Amikor megnyitottam a blogomat, megfogadtam, hogy semmi esetre sem fogom benne megváltani a világot afféle hőzöngő netremeteként. Most sem tervezem, de azért egy személyes élményt megosztanék, mert jobb, ha az ember kiírja magából, és különben is, arra találták ki a blogot, hogy az ember néha egy jót muffogjon benne.
Mint korábban írtam, friss állásom van, ami lefoglal annyira, hogy egy kicsit visszavegyen olvasmányélményeim megosztásában, de arra jó – albérlet és miegyéb fizetése mellet –, hogy beszálljak a családi számlák rendezésébe. Eddig az ösztöndíjamból tettem ezt (a maradékot meg elvertem képregényre és fantasztikus könyvekre, mert én is csak emberből vagyok), de ugye az állás mégis csak effektívebb.
Azonban diploma és állásszerzés között eltelt egy kevés idő, és akkor inkább ment a pénz – utazás Pestre, majd vissza, interjúkra – mint jött, elvégre se ösztöndíj, se fizetés nem volt. Így sikeresen nem tudtam finanszírozni a TV-t és a netet, így korlátozva is lettünk. Ezzel eddig nincs semmi probléma, mert ez bizony benne van a pakliban.
Azonban közel három hete bementem, hogy van állásom, újra tudnám fizetni, viszont a felgyülemlett összeget egybe nem tudnám vállalni, mert addigra a három hónap mellé teljes áron felszámlázták a korlátozott októberit, és kiszámlázták a novemberit is, azt is teljes áron. Az ügyfélfogadáson egy ifjú hölgy azt mondta, hogy semmi baj, pályázzak meg részletfizetést, és ha elfogadják, akkor elég kifizetni az első részletet, és a korlátozás feloldódik. Bevallom, ennek megörültem, és bár úgy számoltam, hogy három hónap alatt kétszeres sebességgel beérem magam, az ilyesmi mégis csak számít. Már nem lakom Szegeden, de öcsém nagy Warcraft rajongó és anyukámnak is jól jön a net.
Szóval, olyan tizenkétezret félre is raktam, itthon is hagytam, mert az öcsém tűkön ült. Amikor a hét elején beszaladt befizetni a pénzt, fél 5-re ért oda, és akkorra már nem voltak hajlandók fogadni, mert 5-ig van ügyfélfogadás, ők meg mára végeztek. Másnap visszament, viszont kiderült, hogy ezt én intézhetem személyesen, és az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ugye a levél – elfogadták, nem fogadták – még nem érkezett meg. Viszont már el volt bírálva, amit öcsémmel nem közölhettek, kizárólag velem, személyesen. És persze – pénz ide vagy oda – vissza sem kapcsolhatják, csak majd ha intézkedem.
Így, hogy mégiscsak jó legyen az otthoniaknak, rákerestem a telefonszámra a neten, és felhívtam a végrehajtási osztályt, hogy mi a helyzet. Hat percet beszéltem el, amely során egy kedves hölgy tájékoztatott, hogy minden rendben van, engedélyezték a részletfizetést, és mivel öcsém addigra már befizetett egy havit, elég bevinnem a számlát és a különbözetet – mert hat hónapra kaptam meg, nem háromra. Ügyintézés végett úgy rendeztem munkahelyen a napjaimat, hogy hamarabb hazajöjjek – bevallom, jól esik amúgy is itthon lenni, szóval emiatt aztán végképp nem haragszom. Ma a levéllel besétáltam, ahol kiderült, hogy még kell visszakapcsolási díjat is fizetnem, akkor minden rendben lesz. Pont nem volt nálam annyi, így elrohantam, visszatértem… és más fülkénél kerültem sorra. A (valóban)kedves hölgy egy kicsit gyanakodva nézett a papírra, hogy ő úgy tudja, hogy majd csak ha egyben kifizetem, akkor lehet, így azért felhívta a végrehajtási osztályt, de mivel ott nem vették fel, ezért megkérdezte egy kollegáját, aki szintén úgy tudta, hogy nyugodtan vissza lehet kapcsolni. Elfogadták, megyek haza.
Éppen haza is érnék, amikor visszahívott a hölgy, hogy mégis csak ő tudta jól, és a végrehajtásin nem engedélyezik, így vissza is adná a kapcsolási díjat. Fordulok is vissza, amikor félúton rám telefonálnak a végrehajtási irodából, hogy sürgősen megoldják az én ügyemet, és hogy ráérnék-e még a délután, amikor is kijönnek hozzám, és visszakapcsolják a dolgokat. Mondom ez tök jó, tudják a címemet. Erre a hölgy kapcsolt, és közölte, hogy elnézést, rossz klienst hívott fel. Nekem igenis akkor kapcsolják vissza, ha kifizetem egybe a maradék összeget. Így visszamentem, és majd karácsonyi ajándékként összehozom egy hónapra a maradékot.
Igazából ez nem egy nagy érvágás, és még csak nem is vagyok dühös, csak faramucinak tartom a helyzetet.
Félreértések elkerülése végett, ez nem komoly baj, nem világvége, csak apró bosszúság. Az előbbiek közé tartozik például az, hogy mivel a kedves apám egy kétmillió forintos tartozással szállt be a gyerekei felnevelésébe (egyebek mellett, de róla legyen elég ennyi), ezért volt már arra példa, hogy végrehajtót fogadtam délután kettőkor, miközben aznap négykor vizsga volt, amit másnap tízkor még egy követett. Vagy például amikor öcsém régi kórházi orvosa folyamatosan azzal küldte haza az akkortájban szokásos félévi egyhetes infúziós bent-fekvése után, hogy nem azért került be folyton, merthogy rossz az inzulinadagolása, hanem mert naná hogy mi nem tartjuk be rendesen a diétát, ezzel nem fog ő vacakolni, majd tartotta a markát (1. azóta az öcsém átment más orvoshoz, az inzulin át lett adagolva, és már nincsenek ilyesmik, le is kopogom 2. anyám magasról tett a tartott marokra). És az sem esett túl jól, hogy egy fiatal rokonom halála környékén a rendőrök minden áron vele akartak felgöngyölíteni egy drogos nyomozást – az egy dolog, hogy ott komoly drogokról volt szó, ő pedig csupán füvezett, és nem is az okozta a halált, hanem szívelégtelenség –, és a kedves családtagokat azzal zaklatták, hogy eljárást indítanak ellene poszthumusz. Ja, és lehet, hogy megvizsgálják a családi háttért, mert hogy a fiúnál találták Stevenson Öngyilkosok Klubja c. művét, ami felettébb gyanús…
Igazából olyan is volt már, hogy a gázszolgáltatónk fél évre visszamenőleg számlázott ki olyan elmaradást, ami az ő mulasztásuk volt (részünkről mindent kifizettünk, amivel tisztában voltunk), és hamár ott voltak, rögtön harmadik felszólításként, kikapcsolással fenyegetve. (És amikor ezügyben bementem, távol voltam még azoktól, akiknek igazán nagy gondja volt)
Szóval, ez távol van attól, hogy meginogjon az emberiségbe vetett bizalmam. (Pláne, hogy a bizalmam kicsit megbízhatóbb dolgokba vetem. :P)
Csak valahogy furcsállom, hogy öt alkalommal (én, öcsém, telefon, én, kolléga) is az derült ki, hogy első részlet után feloldás, aztán még a telefon. És mégsem. Ami nem lenne probléma, ha ez kiderül első, vagy második körben, mert akkor nem éri csalódás az emberfiát.
Ami miatt kicsit még árnyaltabban látom az az, hogy én is ügyfélszolgálatos vagyok, igaz netes és angolnyelvű, így tudom, hogy előfordulhatnak balfácánkodások… de bizony mi negyedekkora gebaszért is kapunk a fejünkre, és ilyen esetnél a „sértett” ügyfél kap valami kompenzálást. Persze a miénk írásban van, és az megmarad (viszont picit kötetlenebb is a szóbelinél, cserébe ). Itt pedig könnyebb hárítani… de amennyiben mi elcseszünk valamit, az is felkerül a netre… és van, amikor a kedves vevő a hunyó, van amikor a szolgáltató sara, és van, amikor ezt így hárman összehozzuk. Akkor miért ne vekenghetnék én egy kicsit?
Ja, korrektség végett, velem udvariasak voltak, mégha azért félötkor még fogadhatták volna öcsémet.
Mindegy, decemberre kiizzadom, elhiszem, hogy ez az összeg a korlátozás miatt csak egy ezressel gyarapodik, és maradok optimista, elvégre a világ továbbra sem dőlt össze. De az vesse rám az első követ, aki nem követ el hasonlókat a saját oldalán. A muffogás tart minket életben – olyan, mint az izzadás, eltávolítja a mérget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése