…de azt hiszem, felesleges bizonygatnom bármit is immár, hiszen a fesztivál jött, mi mentünk, láttunk, és meggyőződtünk arról, hogy ilyesmire itt is szükség van. A program jól szervezett volt, reggel tíztől este hatig – sőt, egy kis mangás csúszásnak köszönhetően egy kicsit még tovább – non-stop előadásokat tartottak a kilencedik művészet különböző témáiban. Az előadók között ott volt természetesen Váradi Gábor Antal és Szabó Gergő, illetve Dunai Tamás, akik már több szemeszter óta tartanak képregényes kurzusokat a Szegedi Tudományegyetemen. Váradi Gábor és Szabó Gergő Mickey Mouse kontra Hitler előadása volt az utolsó, de szerintem egyben a legérdekesebb is, és ennek köszönhetően a csúszás ellenére is voltunk rajta dögivel… a témája a világháborús propaganda volt a képregény és a rajzfilmek területén, mind egyik, mind másik oldalon, így Amerika Kapitányon illetve a Hitler által elnyomott Donald kacsán kívül találkozhattunk a gonosz zsidó orrszarvú rabbival is – elvégre a Führer nagy Disney-rajongó volt, és szeretett valami hasonló, ámbátor ízig-vérig harmadik birodalmi változatot, és ez a megvalósításon látszik is, mégha az eszmei mondanivalón nem feltétlenül.
Dunai Tamás a Marvel Kiadóról tartott átfogó előadást, míg Pilcz Roland a Kalyber Joe készítésének kulisszatitkaiba avatott be minket. De tartott itt előadást a francia képregényekről Bayer Antal, ahogy a horror képregények terén is gyarapíthattuk ismereteinket.
Itt került bemutatásra egy új netes képregény-sorozat, az X-Embörök is, Rozgonyi Zalán által, és kimondottan tanulságos volt az is. Őszinte leszek, én ezzel a koncepcióval már korábban is találkoztam, elvégre ismerem a srácokat, és kicsit féltettem őket – nem azért, mert az alkotásuk ne lenne jó. Az X-Embörök koncepciója ugyanis az, hogy mi lenne, ha az amerikai szuperhősök (természetesen ezúttal az X-menről beszélek) egy kelet-európai ország kultúrájából, történelméből, világszemléletéből nőtték volna ki magukat, rengeteg utalással a korai magyar sci-fikre*, folklórra, közéletre. Magyarán nem egy agyatlan paródiáról beszélünk, hanem egy gondolatjátékról… és mielőtt még valaki azt mondaná, hogy ez a szegény emberek X-menje… nos, voltaképpen erre is épül a képregény. Elvégre nálunk a főgonosz nem biztos, hogy tudja fizetni a villanyszámlát, nem telik csicsás-hiperellenálló jelmezre, és ha el is foglal egy katonai bázist… nos, voltaképpen miért is rázná meg a világot? Elvégre mások a lehetőségek itt, mint odaát. Én attól féltem, hogy áldozatul esnek ők is az előítéleteknek, mint a hőseik, és sokan éppen csak vetnek rá egy pillantást, majd arra a következtetésre jutnak, hogy ez nem eredeti, akkor meg mi szükség van rá? Hálistennek paranoid félelmeim alaptalannak bizonyultak, ugyanis a közönség nyitott volt, és mindenkinek szeretettel ajánlom, hogy látogasson el az oldalukra, akiket érdekel a téma (ja, igen, oldalt is megtalálható immáron).
Az előadásokon kívül persze körbenéztem, kicsit szívattam Pilcz Rolandot meg Pásztor Tamást, mert azt kellett, beültem Szabó Zoltán Ádám helyére, mert a közönségben voltak érdekes arcok, és még képesek lettek volna elkapkodni a képregényeket, valamint kétszer is hagytam magam meginterjúvolni, mint a közönség arca. Meg persze beszélgettem sok kedves ismerős arccal. Ja, meg végignéztem a Dargay kiállítást is, hamár én is ott voltam, meg az is ott volt.
Az meg külön egy élmény volt, hogy amikor a Comicsinvest standjánál rátaláltam egy Gail Simone által írt Wonder Womanre, kiderült, hogy egy velem egykorú hölgy is azt kereste… nemcsak, hogy átengedtem, de lovagiasan segítettem a többi rész megkeresésében is. És még mondják, hogy a képregények a szemüveges geekek hobbija!
(És igen, most legyen egyúttal ez a végszó! :D)
Ezen a képen Pilcz Roli nekem magyaráz, én meg a vevőinek. :D (forrás: index.hu)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése