Te engem ne hergelj, Szergej! - Rossz bőrben 2.

Nemrégiben megjelent a Random második száma, én pedig az első elemzése kapcsán megígértem, hogy a Rossz bőrben-t előreveszem. Aztán, ahogy teltek-múltak a hónapok korábbi észrevételeim után, egyre inkább érlelődött bennem a gondolat, hogy talán külön is kellene vennem a többitől. Az ok egyszerű: ez az, ami leginkább elüt a többitől.

Illetve, ez az egyik ok. A másik ok az, hogy kíváncsi voltam, milyen véleménnyel vagyok erről a képregényről, ha külön olvasom, nem pediglen a Random többi felhozatalával együtt. Ugyanis az első részben ez volt a legjobb történet, ami mindazonáltal mégsem volt hibátlan, én pedig töredelmesen bevallom, egy kis dilemmában voltam, miszerint:

a) elnézőbb vagyok a képregénnyel, mint azt megérdemli, mivel több fronton is veri a társait, holott voltaképpen vakok között szemüveges fószerről van szó.
vagy
b) kíméletlenebb vagyok a képregénnyel, mint azt megérdemli, mivel a többi képregény számomra túlságosan magas tesztoszteron-töltete felőrölte az idegeimet.

Aztán ott volt az az érzet is, hogy a Rossz bőrben Szergej minden rossz fiús balfaszsága ellenére talán közelebbi rokonságban van Kalyber Joe-val és Tomsterrel, mint a Random többi képregényével. Ez lehet a comic reliefebbre, hétköznapibbra és kerekebbre vett karakterek miatt, vagy amiatt is, hogy a történet előre mozdulását nem egy hentelés jelezte. Akárhogy is, úgy gondoltam, hogy talán érdekesebb, ha Szergejt Kalyberrel és Tomsterrel veszem ezúttal egy kalap alá.

Na szóval, lássuk, hogy alakul Szergej élete. Nem jól, miután laposra verik, ráadásul ez a fránya átok is kínozza, ami által vámpír lett, vagy legalábbis annak képzeli magát. Nem, az az előző részben volt, mostanra kiderül, hogy Szergejjel valami tényleg nincs rendben, mert hát csontvázak vannak a szekrényében. Vagy legalábbis halott prostik.

És ez az, ami kapcsán szembe állítható a Kalyberrel, ugyanis Pilcz Roland folytonos képregényében ugyan az ember kezét leharaphatja a krokodil, mint A smaragd románcában, mégis az egész képregényre ettől függetlenül egy "feel good" hangulat jellemző (ahogy A smaragd románcára is). Megmarad viccesnek, ábrándosnak, és ártatlannak.


Szergej már egy kicsit keményebb, komorabb srác akar lenni, és itt a kulcsszó az "akaron" van. Kiderül ugyanis, hogy alapjában véve inkább balfasz, semmint züllött srác, aki a bandába is azért lépett be, hogy egy csajnak tegye a szépet. Persze ez a megállapítás nemcsak a főhősre, hanem a képregényre is igaz... egyrészt tetszett, hogy Szergej aggódni kezd a húga miatt, másrészt pedig a halott prostik azért mégis csak egy komoly elem, ami után az ember nehezen oldódik fel. Nem vagyok amúgy a beteg humor ellen, azonban mégis úgy érzem, hogy a képregény akkor működik jobban, amikor a naiv oldalát látjuk, ahogy Szergej is akkor lesz érdekesebb karakter.

Oké, pontosítsunk: a probléma amúgy nem a halott prostikkal van, hanem inkább azzal, hogy jelenleg azt hisszük, Szergej végzett velük. Kalyber Joe-ban is van egy szemkiszúró bérgyilkos, és egy sereg, amúgy ártatlan művet tudnék felsorolni, ahol egy irgalmatlanul romlott gonosz kavarja a kavarni valókat. Azonban az ártatlan érzet szempontjából az is fontos, hogy kiköveti el a gonosz tetteket, sőt, az is, hogy mikor. Ha egy alapjában véve jóindulatú hős tesz komorabb dolgokat az utolsó felvonásban, az belefér, elvégre tudjuk, hogy hajnal előtt van a legsötétebb, és szükség - bizonyos fokig - törvényt bont.

Oké, oké, leszállok a prostikról - még a végén megkapom a fejemre, hogy sokat lovagolok rajtuk (he-he-he). Bevallom, a lánytestvér "Csöcsös" megszólításával továbbra sem tudtam megbarátkozni, de lehet, hogy ilyen fronton konzervatív vagyok. Ez van. A "Bige" ezzel szemben helyén van, mármint hogy Szergej így mentette el a telefonkönyvébe.

Ami a többit illeti, nagyon nincs mit morognom: a 24 oldalt jól kitölti, a történet halad annyit előre, mint egy mai átlag amerikai képregény. Pár apróság, amire felhívnám a figyelmet: a kínai boltos néni nekem nem nagyon tűnik kínainak, vagy bármilyen jellegű bevándorlónak, ami nem baj. Viszont itt-ott mintha tört nyelvet beszélne, amit így nem igazán értek. Ugyanakkor a szóban forgó nyelvtörés emészthető, felhasználóbarát, ilyen fronton - számomra - jobban sikerült Kalyber Joe Hugójáénál, aki néha-néha hajlamos Jar Jar territóriumára átsettenkedni. Persze az is igaz, hogy a boltos hölgy nem lett a nyelve miatt comic relief karakter, ami mindenképpen piros pont.

Azt pedig határozottan jópofa ötletnek tartom, hogy főhősünk végigmegy az archetipikus horror szörnyeken - legalábbis úgy tűnik, erre megy ki a játék. Ilyen szempontból a horror klisék még ülnek is, még a prostik is... bár akkor már kíváncsi vagyok a Mr. Hyde Szergejre... vagy a Lagúna réme Szergejre.

Ugyanakkor meg kell jegyeznem, hogy a lezáró szöveggel én egy kicsit csínján bánnék. Tudom, valószínűleg egy Stan Lee-féle önironikus homázs volt a cél, de lehet, hogy egy mezei folytatjuk ide speciel jobban passzolna. Nem vészes, és ez inkább egy morfond, mint valódi kritika. Eh, akár maradhat is, csak kicsit csiszoljanak a tisztelt alkotók rajta, férjen be egy szövegkockába, és mehet is.

No, ennyit a Rossz bőrben második részéről. Hogy egy kicsit visszatérjek a válogatásra, én közülük ezen érzem a legtöbb szívet, illetve azt, hogy általánosabb közönségnek készült. Szergej kalandjai biztató kezdettel indultak, akkor is, ha még azért továbbra is kell a sorozatnak forrnia - de ez természetes, minden (nem pejoratíve) amatőr képregénnyel ez a helyzet. Márpedig amatőr képregényként Szergej teljesen rendjén van - bár úgy érzem, még mindig keresi a helyét, látom, hogy tart valahova, nemcsak egy helyben toporog.

Ha a különféle képregényfesztiválokon 4-500 forintért árulná a tisztelt szerző, akkor nem is sajnálnám a pénzt, de ezeket a fentieket akkor is megírnám. Mert Szergejben meg van a potenciál, hogy valami olyasmivé nője ki magát, aminél már nem kell amatőr jelzőt említenem. Ki tudja, idővel egy Kalyber Joe - Tomster - Rossz Bőrster crossovert is megnéznék. Az lehetne a magyar Scooby-doo, három Bozonttal, akik közül az egyik a szörny. És ezt - Scooby-doo ide vagy oda - dicséretnek szántam.