb szerepe, ahogy a többieknek sem. Igazából itt is azt éreztem, mint amit korábban írtam: az első karakterei eltaláltak voltak, a másodiké botrányosak, itt okék. Nem rájuk fogunk emlékezni, de nem is kívánjuk a halálukat. Valójában a hétköznapi v1.0-ás kisemberek, akik feje felett összecsaptak a hullámok. Még azt is ki lehet hamar sakkozni, ki hal meg, ki marad életben. Nincsenek túlbonyolítva, de nem érezzük azt az átgondolatlanságot sem, mint az előző részben, náluk érthető, miért viselkednek úgy, ahogy. Akkor is, ha a forgatókönyvírók keze igencsak megszaladt, már ami a feszültségoldásra tett poénokat illeti, melyek bizony néhol az "és téged rúgtak ki a csapatból?" szintet érik - de mivel végül is Jóra Való Kisemberek, nem pedig Tévedhetetlennek Beállított Szociopaták, ezért ezek könnyebben lenyelhetők. Mondjuk én meglettem volna annak az erőteljes sejtetése nélkül, hogy apu és anyu újra összejönnek.
A helyszínt illetően töredelmesen bevallom, a sziget is jobban tetszett, inkább hozta a második könyv hangulatát, mint a második filmben. Dzsungel, tele romokkal, otthagyott járművekkel, érződött rajta, hogy sebtében evakuálták. A folyón való lehajózás pedig megint csak az első könyvből származik, és azt is eltaláltnak éreztem.
Van persze még pár apróság. Az egyik, hogy szeretnék telefont venni ott, ahol Macy karsktere tette, mert az még egy dinó gyomrát is kibírja. Vagy csak arról van szó, hogy mivel a dinók korában nem volt mobil telefon, ezért nem tudja feldolgozni a szervezetük? Kíváncsi vagyok, hogy bírják az azóta bekövetkezett
tarifaemelést. Másrészt viszont úgy vélem, a Spinosaurus gyomrában csörgő telefon egyben utalás a
Pán Péter krokodiljára, akinek a gyomrában ketyegett az óra - olyan képe van a fenevadjának, hogy ez nem lehetetlen. Meg persze ez egy lehetőséget ad arra, hogy a karakterek megint szarban turkáljanak...
A másik a már említett T-rex-Spinosaurus harc. Ugye a valóságban az előbbi állkapcsa volt erősebb, és az látszik a filmben is, hogy a T-rex nyert volna. Persze lehet, hogy a Spinosaurus zabos volt, és ez erőt adott. A fene tudja, hogy értékelte azt, hogy nekimentek repülővel, jó eséllyel kihívásnak vette, és ezért kergette őket végig a szigeten. Emberek, sose hajtsatok repülővel dinónak, mert veszélyes! Mindenki tudja, mi történt Amelia Earharttal,
ugye?
Mit is mondhatnék még? Azt, hogy én örültem volna, ha a film egy kicsit hosszabb, és nem ilyen kurta-furcsa lezárást kapunk, ha az effektek kicsit jobbak, és ha Johnston egy kicsit merészebb lett volna. Persze elég hálátlan feladat Spielberg nyomdokaiba lépni, és ha ehhez még hozzávesszük, hogy a jó nép elég nagyot csalódott a második részben, nos, lehet, hogy én sem mernék nagyon saját utakon járni.
Egy szó, mint száz, a Jurassic Park harmadik része oké. Nem hagy maradandó nyomot az elsővel szemben, de a másodikkal ellentétben kellemesen eltelik. Nem tudok úgy lelkesedni érte hát, mint az első részért, de nem is tudok haragudni rá.
Szóval, részemről ez hát a teljes filmszéria. Kíváncsi vagyok, mit hoz a folytatás!
