Így láttam A harag útját.
2015. május 28., csütörtök
2015. május 25., hétfő
Brandon Hackett: Az időutazás tegnapja
Mintha csak tegnap írtam volna kritikát Brandon Hackett előző regényéről, Az időutazás napjáról. Pedig lehet, hogy holnap volt.
2015. május 23., szombat
Nemzeti konzultáció
Héten levelet kaptam Orbán Viktortól, amiben kikéri a véleményemet a bevándorlásról és a terrorizmusról. A kérdőív mellé kaptam egy plusz oldalnyi levelet is, aminek első sora így hangzik: "Mi, magyarok, 2010-ben úgy határoztunk, hogy minden fontos kérdést megbeszélünk egymással, mielőtt döntést hozunk". Ez érdekes, tekintve, hogy jobban örültem volna, ha a paksi beruházásoknál vagy a vasárnapi boltbezárásnál kérdezik ki a véleményemet, mert mindkettő eléggé érinti mindennapjaimat és a jövőmet. Ez nem történt meg, sőt, elég világosan kifejezésre került, hogy ebbe nincs beleszólásom. Ami ezt a nemzeti konzultációt illeti, nekem az a Simpson család rész ugrott be, amiben a korrupt polgármester a rossz gazdaság miatt a bevándorlókat hibáztatja, majd röhög a markába, amikor a városlakók tokkal-vonóval beveszik.
Pedig egyébként lehet, hogy ez az a téma, amiről beszélgetni kellene intelligensen, körbejárni minden oldalt, már csak azért is, hogy eloszlassák a tévhiteket, és megtudhassuk egyebek mellett, hogy konkrétan miben is érint minket. Jelenleg ez a téma erős, érzelmi alapú polarizáláshoz vezet, amivel aztán nem jutunk előrébb. Végigolvasva a kísérőlevelet azonban megtudjuk, hogy igen is, van még lejjebb, és ez a konzultáció alapból indulatokat akar felkorbácsolni, az ellenzők és támogatók között is, parttalan vitát eredményezve, ami tök jó, mert addig sem beszélünk a minket ténylegesen komolyan érintő kérdésekről, az elszúrt oktatásról, a tönkretett egészségügyről, a munkanélküliségről, a létminimum alatt élőkről.
Hogy is mondta Lyndon B. Johnson elnök? "Ha képes vagy meggyőzni a legutolsó fehér embert, hogy jobb a legjobb színesbőrűnél, akkor nem fogja észrevenni, ha a zsebében turkálsz. A francba is, adj valakit, akit lenézhet, és ki fogja neked üríteni a zsebét!"
Kicsit úgy érzem, itt is erről van szó. A levél retorikája pedig szájbarágósan egyértelmű: Európát vadak fenyegetik, az Unió tehetetlen, egy, csak egy reményünk van, szeretett miniszterelnökünk. A kérdés az, hogy mi, egyszerű parasztok észrevesszük-e ezt a csökött agyunkkal?
Nem kenyerem a vitriol, de ez a hozzáállás süt a levélből. Szeretném persze, ha a politika a tiszteleten és az intelligencián alapulna, vagy, hogy ne tűnjek naivnak, egy kicsivel több szorulna belé ezekből a tulajdonságból. De mivel ezek nincsenek meg, így igazából beszélni is alig van valamiről.
Arról viszont kell. Sokan nyilvánították ki a nemtetszésüket, sokan mondták el, miért sértő mindenkire ez a konzultáció. Most, hogy kézhez kaptam a személyre szóló levelet, most, hogy kikérdezték a véleményemet, én is megszólalok. Hiszen elméletileg ez volt a cél, nem?
Gondolkoztam azon, hogy végigmegyek a kérdéseken, és őszinte, visszafogott, kulturált válaszokat adjak ikszelgetés helyett, de aztán rájöttem, teljesen felesleges. Már a kérdéseket megbundázták, nem csak a lehetséges válaszokat.
Most jöhetnék azzal, hogy az első kérdésben "az ISIS riasztócselekedeteit cselekményeit (sic!)" említi, miközben rengetegen pont az ilyen szervezetek elől menekülnek el más országokba. Említhetném, hogy Magyarországról is sokan vándorolnak ki a megélhetésért, miközben így is nagy a munkanélküliség. De annyi probléma van ezzel a kérdőívvel, hogy ez a jéghegy csúcsa.
Mint mondtam, szeretnék egy intelligens beszélgetést a bevándorlásról, az okokról és lehetőségekről. Szeretnék egy riportot, amiben megszólítanak bevándorlókat, politikusokat, politológusokat, határőröket, szociális munkásokat, rendőröket. Hogy egy adott oldalnak mire van kerete, hogy milyen nehézségekbe ütköznek, hogy milyen félreértések adódhatnak. Hogy aztán számot vethessünk arról, hogy mit is tehetünk. Erre szükség lenne.
Viszont ez a levél csak porhintés. Jópofa például a negyedik pont, ahol vagy egyetértek, vagy alul tájékozott vagyok. A legszebb azonban az utolsó, amiben azt kérdezik tőlem, "hogy a bevándorlás helyett inkább a magyar családok és a születendő gyermekek támogatására van szükség?" Ez egy adott ország politikájában hol volt bármikor kérdés? És kik is ez esetben a "mi" (itt jelenleg magyarok)? És mikor fog ez a pont megvalósulni? Mert nem a bevándorlók veszik el a támogatást a rossz helyzetben levő családoktól.
Elmondom, mi érződik ki a levélből. Hogy az engem megszólító személy szeretné hősnek érezni magát. Ráadásul biztosra megy, tudja, hogy megússza, mert valójában Európa legfeljebb barackot ad a fejére, a bevándorlók pedig nem jelentenek igazi veszélyt, így hát felfújja, és elé áll. Ebből látszik, hogy valójában nem is veszi komolyan a kérdést. Az nem zavarja, hogy valójában mekkora károkat okoz. Hogy ezzel egy csoport ellen haragított másokat, hogy ezzel gyengének mutatta az EU-t, hogy ezzel lejáratta a saját népét. Az nem zavarja, hogy erről a témáról tényleg kellene konzultálni, hogy hamar megoldjuk a problémákat, ahelyett, hogy elmérgesítenénk azokat.
Ez a konzultáció nem csak a bevándorlók iránt viseltetik mélységes megvetéssel, hanem mindenki más iránt is. Én meg nem felháborodott vagyok, hanem elkeseredett, szomorú. 2015-öt írunk, és az én adómból kaptam egy olyan levelet, ami a legkétségbeejtőbb időket idézi. Ami tanulatlan, demagóg, és épphogy nem dörgöli az arcomba, hogy nem érdekli a véleményem, csak az, hogy felnézek-e rá.
Hát nem.
A tisztelet pedig kétoldalú.
Pedig egyébként lehet, hogy ez az a téma, amiről beszélgetni kellene intelligensen, körbejárni minden oldalt, már csak azért is, hogy eloszlassák a tévhiteket, és megtudhassuk egyebek mellett, hogy konkrétan miben is érint minket. Jelenleg ez a téma erős, érzelmi alapú polarizáláshoz vezet, amivel aztán nem jutunk előrébb. Végigolvasva a kísérőlevelet azonban megtudjuk, hogy igen is, van még lejjebb, és ez a konzultáció alapból indulatokat akar felkorbácsolni, az ellenzők és támogatók között is, parttalan vitát eredményezve, ami tök jó, mert addig sem beszélünk a minket ténylegesen komolyan érintő kérdésekről, az elszúrt oktatásról, a tönkretett egészségügyről, a munkanélküliségről, a létminimum alatt élőkről.
Hogy is mondta Lyndon B. Johnson elnök? "Ha képes vagy meggyőzni a legutolsó fehér embert, hogy jobb a legjobb színesbőrűnél, akkor nem fogja észrevenni, ha a zsebében turkálsz. A francba is, adj valakit, akit lenézhet, és ki fogja neked üríteni a zsebét!"
Kicsit úgy érzem, itt is erről van szó. A levél retorikája pedig szájbarágósan egyértelmű: Európát vadak fenyegetik, az Unió tehetetlen, egy, csak egy reményünk van, szeretett miniszterelnökünk. A kérdés az, hogy mi, egyszerű parasztok észrevesszük-e ezt a csökött agyunkkal?
Nem kenyerem a vitriol, de ez a hozzáállás süt a levélből. Szeretném persze, ha a politika a tiszteleten és az intelligencián alapulna, vagy, hogy ne tűnjek naivnak, egy kicsivel több szorulna belé ezekből a tulajdonságból. De mivel ezek nincsenek meg, így igazából beszélni is alig van valamiről.
Arról viszont kell. Sokan nyilvánították ki a nemtetszésüket, sokan mondták el, miért sértő mindenkire ez a konzultáció. Most, hogy kézhez kaptam a személyre szóló levelet, most, hogy kikérdezték a véleményemet, én is megszólalok. Hiszen elméletileg ez volt a cél, nem?
Gondolkoztam azon, hogy végigmegyek a kérdéseken, és őszinte, visszafogott, kulturált válaszokat adjak ikszelgetés helyett, de aztán rájöttem, teljesen felesleges. Már a kérdéseket megbundázták, nem csak a lehetséges válaszokat.
Most jöhetnék azzal, hogy az első kérdésben "az ISIS riasztó
Mint mondtam, szeretnék egy intelligens beszélgetést a bevándorlásról, az okokról és lehetőségekről. Szeretnék egy riportot, amiben megszólítanak bevándorlókat, politikusokat, politológusokat, határőröket, szociális munkásokat, rendőröket. Hogy egy adott oldalnak mire van kerete, hogy milyen nehézségekbe ütköznek, hogy milyen félreértések adódhatnak. Hogy aztán számot vethessünk arról, hogy mit is tehetünk. Erre szükség lenne.
Viszont ez a levél csak porhintés. Jópofa például a negyedik pont, ahol vagy egyetértek, vagy alul tájékozott vagyok. A legszebb azonban az utolsó, amiben azt kérdezik tőlem, "hogy a bevándorlás helyett inkább a magyar családok és a születendő gyermekek támogatására van szükség?" Ez egy adott ország politikájában hol volt bármikor kérdés? És kik is ez esetben a "mi" (itt jelenleg magyarok)? És mikor fog ez a pont megvalósulni? Mert nem a bevándorlók veszik el a támogatást a rossz helyzetben levő családoktól.
Elmondom, mi érződik ki a levélből. Hogy az engem megszólító személy szeretné hősnek érezni magát. Ráadásul biztosra megy, tudja, hogy megússza, mert valójában Európa legfeljebb barackot ad a fejére, a bevándorlók pedig nem jelentenek igazi veszélyt, így hát felfújja, és elé áll. Ebből látszik, hogy valójában nem is veszi komolyan a kérdést. Az nem zavarja, hogy valójában mekkora károkat okoz. Hogy ezzel egy csoport ellen haragított másokat, hogy ezzel gyengének mutatta az EU-t, hogy ezzel lejáratta a saját népét. Az nem zavarja, hogy erről a témáról tényleg kellene konzultálni, hogy hamar megoldjuk a problémákat, ahelyett, hogy elmérgesítenénk azokat.
Ez a konzultáció nem csak a bevándorlók iránt viseltetik mélységes megvetéssel, hanem mindenki más iránt is. Én meg nem felháborodott vagyok, hanem elkeseredett, szomorú. 2015-öt írunk, és az én adómból kaptam egy olyan levelet, ami a legkétségbeejtőbb időket idézi. Ami tanulatlan, demagóg, és épphogy nem dörgöli az arcomba, hogy nem érdekli a véleményem, csak az, hogy felnézek-e rá.
Hát nem.
A tisztelet pedig kétoldalú.
2015. május 20., szerda
Mad Max trilógia kettős kritika az SFmagon
Ketten jönnek a sivatagból. Egyik futva, a másik Mad Max.
Avagy közös kritikám olvasható makitra kolleginával az SFmag oldalán.
2015. május 18., hétfő
Garth Nix: Sabriel
Mit tehet egy fiatal leányzó, akinek apja egy fontos küldetésben tűnt el, országát pedig élőholtak fenyegetik a szomszéd királyságból? Először is, nem árt, ha szétnéz, megállapítja, hogy igen, egy ifjúsági regényben van, tehát kizárólag csak ő mentheti meg a világot, punktum. A többi már jönni fog magától.
2015. május 11., hétfő
2015. május 7., csütörtök
2015. május 4., hétfő
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)