2009. december 29., kedd

A Top10 legjópofább szuperhatalom

Oké, ez a bejegyzés két okból is született meg: egyrészt arra az esetre, ha valakinek nem lett volna elég geek eddig is ez az oldal, az most nyugodtan hátradőlhessen... másrészt...
Másrészt azért, hogy egy kicsit felidézhessük milyen is volt kissrácként belepillantani egy képregénybe, és felfedezni a Hét Aktuális Legkirályabb Képességét, amit bizony akkoriban nagyon jó érzés lett volna birtokolni, már csak azért is, mert így nagybetűs Valakiknek érezhettük volna magunkat, akik jobbak a Többinél.
Aztán ahogy cseperedtünk, és egyre több hérosszal volt dolgunk, az egész úgy kezdett egyre fásultabb lenni. Az emberfeletti erő mindig is az emberi képzeletet leginkább megmozgató hatalom volt, de emellett nyakra-főre botlik az ember repülésbe, sebezhetetlenségbe, telepátiába, energiacsapásba, és az egész szépen lassan elveszti az ízét, végül már a legújabb Superman-klónra csak legyintünk egyet.
Természetesen nem a szuperképességben mérhető az adott képregény eredetisége, sőt, mi sem áll távolabb ennél, ugyanis a Watchmen, az All-Star Superman, a Rising Stars vagy a Planetary mind a történetükkel, karaktereikkel, többlettartalmukkal emelkedtek ki az átlagból... viszont a szuperképességek jelenthetik a cseresznyét a habos tortán, ugyanis az író ott tudja elsütni a legelvetemültebb sziporkáit, lévén, valljuk be, a szuperhatalmak önmagukban is elvontak - különösen, ha valaki elgondolkodik, hogyan is működne az a való világban.
Akkor ezek után lássuk is a jelölteket sorjában - vannak közöttük olyanok, amelyek szerintem kimondottan eredetire sikerültek, de olyan is akad, ahol inkább a megvalósítás számított.

10. Az Emberi Amőba - Többszörös Ember

Azt hiszem jó páran látták már a Közös Több- szörös című Michael Keaton-filmet - de ha esetleg lennének olyanok, akik nem, nos, gondolom még ők is érezték azt, hogy semmi kedvük elmenni munkába, kivinni a szemetet, bevásárolni, hanem maradnának a kanapén és befejeznék a hátralévő húsz-harminc oldalt a regényből. Úgyis nagy szívfájdalmunk, hogy egyszerre nem lehetünk több helyen, a nap meg csak 24 órából áll.
Emellett az embernek ideje is, illetve kedve is lenne megváltani a világot, elvégre amennyiben az egyik többszöröse otthagyná a fogát... nos, azt is bőven túl lehetne élni.
Plusz a képességgel jópofa egzisztencialista kérdéseket vethetünk fel (ahogy az eltelt évek alatt fel is vetettek): mennyire tekinthető saját magunknak a többszörösünk, mennyire esik szét a személyiségünk, illetve - ez már csak apróság - mennyire fárad ki az ember egy hosszú - öt-hét többszörösös - nap után, miután összeolvad?

9. A Gépben Lakozó Szellemi Vezető - Mitchell Hundred

Brian K. Vaughan egy különös emberke - ahelyett, hogy ezerrel szórná a vadabbnál vadabb ötleteit, fog egyet, és azt viszi végig köteteken keresztül, lásd példának okáért a hazai Vertigo gyűjteményben is megjelenő Y: Az Utolsó Ember sorozatot.
Az Ex Machinában egy olyan politikai babérokra törekvő szuperhőssel találkozhatunk, aki szót ért a gépekkel, illetve képes irányítani őket, bár nem szükségszerűen fogadnak szót.


Mitchell mellett szót érdemel még ebben a mezőnyben a Planetary Dobosa, aki úgy szintén képes kommunikálni a gépekkel, noha az ő esetében a kulcsszó inkább az információ áramlása. Mivel azonban Dobos több mint valószínűleg zakkant, ezért rá nem szavaznék... ugyanakkor akinek interdimenzionális pornóra fájna a foga, az nyugodtan forduljon hozzá.


8. Már itt sem vagy - Jay "Popinjay" Aykroyd

Kevesen tudják George R. R. Martinról - legalábbis hazánkban -, hogy nagy kép- regényrajongó. Az 1980as évek végén meg is alkotott írótársaival - olyanokkal, mint Roger Zelazny és Chris Claremont - egy közös világot, ahol egy földönkívüli vírus gyökeresen megváltoztatta az emberiség történelmét. A ciklus a Wild Cards nevet kapta, ugyanis a vírus embertől függően különböző tüneteket produkált. A leggyakoribb a halál volt (az adott személy a Fekete Királynőt húzta), mások groteszk lényekké torzultak - ők lettek a Jokerek -, míg a szuperképességre szert tevő embereket Ászoknak keresztelték el. Rajtuk kívül még ott vannak a Bubik, akik tökéletesen használhatatlan hatalmak birtokába jutottak, így valamelyikük szakállat tud növeszteni pillanatok alatt, mások arasznyira tudnak lebegni a föld fölött.
Számtalan jópofa figurával találkozhatunk a Wild Cards világán belül, azonban számomra az egyik legsajátosabb Popinjay karaktere, aki képes másokat elteleportálni. Aki találkozott már igazi seggfejjel, az képes értékelni ezt a képességet...

7. Világok Vándora - Luther Arkwright

Szerintem mindenki álmodozott már arról, hogy milyen lenne ellátogatni egy párhuzamos valóságba, ahol a dolgok egy kicsit másképpen alakultak - mindezt a Sliders távirányítója nélkül, mert ugye elveszni azért nem szeretnénk, csupán kiruccanni. Bryan Talbot karaktere, Luther Arkwright puszta akarattal képes átjárni a párhuzamos valóságok között, és... ecsetelnem kell ezt, emberek? Szerintem az idejárók jó eséllyel erre tennék a voksukat.

6. Állati - Animal Man

Az állati képességekkel rendelkező szuperhősökkel Dunát lehetne rekeszteni, Bernhard "Buddy" Baker azonban annyiban mégis egyedi eset, hogy ő a közelében levő jószágok képességeit tudja lemásolni, akkor is, ha anatómiailag fikarcnyit sem változik. Ez a képesség mindnyájuk életébe új színt vihetne, hacsak a labdázásra gondolunk ebünkkel, ha madárlesen tollas barátainkat közelebbről akarnánk megsasolni, vagy versenyt úsznánk Flipperrel. Az olyanokat, mint a bikaviadal, szándékosan nem említettem - egyrészt az Animal Man alapvetően egy állatbarát képregény, másrészt különben is, az ember ne éljen vissza a hatalmával... kivéve ha egy szemtelen szárnyasnak kell megmutatni, mint abban a bizonyos Red Bull reklámban.

5. Éledő Csillagok - a teljes Rising Stars gárda

J. Michael Straczinsky képregényét sokan egy lapon szokták emlegetni a Watchmennel - én legalább is igen -, azzal a kiegészítéssel, hogy míg az utóbbi olyan, mintha Philip K. Dicket kérték volna fel arra, hogy írjon egy szuperhős-történetet, akkor a Rising Stars ugyanez, Ray Bradburyvel.
Maga a mű megérdemel egy külön cikket - és kapni is fog, csak nem tudom mikor: annyi a jó mű, és oly' kevés az idő -, de már maga a gárda sem hétköznapi, még szuperhősös mércével sem. Igen, vannak ugyan kötelező repülő-sebezhetetlen-muszklimiskák, de őket is kellő árnyaltsággal kezeli Straczinsky... azonban az "alapcsomagon" kívül csupa szokatlan emberke van: a sebezhetetlen, aki nem tud semmit kezdeni a képességévél, ugyanis átlagos - vagy azon aluli - ügyességgel és erővel bír, viszont emellett zéró tapintása van; a nő, akiben mindenki Álmai Asszonyát látja; az énekes, akinek dalára senki sem emlékszik, csak annyit, hogy nagyon szép; az álomjáró; a halottlátó; a telekinetikus, aki csupán apró dolgokat képes mozgatni, azokat viszont minden mennyiségben; a gyógyító; a szuperzseni; a pap gyermeke, aki csak lebegni és ragyogni tud.
Persze, mint korábban említettem, ez csak a cseresznye - Straczinsky olyan ügyesen keveri a lapokat, hogy a Rising Stars még azoknak is kötelező olvasmány, akik nem kedvelik a szuperhősöket... de erről később.

4. Mindenkinek Van Egy Álma - Morpheus, Sandman


Freddy Krueger óta tudjuk, hogy a rémálmoknak komoly következményei lehetnek... nos, Morpheus minden álom királya, és mellette Krueger egy pitiáner kispályás, olyan... olyan, mint a követ birtokló Dr. Dee.
Morpheus talán az egyik legérdekesebb képregényfigura, és talán a legnépszerűbb karakter, akit Neil Gaiman kitalált - sokan amúgy az írót vélik felfedezni Sandmanben, és tény, hogy távolról Morpheus tényleg kicsit Gaimanre emlékeztet: fekete ruha, hosszúkás arca, kusza frizura. Akárhogy is, Morpheusnak teljes körű hatalma van az álmok felett, és ezen keresztül mások személyisége felett is - nem akarok spoilerkedni, mert bízom benne, hogy az idejárók is olvasni szeretnék majd magyarul a többi kötetet, de éppenséggel a második történetben van a legkedvencebb ítéletem Sandmantől - hogy ki, vagy kik felett, azt majd mindenki megtudja a maga idejében.
Ja, és most komolyan, ki ne szeretne egy olyan helyen lakni, ahol a házvezető egy tündér, a pedellus egy tökfej, a kézbesítő egy holló, a közelben pedig Káin és Ábel lakik? Ki ne szeretne egy ilyen világ része lenni?

3. A Városok Istene - Jack Hawksmoor

A szuperhősök előszeretettel védelmezik a rendet nagyvárosokban - elsősorban azért is, mert a nagy számok törvénye alapján ott történik a legtöbb randalírozás, másrészt viszont egy szupercsörte csak felhő karcolókkal a háttérben mutat igazán. Emlékszik még valaki arra a történetre, amikor Pókember kénytelen volt kiruccanni a külvárosba? Mivel nem tudott hálóhintázni, ezért kénytelen volt gyalogolni, a kutyák megugatták, és a végén már visszasírta New York koszos-mocskos sikátorait.
Warren Ellis pont ezt szem előtt tartva alkotta meg Jack Hawksmoor karakterét - Nicholas Hawksmoor építészről és Rugóláb Jack városi legendájáról elnevezve. Jack egy öltönyös-mezítlábas karakter, aki úgy gubbaszt a házfalakhoz tapadva, mint Pókember, akkorát ugrik, mint Hulk, képes utazni a városok között, hallja a "gondolataikat", képes újjáépíteni a házakat és az utcákat, vagy éppen irányítani őket, emellett pedig ereje az adott város nagyságában rejlik.
Batmanre szokás mondani, hogy ő egyben Gotham - Jack mindig az éppen általa védelmezett város.

2. Egy Fatalista Isten - Dr. Manhattan


Íme, az ember, aki annyit tud és annyi mindenre képes... hogy nem tesz semmit. Manhattant már kielemeztem egyszer korábban, viszont ez a csavar van annyira ötletes, hogy helyet kapjon ezen a listán.

1. Képzeletbeli Barátok - Dorothy Spinner

Ugye előfordult velünk is néha, amikor képzeletbeli barátokhoz fordultunk - nem, itt most ezalatt nem azt értem, hogy láthatatlan emberkéket vendégeltünk meg teával, csak úgy elképzeltük, hogy de jó is lenne, ha a képzeletünkben élő emberkék valóságosak lennének. A sok hülye gyerek egyből leszállna rólunk, és mi is menőnek érezhetnénk magunkat.
Kis szerencsével azonban viszonylag hamar túljuthatunk ezeken a periódusokon - szegény Dorothy azonban nem ilyen mázlista, ugyanis őt a sors majomképpel verte meg, amit azzal a képességgel kompenzált, hogy képes életre hívni képzeletbeli barátait.
Persze a helyzet nem ilyen rózsaszín, és Dr. Jekyll óta tudjuk, hogy mindnyájunkban él valami, amitől jobb megvédeni a világot - ez Dorothy esetében a Gyertyagyáros, egy emberi félelmekből összegyúrt szörnyeteg.
Dorothy a Doom Patrol nevű dadaista szuperhős-csapat üdvöskéje, ahová olyan karakterek tartoznak, mint Bolond Jane, aki 64 személyiséggel és ennek megfelelő szuperképességgel bír, Danny, a transzvesztita utca, valamint olyan nívós ellenfeleik vannak, mint Állat-Zöldség-Ásvány Ember... ők is megérdemelnének talán egy külön helyet, de Jack Hawksmoor csapátával, az Authorityvel is ugyanez a helyzet... azonban - az Éledő Csillagokkal szemben - őket nagyságrendekkel sajátosabb karaktereknek éreztem a csapatukon belül.

Nos, dióhéjban ennyit az extrémebb képességekről... talán akad még olyan, ami még szót érdemelt volna, de az én szubjektív listámban ezek szerepelnek. Mint mondtam, egy képregényt nem ez tesz naggyá... viszont az vesse rám az első követ, aki nem szokott egy képregény kapcsán ilyesmiről ábrándozni - vagy inkább mégsem, mert nem vagyok sebezhetetlen.

Nincsenek megjegyzések: